Ószövetségi olvasmányok a Nagy Böjt hétköznapjain (6. hét, péntek)

Ézsaiás 66, 10–24

Örüljetek Jeruzsálemmel, és ujjongjatok benne mind, akik szeretitek őt! Örömmel örvendjetek vele mind, akik gyászoltatok miatta, hogy szopjatok és jóllakjatok vigasztalásának emlőjéből; hogy élvezettel szürcsöljetek dicsőségének bőségéből! Mert így szól az Úr: „Íme, én kiárasztom rá a békességet mint folyamot, és mint megáradt patakot a nemzetek gazdagságát, és szopni fogtok; ölben hordoznak és térden ringatnak titeket. Mint akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én titeket, és Jeruzsálemben találtok vigasztalást. Meglátjátok, és örül majd szívetek, és csontjaitok, mint a fű, sarjadoznak; megismerteti magát az Úr keze az ő szolgáival, és haragja megnyilvánul ellenségein. Mert íme, az Úr tűzben jön el, és mint a forgószél, olyanok szekerei; hogy viszonzásul izzásban eressze ki haragját, és fenyegetését tűz lángjában. Mert az Úr a tűzben ítélkezik, s kardja által minden test fölött; és sokan lesznek, akiket megöl az Úr. Akik megszentelik és megtisztítják magukat a kertekben, egy középen álló mögött; akik megeszik a sertéshúst, az undokságot és az egeret, együtt megsemmisülnek, – mondja az Úr. – De én ismerem tetteiket és gondolataikat, és eljövök, hogy összegyűjtsek minden nemzetet és nyelvet; eljönnek majd, és meglátják dicsőségemet. Jelet helyezek el köztük, és elküldöm közülük azokat, akik megmenekültek, a nemzetekhez: Tarzis, Púl és Lúd, Mesek és Rós, Tubál és Jáván népéhez; a távoli szigetekre, amelyek nem hallották híremet és nem látták dicsőségemet. És hirdetik majd dicsőségemet a nemzeteknek. Elhozzák valamennyi testvéreteket az összes nemzet közül ajándékul az Úrnak, lovakon, kocsikon és gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken szent hegyemre, Jeruzsálembe – mondja az Úr –, ahogy Izrael fiai hozzák az ajándékot tiszta edényben az Úr házába. És közülük is választok papokat és levitákat – mondja az Úr. – Mert ahogyan az új ég és az új föld, amelyet én alkotok, fennmarad színem előtt – mondja az Úr –, úgy marad fenn a ti ivadékotok és nevetek. Ez történik majd: újholdról újholdra és szombatról szombatra eljön minden ember, hogy leboruljon színem előtt – mondja az Úr. – És amikor kimennek, látják majd azoknak az embereknek a holttestét, akik elpártoltak tőlem; mert férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki, s iszonyattá lesznek minden ember számára.”

 

Genezis 49, 33 – 50, 26

Befejezte Jákob a fiainak szóló rendelkezéseit, és fölemelvén lábait az ágyra, elhunyt; és népéhez csatlakozott. És ráborult József atyjának arcára, keservesen sírt és megcsókolta őt. És megparancsolta József szolgáinak, a balzsamozóknak, hogy balzsamozzák be atyját; és a balzsamozók be is balzsamozták Izráelt. És eltelt ezzel negyven nap, – mert ennyi napra van szükség a bebalzsamozáshoz, – és gyászolta őt Egyiptom hetven napig. Amikor pedig elmúltak a gyász napjai, szólott József a fáraó udvari embereihez, mondván: Ha jóindulatra találtam előttetek, szóljatok rólam a fáraó fülehallatára, mondván: atyám megesketett engem elhalálozása előtt, és ezt mondta: abba a sírba, amelyet Kánaán földjén vájattam magamnak, oda temess el engem. Most tehát elmegyek és eltemetem atyámat, azután visszatérek. Szóltak tehát a fáraónak József szavai szerint. És azt mondta a fáraó: Menj el és temesd el atyádat, ahogyan megesketett téged. El is ment József, hogy eltemesse atyját, és vele mentek a fáraó minden szolgái és házának vénei és Egyiptom földjének minden vénei, meg József egész házanépe és testvérei, és atyjának egész házanépe; csak a rokonságukat, juhaikat és marháikat hagyták Gósen földjén. Még hadiszekerek és lovasok is mentek vele; igen nagy sereg keletkezett. Amikor eljutottak Hátád szérűjéhez, amely a Jordánon túl van, nagy és mélységes gyásszal gyászolták őt, és József hét napig tartó gyászünnepséget rendezett atyjának. És látták Kánaán földjének lakói a gyászt Hátád szérűjénél, és azt mondták: Nagy gyászuk van az egyiptomiaknak. Ezért nevezték el azt a helyet a Jordánon túl Egyiptom Gyászának. Úgy cselekedtek Jákobbal fiai, ahogyan meghagyta nekik: elvitték őt a fiai Kánaán földjére, és eltemették őt a kettős barlangba, amelyet Ábrahám vásárolt sírhelynek való birtokul a hetteus Efróntól, Mamréval szemben. És visszatért József Egyiptomba testvéreivel és mindazokkal együtt, akik elmentek vele eltemetni atyját. Látván pedig József testvérei, hogy atyjuk meghalt, azt mondták: Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit ellene elkövettünk? És elmentek Józsefhez, ezt mondván: Atyád mielőtt elhunyt, ezt parancsolta nekünk: így szóljatok Józsefhez: bocsásd meg nekik igaztalanságukat és bűnüket, hogy rosszat követtek el ellened. Most tehát bocsásd meg azoknak igaztalanságát, akik atyád Istenének szolgái. József sírvafakadt, amikor ezt elmondták neki. Azután eléje járulva, azt mondták: Tudd meg, hogy szolgáid vagyunk. És szólott hozzájuk József: Ne féljetek, mert én az Istené vagyok. Ti ugyan rosszat terveltetek ellenem, de Isten jót akart nekem, hogy úgy történjék, ahogyan ma van, és sok nép eltartassék. És még ezt is mondta nekik: Ne féljetek, én majd eltartalak benneteket és házatok népét. Így vigasztalta őket és a szivükhöz szólott. József Egyiptomban lakott, testvéreivel és atyjának egész házanépével együtt. Száztíz esztendeig élt József, és meglátta Efráim gyermekeit harmadiziglen, és Mákirnak, Manassé fiának is születtek fiai József térdén. És szólott József a testvéreihez, mondván: Én meghalok, de Isten bizonyosan reátok tekint, és elvezet benneteket erről a földről arra a földre, amelyet esküvel ígért meg atyáinknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak. És megeskette József Izráel fiait, mondván: Amikor majd reátok tekint Isten, vigyétek el magatokkal innen az én csontjaimat. És meghalt József száztíz esztendős korában, és bebalzsamozták őt, és koporsóba helyezték Egyiptomban.

 

Példabeszédek 31, 8–31

Fiam, nyisd meg a szádat Isten igéjével, és mindent helyesen ítélj meg; nyisd meg a szádat és ítélj igazságosan, szolgáltass igazságot a szegénynek és a gyöngének. Derék asszonyt kicsoda találhat? Drágább az ilyen a drágaköveknél. Bízik benne férjének szíve; az ilyen nem szűkölködik a jó szerzeményekben, mert egész életében jót tesz a férjének. Gyapjút és lent fonva, hasznossá teszi azokat a kezeivel. Olyan ő, mint a messziről érkező hajó: összegyűjti a vagyonát. Fölkel még éjjel, ételt ad a házanépének, és munkát a szolgálóleányoknak. Ha megtekinti a szántóföldet, megveszi azt, kezemunkájának keresetéből beülteti a földbirtokot. Derekát erősen felövezve, munkára feszíti meg karjait. Átérzi azt, hogy jó dolgozni, és egész éjjel ki nem alszik a mécsese. Karját hasznos dolgokra nyújtja ki, kezeit orsóra támasztja. Markát megnyitja a szűkölködőknek, kezét kinyújtja a szegényeknek. Férjének nem kell gondoskodnia házanépéről, ha ő máshol időzik, mert mindnyájukat ő öltözteti. Kettős köpenyeket készít a férjének, őneki pedig patyolatból és bíborból van az öltözete. Tekintélyes a férje a kapukban, amikor a tanácsban együtt ül az ország véneivel. Finom gyapjúszöveteket készít és eladja a föníciaiaknak, és öveket a kananeusoknak. Erőbe és ékességbe öltözik, és örül az utolsó napokban. Száját figyelmesen és törvénytisztelően nyitja meg, és nyelvét rendre szoktatja. Szűkreszabja házanépének időtöltését, a restség kenyerét nem eszi. Fölneveli gyermekeit, és meggazdagodnak azok, és férje így dicséri őt: Sok leány dolgozott derekasan, sokan szereztek vagyont, de te felettük állsz és felülmúlod mindannyiukat. Hazug a kedvesség, és hiábavaló az asszonyi szépség, mert az okos asszony nyer áldást; az Úr félelmét dicsérje ő. Adjatok neki kezemunkája gyümölcseiből, és dicsérje őt a kapukban az ő férje.