Ószövetségi olvasmányok a Nagy Böjt hétköznapjain (6. hét, szerda)

Ézsaiás 58, 1–12

Kiálts teli torokkal, ne kíméld, hanem emeld fel hangodat, mint a harsona! Hirdesd népemnek az ő bűnét, és Jákob házának az ő vétkét! Engem keresnek nap mint nap, és szeretnék megismerni útjaimat, mint olyan nemzet, mely igazságot cselekszik, és Istene döntését nem hagyta el. Igaz döntéseket kérnek tőlem, szeretnének közeledni Istenhez. „Miért böjtöltünk, ha nem láttad, miért sanyargattuk lelkünket, ha nem tudsz róla?” Íme, böjtöléstek napján is találtok kedvtelést, és minden robotmunkásotokat hajszoljátok. Íme, perlekedés és civakodás között böjtöltök, ököllel lesújtva gonoszul. Ne úgy böjtöljetek, mint ma, hogy meghallgatást nyerjen a magasságban hangotok! Vajon ilyen a böjt, amely tetszik nekem, az a nap, amelyen az ember sanyargatja lelkét? Hogy lehajtja fejét, mint a káka, és zsákruhát meg hamut terít maga alá? Vajon ezt nevezed böjtnek, és az Úr előtt kedves napnak? Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem: oldd le a jogtalan bilincseket, oldozd meg az iga kötelékeit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, és minden igát törj össze! Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a bujdosó szegényeket vidd be házadba! Ha mezítelent látsz, takard be, és testvéred elől ne zárkózz el! Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod, és sebed gyorsan beheged; színed előtt halad igazságod, és az Úr dicsősége zárja soraidat. Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: „Íme, itt vagyok!” Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a hamis beszédet, ha lelkedet adod az éhezőért, és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény. Az Úr vezet majd téged szüntelen, kopár vidéken is jóllakatja lelkedet, és csontjaidat megerősíti; olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, melynek nem apad el vize. Felépítik majd a tőled származók az ősi romokat, a régi nemzedékek alapjait megerősíted; a rések befalazójának neveznek majd téged, aki helyreállítod az utakat, hogy lakjanak ott.

 

Genezis 43, 26–31; 45, 1–16

Bevitték Józsefnek a házba az ő testvérei az ajándékokat, amelyek a kezükben voltak, és leborultak előtte. Ő pedig megkérdezte tőlük: Hogy vagytok? És ezt mondta: Egészséges-e öreg atyátok, akiről beszéltetek? Él-e még? Azok pedig így feleltek: Egészséges a te szolgád, a mi atyánk; él még. És szólott József: Áldott az az ember Istenben. És azok meghajoltak és leborultak előtte. Amikor József fölemelte szemeit, meglátta Benjámint, az egy anyától való testvérét, és így szólt: Ez a ti legifjabb testvéretek, akiről azt mondtátok, hogy elhozzátok hozzám? És azt mondta: Isten irgalmazzon néked, gyermekem. Megrendült pedig József, mert összeszorult a szíve öccse láttán, és sírhatnékja támadt. Bement azért a belső szobába, és ott sírt. És megmosván az arcát, kijött és uralkodott magán. Ezután József nem állhatta már az ott álló sok embert, hanem felkiáltott: Küldjetek el tőlem mindenkit! És nem maradt József mellett senki, amikor megismertette magát a testvéreivel. És hangos sírásra fakadt, úgyhogy meghallották az egyiptomiak mind, és hallható volt a fáraó házában. Szólt pedig József a testvéreihez: Én vagyok József! Él-e még az én atyám? De a testvérek nem tudtak válaszolni, mert megrémültek. József pedig azt mondta testvéreinek: Jöjjetek közelebb hozzám. Azok közelebb mentek. Ekkor azt mondta: Én vagyok József, a ti testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. De most ne bánkódjatok, és ne tűnjön néktek kegyetlennek, hogy engem ide eladtatok, mert Isten az életre küldött engem előttetek. Most már második esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem aratás. Isten pedig azért küldött el engem előttetek, hogy utódaitok maradjanak a földön, és sok ivadékot neveljen föl néktek. Így tehát nem ti küldtetek engem ide, hanem az Isten, és szinte atyjává tett engem a fáraónak, egész házának urává és Egyiptom egész földjének fejedelmévé. Sietve menjetek el tehát atyámhoz, és mondjátok meg neki, hogy ezt üzeni József, a te fiad: Isten egész Egyiptom urává tett engem. Jöjj el hozzám, ne késlekedj, és az arábiai Gósen földjén fogsz lakni; közel leszel hozzám te és fiaid és unokáid, juhaid, marháid és mindened, amid van. Én majd ellátlak ott, – hiszen még öt évig tart majd az éhínség, – s így nem fogsz nélkülözni sem te, sem fiaid, sem semmid. Íme látják szemeitek és Benjámin testvérem szemei, hogy az én szájam szól hozzátok. Mondjátok el tehát atyámnak minden dicsőségemet itt Egyiptomban, és mindazt, amit láttatok, és sietve hozzátok ide atyámat. Ekkor testvérének, Benjáminnak a nyakába borult és sírt; és Benjámin is sírt az ő nyakába borulva. Majd megcsókolta minden testvérét és sírt velük; azután elbeszélgettek vele a testvérei. És elterjedt a fáraó házában a hír, hogy megjöttek József testvérei. Megörült ennek a fáraó és egész udvartartása.

 

Példabeszédek 21, 23 – 22, 4

Aki őrzi a száját és a nyelvét, megóvja a szorongatástól a lelkét. Az arcátlant és a gőgöst és a nyeglét kártevőnek nevezik, aki pedig tartja a haragot, törvénytelen az. A vágyak megölik a restet, mert kezei nem akarnak bármit is tenni. A bűnös egész napját gonosz kívánságok közt tölti, az igaz pedig szüntelenül irgalmaz és könyörül. A bűnösök áldozatai utálatosak az Úr előtt, mivel törvénytelenül mutatják be azokat. A hamis tanú elpusztul, az engedelmes ember pedig nyugodtan beszélhet. A bűnös ember szemtelen orcával ellenkezik, az egyenes lelkű pedig maga látja útjait. Nincs bölcsesége, nincs bátorsága, nincs tanácsa az Úrral szemben a bűnösnek. Készen áll a ló az ütközet napján, de az Úrtól van a segítség. Kívánatosabb a jó hírnév a nagy gazdagságnál, feljebbvaló az ezüstnél és az aranynál a jóságos kegyelem. A gazdag és a szegény szembekerülnek egymással, pedig mindkettőjüket az Úr alkotta. Látván az okos, hogy a gonosz kegyetlenül bünhődik, okul belőle, az esztelenek pedig közömbösen elmennek mellette, és kárukat látják. A bölcseség következménye az Úr félelme, gazdagság, dicsőség és élet.