A Nagy Hét olvasmányai: Nagy Csütörtök, Szent Liturgia Esti Istentisztelettel

(Nagy Csütörtök reggel végzendő)

 

1. ószövetségi olvasmány: Exodus 19, 10–19

Mondá az Úr Mózesnek: Lemenvén, tégy bizonyságot a nép előtt, és tisztítsd meg őket ma és holnap; mossák meg ruháikat és legyenek készen a harmadik napra; mert a harmadik napon leszáll az Úr a Sinai hegyre az egész nép szemeláttára. És vonj határt a nép körül, mondván: Őrizkedjetek fölmenni a hegyre, és bármit is érinteni belőle. Mindaz, aki hozzáér a hegyhez, halállal lakol. Kéz nem érinti őt, mert kővel kövezik agyon, vagy nyíllal lövik le; akár barom, akár ember, nem marad életben. Amikor pedig a mennydörgés és a kürtszó és a felhő eltávoznak a hegyről, ők fölmehetnek a hegyre. Lement tehát Mózes a hegyről a néphez, és megtisztította őket, és kimosták ruháikat. És mondotta a népnek: Legyetek készen, három napig asszonyhoz ne közelítsetek. És történt a harmadik napon virradatkor, mennydörgés és villámlás és sűrű felhő támadt a Sinai hegyen; erős kürtszó harsogott, és megrémült az egész nép, amely a táborban volt. És kivezette Mózes a népet a táborból Istennek fogadására, és megálltak a hegy tövében. Az egész Sinai hegy füstölgött, mert Isten szállt reá tűzben; a füst úgy szállt fel, mint a kemence füstje, és az egész nép megrendült. És történt, hogy a kürt hangjai egyre erősebbek lettek. Mózes pedig beszélt, és Isten felelt néki mennydörgésben.

 

2. ószövetségi olvasmány: Jób 38, 1–21; 42, 1–5

Mondá az Úr Jóbnak viharból és fellegekből: Ki az, aki elrejtve Tőlem akaratát, és szavait visszatartva szívében, úgy véli, hogy Előlem elrejtőzhet? Övezd fel, mint férfiú, derekadat; Én kérdezlek majd, te pedig felelj Nékem: Hol voltál, amikor megalapoztam a földet? Válaszolj, ha tudsz valami értelmeset. Ki határozta meg annak méreteit, tudod-e? Vagy ki feszítette ki fölötte a mérőzsinórt? Mire ereszkedtek annak pillérjei? Ki az, aki elhelyezte annak szegletkövét? Amikor megszülettek a csillagok, hangosan dicsértek Engem minden angyalaim. Kapukkal torlaszoltam el a tengert, midőn anyjának vajúdó méhéből előjött; felhőt tettem öltözetévé, ködbe pólyáztam be; határokat szabtam neki, zárakat és kapukat helyezve köréje. Mondottam pedig neki: Eddig jöhetsz, és nem terjedhetsz tovább, hanem önmagadban törjenek meg hullámaid. Avagy a te idődben alkottam-e meg a reggeli fényt? Megismerte-é a hajnalcsillag a maga rendjét, hogy megragadja a föld széleit, és lerázza róla a bűnösöket? Avagy te vettél-e agyagot és alkottál élőlényt, és helyezted azt a földre, hogy beszéljen? Te vontad-é el a bűnösöktől a világosságot, és a kevélyek karját te zúztad-e össze? Eljutottál-e a tenger forrásához, és bejártad-e a mélység nyomait? Feltárulnak-é előtted félelmükben az alvilág kapui, és az alvilág őrei téged látva félemednek-é meg? Áttekintetted-é a föld szélességét? Mondd meg Nékem, mekkora az? Mely földön lakozik a világosság, és hol van a sötétség helye? Vajjon elvezethetsz-é azok határaihoz, és ismered-é azok ösvényeit? Tudod te ezt, hiszen akkor születtél, és nagy a te éveid száma. Felelvén pedig Jób, ezt mondja az Úrnak: Tudom, hogy mindent megtehetsz, és semmi sem lehetetlen Néked. Mert ki rejtheti el Tőled akaratát? És ki az, aki szavakat kímélve, úgy véli, hogy elrejtőzhet Előled? És kicsoda nyilvánítja ki nékem, amit nem tudok, nagy és csodálatos dolgokat, melyeket nem ismerek? Hallgass meg, Uram, hogy én is szóljak. Hadd kérdezzelek, Te pedig taníts engem. Fülem hallásával hallottalak előbb, most pedig szemem is meglátott Téged.

 

3. ószövetségi olvasmány: Ézsaiás 50, 4–11

Az Úr értelmes nyelvet adott nékem, hogy tudjam, mikor kell szót szólanom; felébresztett kora reggel, fült adott nékem a hallásra, és az Úr tanítása megnyitja füleimet, én pedig nem zúgolódom, sem ellent nem mondok. Hátamat korbácsolásra adtam, orcáimat ütésekre, arcomat pedig nem fordítottam el a köpések szégyenétől, és a fennséges Úr volt az én segítőm. Ezért meg nem szégyenültem, hanem olyanná tettem arcomat, mint a kemény szikla; és tudtam, hogy nem szégyenülök meg, mert közeledik az én Megigazítóm. Kicsoda az én vádlóm? Álljon elém mindjárt! És kicsoda az én kárhoztatóm? Közelítsen hozzám! Íme a fennséges Úr megsegít engem; kicsoda bántalmazhat engem? Íme ti mindnyájan mint a köntös elavultok, és a moly emészt el benneteket. Kicsoda közületek féli az Urat? Hallgasson az Ő szolgájának szavára. Kik a sötétségben jártok, és kiknek nincsen világosságtok, bízzatok az Úrnak nevében, és támaszkodjatok Istenre. Íme ti mindnyájan tüzet gyújtotok és erőt vesztek a lángon; járjatok tüzetek fényében és a lángban, melyet gyújtottatok. Énérettem történtek veletek mindezek; bánattal fogtok lepihenni.

 

Apostol: I. Kor. 11, 23–32

Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön. Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úr testét, ítéletet eszik és iszik önmagának. Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan és ezért halnak meg annyian. Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. De amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk.

 

Evangélium: Mt. 26, 1 – 27, 2

Amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszíttessék. Ekkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában, és elhatározták, hogy Jézust csellel elfogják, és megölik. De ezt mondták: Ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép között.

Amikor pedig Jézus Betániában, a leprás Simon házában volt, odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás? Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és odaadni a szegényeknek. Amikor ezt Jézus észrevette, megkérdezte tőlük: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. Mert amikor ezt az olajat a testemre öntötte, a temetésemre készített elő. Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.

Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, és így szólt: Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt? Azok pedig harminc ezüstöt fizettek neki. Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.

A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Hol akarod megenni a páskavacsorát, hol készítsük el? Ő ezt válaszolta: Menjetek a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a páskavacsorát tanítványaimmal. A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a páskavacsorát. Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal. Miközben ettek, így szólt: Bizony mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem. Ekkor nagyon elszomorodtak, és egyenként kezdték kérdezni tőle: Talán csak nem én vagyok az, Uram? Ő pedig így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik. Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: Talán csak nem én vagyok az, Mester? Ő azt felelte neki: Te mondtad. Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem! Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.

Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. Akkor így szólt hozzájuk Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: „Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.” De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába. Ekkor Péter így szólt hozzá: Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom. Jézus ezt mondta neki: Bizony mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem. Péter így válaszolt: Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg. Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.

Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom. Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. Akkor így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem! Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te. Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. Másodszor is elment, és így imádkozott: Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod. Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. Otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul.

Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. Az árulója ezt a jelet adta nekik: Akit megcsókolok, ő az, őt fogjátok el! És azonnal Jézushoz lépett, és így szólt: Üdvöz légy, Mester! – és megcsókolta őt. Jézus ezt mondta neki: Barátom, ezért jöttél! Akkor odamentek, megragadták Jézust, és elfogták. Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, a kardjához kapott, kirántotta azt, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? De akkor miképpen teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie? Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem! Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.

Azok pedig, akik elfogták Jézust, elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének. Péter távolról követte őt egészen a főpap palotájáig, bement az udvarra, és ott ült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz ennek a vége. A főpapok pedig, és az egész nagytanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák, de nem találtak, pedig sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten, akik azt állították, hogy Jézus ezt mondta: Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni. A főpap felállt, és így szólt hozzá: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak? Jézus azonban hallgatott. A főpap azt mondta neki: Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia! Jézus így felelt: Te mondtad. Sőt, azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin. A főpap ekkor megszaggatta ruháját, és így szólt: Istent káromolta! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. Mit gondoltok? Azok így feleltek: Méltó a halálra! Azután szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték, és ezt mondták: Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged!

Péter pedig kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: Te is a galileai Jézussal voltál. Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: Nem tudom, mit beszélsz. Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: Ez a názáreti Jézussal volt. Ő ismét tagadta: Esküszöm, hogy nem ismerem azt az embert. Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez: Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a beszéded is elárul téged. Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert. És nyomban megszólalt a kakas. Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.

Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra adják őt. Azután megkötözték, elvitték és átadták Pilátusnak, a helytartónak.