Ószövetségi olvasmányok a Nagy Böjt hétköznapjain (4. hét, szerda)

Ézsaiás 26, 21 – 27, 9

„Mert íme, az Úr kilép lakóhelyéről, hogy meglátogassa a föld lakóit bűnük miatt; a föld megmutatja a vérüket, és nem takarja be többé a megölteket.”

Azon a napon majd meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával a Leviatánt, a gyors kígyót, a Leviatánt, a tekergő kígyót, és megöli a tengeri sárkányt.

Azon a napon szép szőlőskert lesz, énekeljetek róla! Én, az Úr, vagyok őrzője, szüntelenül öntözöm; nehogy baj érje, éjjel-nappal őrzöm. Harag nincs bennem: miért adna nekem valaki tövist és tüskét? Harcba szállok vele, s mindjárt fel is gyújtom: vagy ragadja meg oltalmamat, kössön békét velem, békét kössön velem! A jövőben gyökeret ver Jákob, virágzik és kihajt Izrael, s betöltik a földkerekség színét terméssel.

Vajon megverte Izraelt úgy, mint azt, aki őt verte? Vagy gyilkolta-e őt úgy, mint azokat, akik őt gyilkolták? Elűzte, elvetette őt, s perelt vele; elsodorta őt erős szelével a keleti szél napján. Azáltal nyer bocsánatot Jákob bűne, és vétke eltávolításának az a teljes gyümölcse, ha olyanná tesz minden kőoltárt, mint az összezúzott mészkő, és nem maradnak fenn a szent fák és oszlopok.

 

Genezis 9, 18 – 10, 1

Noé fiai, akik a bárkából kijöttek, Sém, Hám és Jáfeth voltak. Hám pedig Kánaán atyja volt. Ezek hárman Noé fiai, tőlük népesedett be az egész föld. És Noé, mint földet művelő ember, elsőként ültetett szöllőt. És ivott a borból és megrészegedett, és lemezítelenedett az ő hajlékában. És látta Hám, Kánaán atyja az ő atyjának mezítelenségét, és amikor kijött, elmondta a kint levő két testvérének. És fogták Sém és Jáfeth a ruhát, és hátukra borították azt, és hátra felé mentek és betakarták atyjuk mezítelenségét, és mivel arcukat elfordították, nem látták meg atyjuk mezítelenségét. Amikor pedig kijózanodott Noé a borból, és megtudta, mit tett vele ifjabbik fia, ezt mondta: Átkozott legyen Kánaán, szolgája legyen ő testvéreinek! És ezt mondta: Áldott az Úr, Sémnek Istene, és legyen Kánaán az ő szolgája. Terjessze ki Isten Jáfethet, és lakjék Sém hajlékaiban, és legyen Kánaán az ő szolgájuk. Élt pedig Noé az özönvíz után még háromszázötven évig. És lettek Noé minden napjai kilencszázötven esztendő, és meghalt. Ezek pedig Noé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfethnek nemzetségei, mert fiaik születtek az özönvíz után.

 

Példabeszédek 12, 23 – 13, 9

Az okos ember az értelem trónusa, az oktalanok szíve pedig átkokkal találkozik. A kiválasztottak keze könnyen uralkodik, az álnokok pedig élelmet keresnek. A félelmetes beszéd felkavarja az igaz ember szívét, a jó hír pedig megörvendezteti őt. A tudós igaz barátja önmagának, a gonoszok gondolatai pedig kegyetlenek; a bűnösöket üldözik a bajok, és a gonoszok útja eltévelyíti őket. Az álnok nem szerzi meg zsákmányát, a tiszta embernek pedig értékes a vagyona. Élet van az igazságosság útjain, a gyűlölködők útjai pedig a halálba vezetnek. Az eszes fiú engedelmes az atyjának, az engedetlen fiú pedig vesztébe rohan. Az igazságosság gyümölcséből eszik a jó ember, de a törvénytelenek lelke csakhamar elvész. Aki vigyáz a szájára, megőrzi lelkét, de akinek ajkai meggondolatlanok, önmagát ijeszti meg. Minden tétlenkedő csak kívánságaiban él, de a bátrak kezei szorgoskodnak. Gyűlöli az igaztalan beszédet az igaz, a gonosz pedig megszégyenül, és nincs néki bátorsága. Az igazságosság megőrzi a szelídeket, a gonoszokat pedig hitvánnyá teszi a bűn. Vannak, akik gazdagoknak mondják magukat, holott semmijük sincs, és vannak, akik megalázzák magukat, pedig sok vagyonuk van. Az ember lelkének váltsága lehet a tulajdon gazdagsága, a szegényt pedig nem éri fenyegetés. Az igazak világossága mindenkor világít, a gonoszok világossága pedig kialszik. Az álnok lelkek bűnökben tévelyegnek, az igazak pedig könyörülnek és irgalmaznak.