Ószövetségi olvasmányok a Nagy Böjt hétköznapjain (5. hét, péntek)

Ézsaiás 45, 11–17

Így szól az Úr, Izrael Szentje és formálója: „A jövendőt kérdezitek tőlem fiaimról, és kezem művéről parancsoltok nekem? Én alkottam a földet, és az embert rajta én teremtettem; az én kezem feszítette ki az eget, és minden seregének én parancsoltam. Én támasztottam őt igazságban, és minden útját én egyengetem; ő építi fel városomat, és foglyaimat ő bocsátja el, nem vételárért és nem ajándékért” – mondja a Seregek Ura.

Így szól az Úr: „Egyiptom szerzeménye, Etiópia nyeresége és a sábaiak, szálas termetű férfiak hozzád vonulnak, s a tieid lesznek, utánad mennek, bilincsbe verve vonulnak; feléd borulnak le, hozzád könyörögnek: »Csak benned van Isten, és nincs más, nem létezik más Isten!«” Valóban, rejtőző Isten vagy te, Izrael Istene, szabadító! Megszégyenülnek, és szégyent vallanak mindnyájan, egyaránt gyalázatra jutnak a bálványok készítői. Izrael megszabadul az Úr által, örökké tartó szabadulással; nem szégyenültök meg, és nem vallotok szégyent soha, soha többé!

 

Genezis 22, 1–18

Történt ezen beszédek után, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és ezt mondta neki: Ábrahám, Ábrahám! Ő pedig így szólt: Íme itt vagyok! És mondotta Isten: Vedd a szeretett fiadat, Izsákot, akit szeretsz, és menj el vele a fennsíkra, és áldozd fel őt ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok néked. Fölkelt tehát reggel Ábrahám, és fölnyergelte szamarát; maga mellé vette két szolgáját és fiát, Izsákot, és fát hasogatván az égőáldozathoz, elindult arra a helyre, amelyet Isten mondott néki. Amikor a harmadik napon Ábrahám fölemelte szemeit, meglátta a helyet messziről. És azt mondta Ábrahám a szolgáinak: Üljetek le itt a szamárral, én pedig és a fiú elmegyünk amoda, és imádkozunk, majd utána visszatérünk hozzátok. Fogta pedig Ábrahám a fát az égőáldozathoz, és rárakta Izsákra, az ő fiára; maga pedig kezébe vette a tüzet és a kést, és úgy mentek ketten együtt. Szólt pedig Izsák Ábrahámhoz, az ő atyjához: Atyám! Amaz pedig azt mondta: Mit akarsz, gyermekem? A fiú kérdezte: íme itt a tűz és a fa, de hol van a bárány az égőáldozathoz? Ábrahám pedig így felelt: Isten majd gondoskodik magának bárányról az égőáldozathoz, gyermekem. Így mentek tovább ketten együtt, és megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki. És oltárt épített ott Ábrahám, és ráhelyezte a fákat, és megkötözvén Izsákot, az ő fiát, föltette őt az oltárra, a fák tetejére. És kinyújtotta Ábrahám a kezét a késért, hogy levágja a fiát. Ekkor szólította őt a mennyből az Úr angyala, és ezt mondta: Ábrahám, Ábrahám! Ő pedig felelt: Íme itt vagyok! És az angyal így szólt: Ne tedd a kezedet a fiúra, és ne tégy vele semmit, mert most megtudtam, hogy féled az Istent, és még a szeretett fiadat sem tagadnád meg Tőlem. És fölemelvén szemeit Ábrahám, látta, hogy egy kos akadt fenn szarvánál fogva a bozótban. Odament Ábrahám, megfogta a kost, és azt áldozta fel fia, Izsák helyett. És így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az Úr látta. Ma pedig ezt mondják róla: A hegyen megmutatta magát az Úr. És másodszor is szólította Ábrahámot az Úr angyala a mennyből, mondván: Magamra esküszöm, – így szól az Úr, – hogy mivel teljesítetted ezt az igémet, és nem tagadtad meg Tőlem szeretett fiadat, azért megáldva megáldalak téged, és megsokasítva megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait és mint a fövenyt a tenger partján; és örökségül kapja a te magod ellenségeinek városait; és megáldatnak a te magodban a föld minden népei, mert hallgattál az Én szavamra.

 

Példabeszédek 17, 17 – 18, 5

Testvéreid a szükségben legyenek hasznodra, mert azért születnek. Az esztelen ember önmagának tapsol és örül, mint a jótálló, aki kezességet vállal a barátjáért. A bűnkedvelő örül a viszályoknak, a keményszívű pedig nem talál jót. A hamis nyelvű ember bajba esik, az esztelen szíve pedig fájdalmat hoz a birtokosának. Nem örül az atya a tanulatlan fiúnak, de az értelmes fiú megörvendezteti az ő anyját. Az örvendező szív erőssé tesz, a szomorú embernek pedig kiszáradnak csontjai. Aki igaztalanul fogad ölébe ajándékokat, annak nem sikerülnek útjai; a bűnös pedig elhajlítja az igazságosság útjait. Értelmes arca van a bölcs férfiúnak, az esztelen szemei pedig a föld végei felé tekintenek. Haragot okoz atyjának az esztelen fiú, és keserűséget a szülőanyjának. Nem jó az igaz embert megkárosítani, se nem jámbor dolog cselt vetni igazságos hatalmasoknak. Aki takarékoskodik a kemény beszéd kimondásával, nagytudású az, a béketűrő ember pedig értelmes. Bölcseséget tulajdonítanak a balgának is, ha bölcseségre törekszik, aki pedig némává teszi magát, értelmesnek tűnik. Kifogásokat keres az az ember, aki el akar szakadni barátaitól, de minden időben megvetett lesz. Nem érzi a szükségét a bölcseségnek az észben szűkölködő, inkább az esztelenséget követi. Amikor eljut a bűnös a gonoszság legmélyére, nem törődik vele, de becstelenség és gyalázat borítja el őt. Mély víz a beszéd az ember szívében, folyó árad onnan és élet forrása. Nem jó a bűnös orcáját csodálni, se nem jámbor dolog kiforgatni az igazságot az ítéletben.