Ószövetségi olvasmányok a Nagy Böjt hétköznapjain (4. hét, hétfő)

Ézsaiás 14, 24–32

Megesküdött a Seregek Ura, és így szólt: „Bizony, ahogy elgondoltam, úgy lesz, és amint elterveztem, úgy következik be. Összetöröm Asszíriát országomban, és hegyeimen eltaposom őt; leveszem róluk igáját, és terhét vállukról leemelem.” Ez az elhatározott terv az egész föld felől, és ez a kinyújtott kéz az összes nemzet fölött. Mert amit a Seregek Ura eltervezett, ki hiúsíthatja meg? És ha keze ki van nyújtva, ki fordíthatja el?

Ácház király halálának évében hangzott el ez a kijelentés: „Ne örvendezz, egész Filisztea, hogy összetört a botja a téged verőnek! Mert a kígyó gyökeréből áspiskígyó sarjad, és kígyó magva csak repülő kígyó. A szegények elsőszülöttei jóllaknak, és a szűkölködők biztonságban pihennek; de a te gyökeredet éhséggel pusztítom el, és maradékodat megölöm. Jajgass, kapu! Kiálts, város! Reszkess, egész Filisztea! Mert észak felől füst közeleg, és nincs szökevény seregeiben.” Mit feleljenek a nemzet követeinek? „Az Úr alapozta meg Siont, és benne keresnek menedéket népének szegényei!”

 

Genezis 8, 21 – 9, 7

Az Úr megérezte a kedves illatot, és szívében azt mondta az Úr: „Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt: mert az emberi szív gondolata ifjúságától fogva hajlik a rosszra. Nem sújtom többé az összes élőlényt úgy, ahogy tettem. Amíg tartanak a föld napjai, meg nem szűnik többé a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, az éjszaka és a nappal.”

Ezután Isten megáldotta Noét és fiait, és azt mondta nekik: „Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet! Féljen és rettegjen titeket a föld minden állata, az ég minden madara, és minden, ami mozog a földön; a tenger minden halát is kezetekbe adtam! Minden, ami mozog és él, eledelül szolgáljon nektek: mint a zöld növényzetet, íme, ezeket is mind odaadtam nektek, csak a húst a vérével ne egyétek. A ti életetek vérét is számon kérem minden állattól és az embertől: számon kérem az ember életét az embertől, a testvérétől. Aki embervért ont, ember ontsa ki annak vérét, mert az ember Isten képére alkottatott. Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok: járjatok-keljetek a földön, és uralkodjatok rajta!”

 

Példabeszédek 11, 19 – 12, 6

A jóság életet szerez, a gonosz követése pedig halált. Utálja az Úr az álnok szívet, de kedvét leli azokban, akiknek útja feddhetetlen. A kezem rá, hogy a gonosznak nincsen mentsége, az igazak ivadéka azonban megmenekszik. Sertés orrában aranykarika: ilyen a szép nő, ha illetlen. Az igazak csak jót remélhetnek, a gonoszokra pedig a harag vár. Vannak, akik elosztják a magukét, és gazdagabbak lesznek, mások elragadják a másét, és folyton nélkülöznek. Aki áldásban részesít, maga is gyarapszik, s aki itat, maga is betelik itallal. Elátkozza a nép azt, aki visszatartja gabonáját, de áldás száll annak fejére, aki áruba bocsátja. Jókor kel reggel, aki jót akar, aki pedig rosszat tervez, maga kerül bajba. Aki gazdagságában bízik, elbukik, az igazak pedig virulnak, mint a friss lombkorona. Aki megbolygatja házát, szelet vet, s a balga a bölcsnek lesz szolgája. Az igaznak gyümölcse az élet fája, de a gonoszság elveszti a lelkeket. Ha az igaz is megkapja a földön a magáét, mennyivel inkább a gonosz és a bűnös!

Aki szereti a feddést, szereti az okulást, aki pedig fázik az intéstől, az balga. A jó az Úrtól kegyben részesül, de aki saját gondolataiban bizakodik, istentelenül cselekszik. Senki sem erősödik bűn által, az igazak gyökere azonban ki nem lazul. A derék asszony a férje koronája, a becstelen pedig szú a csontjában. Az igazak gondolatai a helyeset célozzák, a gonoszok terve pedig csalásra irányul. A gonoszok szavai vér után leselkednek, az igazak szája azonban megmenti őket.