A Nagy Hét olvasmányai: Nagy Szerda, Előreszentelt Adományok Liturgiája

1. ószövetségi olvasmány: Exodus 2, 11–22

Azokban a napokban, midőn naggyá lett Mózes, kiment az ő testvéreihez, Izráel fiaihoz. Megértvén az ő fájdalmukat, lát egy egyiptomi embert, amint ver egy zsidót az ő testvérei, Izráel fiai közül. Körültekintve erre és arra, senkit sem lát; erre agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette őt a homokba. Kimenvén pedig másnap is, két zsidó férfiút lát veszekedni egymással, és így szól ahhoz, aki hibás volt: Miért ütöd a felebarátodat? Az pedig így szólt: Ki tett meg téged fejedelemnek és bírának fölöttünk? Talán csak nem akarsz engem is megölni, ahogyan megölted tegnap az egyiptomit? Megijedt erre Mózes és ezt mondta: Hát így kitudódott a dolog! Meghallotta pedig a fáraó is ezt a hírt, és halálra kereste Mózest. Azonban Mózes elmenekült a fáraó színe elől, és Madiám földjén telepedett meg. Megérkezve pedig Madiám földjére, leült a kútnál. Madiám papjának pedig hét leánya volt, akik őrizték atyjuk, Jetró juhait; eljövén merítettek, amíg megtöltötték a vályukat, hogy megitassák atyjuk, Jetró juhait. De jöttek pásztorok és elkergették őket. Fölkelvén pedig Mózes, megmentette őket és merített nekik és megitatta juhaikat. Hazamentek a leányok atyjukhoz, Raguelhez, s az így szólt: Miért siettetek ma a hazajövetellel? Azok pedig így feleltek: Egy egyiptomi férfiú mentett meg minket a pásztoroktól, és merített nekünk, és megitatta juhainkat. Ő pedig így szólt leányaihoz: És hol van ő? Miért hagytátok ott így azt az embert? Hívjátok meg, hogy egyék kenyeret. Ekkor beköltözött Mózes ahhoz az emberhez, az pedig Mózeshez adta leányát, Szepfórát feleségül. Az asszony pedig foganva méhében, fiút szült; és Mózes Gerzsonnak nevezte el őt, mondván: Mert jövevény vagyok idegen földön. Foganva pedig az asszony újra, második fiút is szült, és Mózes Eliézernek nevezte el őt, mondván: Mert az én atyámnak Istene az én segítőm, és megmentett engem a fáraó kezéből.

 

2. ószövetségi olvasmány: Jób 2, 1–10

Történt egy napon, hogy jöttek Isten angyalai, hogy megjelenjenek az Úr színe előtt, és az ördög is velük jött, hogy megjelenjék az Úr előtt. És így szólt az Úr az ördöghöz: Honnan jösz? Mondta pedig az ördög az Úr előtt: Áthaladván a földön, és bejárván az egészet, itt vagyok. Mondotta pedig az Úr az ördögnek: Megfigyelted-e az én szolgámat, Jóbot, akihez nincs hasonló ember a földön: jó, igaz, feddhetetlen, istenfélő, minden rosszat kerülő? Még erősen áll a jóságában, pedig te azt mondtad, hogy oktalanul veszíttessék el. Közbeszólva az ördög, ezt mondta az Úrnak: Bőrt a bőrért, és amije csak van az embernek, mindenét odaadja az életéért; hanem vesd csak reá kezedet, érintsd meg csontjait és húsát, vajjon megáld-e Téged szemtől-szembe? Mondotta pedig az Úr az ördögnek: Íme átadom őt neked, csak az életét kíméld meg. És kiment az ördög az Úr színe elől, és rosszindulatú fekéllyel sújtotta Jóbot tetőtől-talpig. Az pedig cserepet fogott, hogy kapargassa váladékát, és trágyadombra ült a városon kívül. Sok idő múltán mondta neki a felesége: Meddig tartasz még ki mondván: várok még kis ideig, szabadulásom reményében? Mert íme, emlékezeted is eltűnt a földről; fiaink és leányaink az én bensőm gyötrelme és fájdalma, hiába vesződtem velük sok fáradsággal; te férgek rothadásában ülsz, derűsen éjszakázva, én pedig bolyongva és nyomorogva egyik helyről a másikra járok, és egyik házból a másikba, várva, mikor áldozik le a nap, hogy kipihenjem fáradalmaimat és fájdalmaimat, amelyek most gyötörnek. Hanem szólj káromló szót az Úrra és halj meg. Ő azonban reátekintve, így szólt: Miért beszélsz úgy, mint az oktalan asszonyok? Ha a jókat elfogadtuk az Úr kezéből, a rosszakat ne fogadjuk el? Mindezek megtörténte után sem vétkezett ajkaival Jób semmit az Úr ellen.

 

Evangélium: Mt. 26, 6–16

Amikor pedig Jézus Betániában, a leprás Simon házában volt, odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás? Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és odaadni a szegényeknek. Amikor ezt Jézus észrevette, megkérdezte tőlük: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. Mert amikor ezt az olajat a testemre öntötte, a temetésemre készített elő. Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.

Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, és így szólt: Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt? Azok pedig harminc ezüstöt fizettek neki. Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.