Ószövetségi olvasmányok a Nagy Böjt hétköznapjain (5. hét, kedd)

Ézsaiás 40, 18–31

Kihez hasonlíthatnátok Istent, vagy milyen képmást készíthetnétek róla? A bálványszobrot mesterember önti, ötvös vonja be arannyal, és olvaszt rá ezüstláncokat. Aki túl szegény az adományhoz, nem korhadó fát választ, és hozzáértő mestert keres magának, hogy bálványszobrot készítsen, amely nem inog meg. Vajon nem tudjátok, nem halljátok? Nem hirdették kezdettől fogva nektek? Nem értettétek meg a föld alapjait? Az, aki a földkorong felett trónol, melynek lakói olyanok, mint a sáskák; aki kiteríti, mint a fátylat, az eget, és kifeszíti, mint a sátrat lakóhelyül; aki a fejedelmeket megsemmisíti, a föld bíráit a semmivel teszi egyenlővé; amikor még el sem ültették, el sem vetették őket, és még gyökeret sem vert törzsük a földben, máris rájuk fúj, és kiszáradnak, és a szélvész, mint a pelyvát, elsodorja őket. „Kihez hasonlíthatnátok engem, hogy egyenlő volnék vele?” – mondja a Szent. Emeljétek a magasba szemeteket, és nézzétek: ki teremtette ezeket? Aki előhozza szám szerint seregüket, és mindnyájukat nevén szólítja; nagy ereje és erős hatalma miatt egyikük sem marad el. Miért mondod, Jákob, és miért szólsz így, Izrael: „Rejtve van utam az Úr előtt, és Istenem figyelmét igazságom elkerüli”? Vajon nem tudod? Vagy nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határait teremtette. Nem fárad el, és nem lankad el, bölcsessége kifürkészhetetlen. Erőt ad a fáradtnak, és az erőtlennek megsokasítja erejét. Elfáradhatnak a fiatalok, és ellankadhatnak, s az ifjak is megbotolva eleshetnek; de akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.

 

Genezis 15, 1–15

Ezen események után az Úr látomásban beszédet intézett Ábrámhoz, és azt mondta neki: „Ne félj, Ábrám, én az oltalmazód vagyok, és igen nagy lesz a jutalmad!” Ábrám ekkor megkérdezte: „Uram, Isten, mit adhatnál nekem? Gyermektelenül költözöm én el, s házam gondviselőjének fia, a damaszkuszi Eliézer örökli a házamat!” Aztán így folytatta Ábrám: „Nem adtál nekem gyermeket, és íme, a házamban született rabszolga lesz az örökösöm!” De az Úr azt válaszolta neki: „Nem az lesz az örökösöd, hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd!” Majd kivezette a szabadba, és azt mondta neki: „Nézz fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha tudod!” Aztán így folytatta: „Éppen ilyen lesz az utódod is.” Hitt az Úrnak, s ez igazságul tudatott be neki. Ekkor azt mondta neki az Úr: „Én vagyok az Úr, aki kihoztalak a káldeai Úrból, hogy neked adjam ezt a földet birtokul.” Ám ő azt válaszolta: Uram, Isten, miből tudhatnám meg, hogy a birtokom lesz?” Az Úr erre azt felelte neki: „Hozz nekem egy háromesztendős üszőt, egy háromesztendős kecskét, egy háromesztendős kost, továbbá egy gerlét és egy galambot!” Ekkor ő elhozta mindezeket, középen kettévágta őket, és lerakta a két darabot egymással szembe; a madarakat azonban nem vágta ketté. A húsokra ragadozó madarak szálltak, de Ábrám elűzte őket. Amikor aztán a nap leszállóban volt, mély álom fogta el Ábrámot, és nagy rettegés és sötétség szállt rá. Az Úr azt mondta Ábrámnak: „Tudd meg előre, hogy utódod idegenként olyan földön lesz, amely nem az övé. Szolgaságba vetik és sanyargatják őket négyszáz esztendeig. De a népet, amelynek szolgálni fognak, megítélem majd, s aztán kijönnek onnan nagy vagyonnal. Te azonban békességben térsz meg atyáidhoz, és szép öregségben fognak eltemetni.

 

Példabeszédek 15, 7–19

A bölcsek ajka tudást hint, nem így azonban a balgák szíve! Utálja az Úr a gonoszok áldozatait, de kedvét leli az igazak imájában. Utálja az Úr a gonosz útját, de szereti azt, aki az igazság útján jár. Súlyosan lakol, aki letér az élet útjáról, aki a dorgálást gyűlöli, az meghal. Az alvilág s az enyészet helye tárva van az Úr előtt, mennyivel inkább az emberek fiainak szíve! Az arcátlan nem szívleli azt, aki meginti, oda sem néz a bölcsek tájékára. A jókedv felderíti az arcot, a szív bánata pedig leveri a lelket. Az okos szíve tudást keres, a balgák szája pedig bolondságon legel. Bajos a szegény ember minden napja, de a derűs kedély olyan, mint a folytonos lakoma. Többet ér a kevés az Úr félelmében, mint a dús kincs nyugtalanság közepette. Jobb, ha főzelékre hívnak szeretettel, mint hizlalt tulokra gyűlölettel. Az indulatos ember civódást szít, a szelíd ellenben a viszályt lecsendesíti. A lusta ösvénye olyan, mint a töviskerítés, a szorgosak útja pedig egyenletes.