Ószövetségi olvasmányok a Nagy Böjt hétköznapjain (5. hét, csütörtök)

Ézsaiás 42, 5–16

Ezt mondja az Isten, az Úr, aki az eget teremtette és kifeszítette, aki megszilárdította a földet, és ami belőle sarjad; aki leheletet ad a rajta levő népnek, és lelket a rajta járóknak: „Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban, és fogom a kezedet; megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek, a nemzetek világosságává, hogy megnyisd a vakok szemét, kihozd a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétségben ülőket. Én vagyok az Úr, ez az én nevem; és dicsőségemet nem adom másnak, sem dicséretemet a bálványoknak. A régebbi dolgok, íme, elérkeztek; most újakat hirdetek: mielőtt kisarjadnának, tudatom veletek.”

Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretét a föld végéről, ti, akik a tengerre szálltok, s mindazok, amik azt betöltik, a szigetek és azok lakói! Zengjen a puszta és városai, a falvak, ahol Kedár lakik; ujjongjanak a kőszikla lakói, a hegyek tetejéről kiáltsanak! Adjanak az Úrnak dicsőséget, és dicséretét a szigeteken hirdessék! Az Úr, mint a hős, kivonul, mint harcos, felszítja indulatát; felrivall, és csatakiáltást hallat, ellenségei felett diadalmaskodik. „Régóta hallgattam, némán türtőztettem magam; de most nyögök, mint a szülő asszony, zihálok és lihegek egyszerre. Pusztává teszek hegyeket és halmokat, minden füvüket kiszárítom; szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszárítok. Vakokat vezetek olyan úton, melyet nem ismernek, és ismeretlen ösvényeken járatom őket; a sötétséget világossággá teszem előttük, és a göröngyös helyeket egyenessé. Ezeket a dolgokat teszem velük, és nem hagyom el őket.”

 

Genezis 18, 20–33

Mondá az Úr: Megsokasodott a kiáltás Szodoma és Gomorra miatt, és igen nagyok az ő bűneik. Lemegyek tehát, hogy lássam, vajjon a Hozzám eljutó kiáltás szerint történnek-e a dolgok, vagy sem, hogy tudjam. És amikor eltávoztak onnan a férfiak, Szodomába jöttek; Ábrahám pedig még ott állt az Úr előtt. És odaközelgett Ábrahám; és azt mondta: Talán csak nem pusztítod el az igazt is a gonosszal együtt, hogy az igaz is úgy járjon, mint a gonosz? Ha van a városban ötven igaz ember, azokat is elpusztítod? Nem kegyelmezel-é meg az egész helységnek az ötven igazért, akik benne vannak? Semmiképen ne cselekedj ez igéd szerint, hogy megöld az igazt a gonosszal együtt, és az igaz is úgy járjon, mint a gonosz. Semmiképen ne tedd azt. Te, aki ítélkezel az egész föld felett, nem teszel igaz ítéletet? Szólott pedig az Úr: Ha találok Szodoma városában ötven igazt, megkegyelmezek az egész helységnek azokért. És felelvén Ábrahám, azt mondta: Most szólani kezdtem az Úrhoz, holott föld és por vagyok. De ha az ötven igaznak öt híja lesz, elpusztítod-e öt miatt az egész várost? Ő pedig azt felelte: Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt. És tovább beszélt Őhozzá Ábrahám, és ezt mondta: Hátha negyvenet lehet találni ott? És felelt az Úr: Nem pusztítom el a negyvenért. És újra szólott: Ne haragudj meg, Uram, ha szólok; hátha harminc található ott? És felelt az Úr: Nem pusztítom el, ha találok ott harmincat. És szólott Ábrahám: Ha már beszéltem az Úrhoz; de hátha huszan találtatnak ott? És felelt az Úr: Nem pusztítom el a húszért. Ábrahám ekkor azt mondta: Ne haragudj meg, Uram, ha még egyszer szólok; hátha tizen találtatnak ott? És felelt az Úr: Nem pusztítom el a tízért. Azután eltávozott az Úr, amint befejezte az Ábrahámmal való beszédjét. És Ábrahám visszatért a maga lakóhelyére.

 

Példabeszédek 16, 17 – 17, 17

Aki elfogadja a nevelést, jóban lesz része, aki pedig megtartja az intelmeket, bölcseséget nyer. Aki megtartja a maga útjait, megőrzi a lelkét, aki pedig szereti az életét, kíméli a száját. A megalázás előtt jár a gőgösség, a bukás előtt pedig a rosszakarat. Jobb a szelíd lelkű a gyarlósággal, mint az, aki zsákmányon osztozik a gőgösökkel. Aki okos a dolgokban, megtalálja a jót, aki pedig bízik Istenben, boldog lesz. A bölcseket és az okosakat haszontalanoknak nevezik, a nyájas szavúakat inkább hallgatják. Élet forrása az okosság a birtoklói számára, de a balgáknak rossz a nevelés. A bölcs szíve érti, amit tulajdon szája kimond, és ajkain tudást hordoz. A jó beszédek olyanok, mint a lépesméz, édességük gyógyulás a léleknek. Vannak utak, amelyek egyenesnek tűnnek az embernek, végük azonban az alvilág mélyébe vezet. A dolgos ember önmagának dolgozik, és erőt vesz a vesztén, de az álnok a tulajdon száján hordozza a vesztét. Az esztelen ember rosszat ás ki magának, ajkain pedig tüzet élesztget. Az álnok ember rosszat terjeszt maga körül, és csalárd fáklyát gyújt a gonoszoknak, és szétválasztja a jóbarátokat. A törvénytelen ember rászedi barátait, és nem jó utakra vezeti őket. Aki behunyja a szemét, fonákságokat gondol, ajkainak pedig minden rosszat parancsol; az ilyen a gonoszság kemencéje. Ékes korona az öregség, az igazságosság útján található. Jobb a hosszantűrő férfiú az erősnél, aki pedig indulatán uralkodik, jobb annál, aki várost foglal el. Ölükbe hull minden az igaztalanoknak, de az Úrtól van minden igazság. Jobb a száraz falat élvezettel békeségben, mintsem sok javakkal és igaztalan áldozatokkal telt ház veszekedéssel. Az értelmes szolga felülkerekedik az esztelen uraknak, és osztja testvérek között azok osztályrészét. Amiképen megpróbáltatik a kemencében az ezüst és az arany, ugyanúgy vizsgálja a választott szíveket az Úr. A rossz ember engedelmes a törvénytelenek nyelvének, de az igaz nem figyel a hazug ajkakra. Aki kigúnyolja a szegényt, haragra gerjeszti Alkotóját; aki kárörvend az elveszetten; nem mentetik fel; aki pedig könyörül, irgalmat nyer. Az öregek koronája a gyermekek gyermekei, s a gyermekek büszkesége az atyjuk. A hűséges megérdemli a pénz egész ékességét, a hűtlen pedig egy garast sem. Nem illenek az esztelenhez a hűséges ajkak, sem az igazhoz a hazug ajkak. Kegyelem bére a nevelés annak, aki részesül benne; bármerre fordul, sikerrel jár. Aki elfedezi az igazságtalanságokat, barátságot keres, aki pedig nem akarja elfedezni, elszakítja egymástól a barátokat és a rokonokat. A fenyegetés összetöri az értelmes ember szívét, de az esztelen még az ostorozást sem érzi. Ellentétet szít minden rossz ember, de az Úr könyörületlen angyalt küld hozzá. Gond szállja meg az értelmes férfiút, az esztelenek pedig rosszat forgatnak elméjükben. Aki rosszal fizet a jóért, annak házából a rossz el nem mozdul. Hatalmat ad a szavaknak az igazságosság kezdete, az egyenetlenséget és a veszekedést pedig nyomorúság követi. Aki igaznak mondja az igaztalant, és igaztalannak az igazt, tisztátalan és utálatos az Isten színe előtt. Minek a pénz az esztelennek? Hiszen a szívtelen nem vásárolhat bölcseséget. Aki magasra építi a házát, keresi az összeomlást, aki pedig kerüli a tanulást, bajba esik. Minden időben legyen barátod, testvéreid pedig a szükségben legyenek hasznodra.