A Nagy Hét olvasmányai: Nagy Szombat, Hajnali Istentisztelet

(Nagy Péntek este végzendő)

 

Ószövetségi olvasmány: Ezékiel 37, 1–14

Reám ereszkedett az Úr keze, és kivezetett engem az Úr Lelke által, és egy síkság közepén tett le engem; és az tele volt emberi csontokkal. És körülvezetett engem azok felett köröskörül, és íme igen sok volt belőlük a síkság színén, és íme igen szikkadtak voltak. És mondotta nékem: Embernek fia, vajjon felélednek-e ezek a csontok? És mondottam: Felséges Uram, Te tudod. És mondotta nékem: Prófétálj ezeknek a csontoknak, és mondd nekik: ti szikkadt csontok, halljátok meg az Úr beszédét! Ezt mondja az Úr ezeknek a csontoknak: íme Én megadom néktek az élet lehelletét, és adok néktek inakat, és rakok reátok húst, és beborítalak titeket bőrrel, és belétek lehellem Lelkemet, és élni fogtok, és megtudjátok, hogy Én vagyok az Úr. És prófétáltam, amint megparancsolta nékem az Úr. És amíg prófétáltam, zaj támadt, és íme földrengés lett, és összerázta a csontokat, mindegyiket az ő megfelelőjéhez. És láttam, hogy ín és hús sarjadt rajtuk, és bőr borította be azokat felül, de lélek még nem volt bennük. Ekkor mondotta nékem: Prófétálj a léleknek, embernek fia, prófétálj és mondd a léleknek: Ezt mondja a Felséges Úr: a négy lélek közül jöjj elő, és lehellj ezekbe a halottakba, hogy feléledjenek. És prófétáltam, amint parancsolta nékem; és beléjük költözött a lélek, és feléledtek és lábra keltek, igen nagy gyülekezet. És szólott az Úr hozzám, mondván: Embernek fia, ezek a csontok Izráelnek egész házanépe. Ezt mondják ők: kiszáradtak a mi csontjaink, elveszett a mi reménységünk, széthullottunk. Ezért prófétálj és mondd nekik: Ezt mondja a Felséges Úr: Íme Én megnyitom sírjaitokat, és kihozlak titeket sírjaitokból, és elvezetlek titeket Izráel földjére; és megtudjátok, hogy Én vagyok az Úr, midőn megnyitom sírjaitokat, és kihozom a sírokból az Én népemet. És adom néktek az Én Lelkemet, és élni fogtok, és a ti földetekre helyezlek titeket, és megtudjátok, hogy Én vagyok az Úr. Szólottam és megcselekszem, – ezt mondja a Felséges Úr.

 

Apostol: I. Kor. 5, 6–8; Gal. 3, 13–14

Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.

Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” –, azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a népeké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk.

 

Evangélium: Mt. 27, 62–66

Másnap pedig, szombaton, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál, és így szóltak: Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél. Pilátus azonban ezt válaszolta: Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok! Ők pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.