A Nagy Hét olvasmányai: Nagy Kedd, Előreszentelt Adományok Liturgiája

1. ószövetségi olvasmány: Exodus 2, 5–10

Lement a fáraó leánya, hogy megfürödjék a folyóban, és szolgálói ott járkáltak a folyó mentén. És látván kosarat a láposban, elküldte szolgálóját, és kihozatta azt. Kinyitván pedig, síró gyermeket látott a kosárban. És megsajnálta azt a fáraó leánya, és ezt mondta: A héberek gyermekei közül való ez. A gyermek nénje pedig azt mondta a fáraó leányának: Akarod-e, hogy hívjak hozzád egy szoptató asszonyt a héberek közül, hogy szoptassa néked a gyermeket? És mondta néki a fáraó leánya: Menj. Elment pedig a leány, és elhívta a gyermek anyját. És szólt hozzá a fáraó leánya: Tartsd meg nékem ezt a gyermeket és szoptasd azt; én pedig megadom a jutalmadat. Az asszony erre magához vette a gyermeket és szoptatta. Amikor pedig a gyermek felnövekedett, bevezette őt a fáraó leányához, s az fiává fogadta őt, és Mózesnek nevezte el, mondván: A vízből emeltem ki őt.

 

2. ószövetségi olvasmány: Jób 1, 13–22

Történt egy napon, hogy Jób fiai és leányai ettek és ittak legidősebb bátyjuk házában. És íme, hírvivő jött Jóbhoz, és ezt mondta neki: A páros ökrök szántottak és a szamárkancák mellettük legelésztek, és jöttek a rablók és elrabolták őket, a szolgákat pedig kardélre hányták; egyedül én menekültem meg s eljöttem, hogy hírt adjak néked. Még szólott ez, amikor másik hírvivő jött Jóbhoz, és mondta: Tűz hullott az égről a földre, és megégette a juhokat, s a pásztorokat is hasonlóképen megégette; egyedül én menekültem meg s eljöttem, hogy hírt adjak néked. Még szólott ez, amikor másik hírvivő jött Jóbhoz és mondta neki: Lovasok három csoportban bekerítették a tevéket és elragadták őket, és a szolgákat kardélre hányták; egyedül én menekültem meg s eljöttem, hogy hírt adjak néked. Még szólott ez, amikor másik hírvivő jött Jóbhoz, mondván: Amíg fiaid és leányaid ettek és ittak fiadnál, az ő legidősebb bátyjuknál, hirtelen nagy szélvihar támadt a pusztaság felől, és megrendítette a ház négy sarkát, és rászakadt a ház a gyermekeidre, és meghaltak; egyedül én menekültem meg s eljöttem, hogy hírt adjak néked. Meghallgatván ezeket Jób, felkelt és megszaggatta ruháit, és lenyírta fejének hajzatát, és leborulva a földre, imádta az Urat, mondván: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, és mezítelen térek oda vissza; az Úr adta, az Úr vette el; amint az Úr akarta, úgy történt; áldott legyen az Úr neve mindörökké. Mindezek után, amik történtek vele, semmit sem vétkezett Jób az Úr ellen még ajkaival sem; és nem cselekedett oktalanul Isten ellen.

 

Evangélium: Mt. 24, 36; 25, 1–46; 26, 1–2

Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.

Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont a lámpásukkal együtt olajat is vittek korsókban. Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor azután kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! Ekkor ezek a szüzek mind felébredtek, és rendbe hozták a lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert a lámpásunk kialszik. Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is, menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak! Amíg azok vásárolni voltak, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.

Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!

Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott vele, és másik ötöt keresett hozzá. Ugyanígy a két talentumos is másik kettőt keresett hozzá. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. Hosszú idő múlva azután megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, hozott másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot bíztál rám: nézd, másik öt talentumot kerestem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében! Eljött az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot bíztál rám: nézd, másik két talentumot kerestem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében! És amikor eljött az, aki az egy talentumot kapta, ezt mondta: Uram, tudtam, hogy könyörtelen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van az, ami a tied. Ura így válaszolt neki: Te gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamatostul kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.

Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.

Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre! Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.

Amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszíttessék.