Ószövetségi olvasmányok a Nagy Böjt hétköznapjain (5. hét, hétfő)

Ézsaiás 37, 33 – 38, 6

„Ezért így szól az Úr Asszíria királyáról: Nem jön be ebbe a városba, és nem lő oda nyilat, nem száll szembe vele pajzzsal, és nem emel ellene sáncot. Az úton, amelyen jött, visszatér, és ebbe a városba nem jön be, – mondja az Úr. – Megoltalmazom ezt a várost, hogy megszabadítsam, önmagamért és szolgámért, Dávidért.”

Akkor kivonult az Úr angyala, és lesújtott az asszírok táborában száznyolcvanötezer emberre. Amikor kora reggel fölkeltek, íme, azok mind holttestek, halottak voltak. Erre felkerekedett Szanherib, Asszíria királya, elment és visszatért, s ezután Ninivében lakott. Történt pedig, hogy amikor leborult istenének, Neszroknak templomában, fiai, Adramelek és Száraszár lesújtottak rá karddal, majd elmenekültek Ararát földjére. Utána fia, Asszarhaddon lett a király.

Azokban a napokban Hiszkija halálosan megbetegedett. Akkor bement hozzá Ézsaiás próféta, Ámosz fia, és azt mondta neki: „Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!” Erre Hiszkija a fal felé fordította arcát, és imádkozott az Úrhoz. Ezt mondta: „Ó, Uram, emlékezzél meg, kérlek, arról, hogy hűséggel és egész szívvel jártam színed előtt, és azt tettem, ami jó a te szemedben!” És sírt Hiszkija, hangos sírással. Ekkor szólt az Úr szava Izajáshoz: „Menj, és mondd meg Hiszkijának: »Így szól az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet; íme, megtoldom napjaidat tizenöt évvel. Asszíria királyának kezétől megmentelek téged és ezt a várost, és megoltalmazom ezt a várost.«”

 

Genezis 13, 12–18

Ábrám Kánaán földjén maradt, Lót pedig a Jordán-környék városaiban telepedett meg, és Szodomában lakott. A szodomai emberek azonban nagyon gonoszak és igen bűnösök voltak az Úr előtt.

Az Úr azt mondta Ábrámnak, miután Lót elvált tőle: „Emeld fel szemedet, és arról a helyről, ahol most vagy, tekints északra és délre, keletre és nyugatra! Ezt az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak fogom adni örökre. Olyanná teszem utódodat, mint amilyen a föld pora: ha van ember, aki meg tudja számlálni a föld porszemeit, utódodat is meg tudja majd számlálni. Kelj fel, és járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked fogom adni!” Felszedte tehát Ábrám a sátrát, elment, és letelepedett Mamre Tölgye mellett, amely Hebronban van, s ott oltárt épített az Úrnak.

 

Példabeszédek 14, 27 – 15, 4

Az Úr félelme élet forrása, amely halálos csapdától távol tart. A király díszére válik, ha népe számos, a nép hiánya a fejedelem romlása. Aki türtőzteti magát, annak nagy a belátása, aki pedig hirtelen, mutatja nagy balgaságát. A nyugodt kedély a testnek is épség, a szenvedély azonban szú a csontban. Aki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét, de tiszteletben tartja őt, aki megszánja a szűkölködőt. A bűnös elbukik gonoszságában, az igaz pedig még halálában is bizakodik. Az okos szívében bölcsesség lakozik, és bármely tudatlant megtanít. Az erény magasra emeli a nemzetet, a bűn pedig szegényekké teszi a népeket. Az okos szolga kedves a királynál, a haszontalan pedig haragját viseli.

Szelíd felelet megtöri a haragot, sértő szó pedig szítja az indulatot. A bölcsek nyelve ékessé teszi a tudományt, a balgák szája pedig dőreséget bugyogtat. Az Úr szeme mindenütt jelen van, a rosszakat is, a jókat is meglátja. A békülékeny nyelv az élet fája, a zabolátlan azonban összezúzza a lelket.