Ószövetségi olvasmányok a Nagy Böjt hétköznapjain (4. hét, csütörtök)

Ézsaiás 28, 14–22

Ezért halljátok az Úr szavát, ti elbizakodottak, akik uralkodtok ezen a népen, mely Jeruzsálemben van!

Mert azt mondjátok: „Szövetségre léptünk a halállal, és az alvilággal kötöttünk szerződést; ha eljön a suhogó ostor, nem ér el minket, mert a hazugságot tettük menedékünkké, és a hamisságban rejtőztünk el.”

Ezért így szól az Úristen: „Íme, leteszek alapul egy követ Sionon, kipróbált követ, értékes szegletkövet, szilárd alapot; aki hisz, nem menekül el. A jogot teszem mérőzsinórrá, és az igazságot mérőónná; jégeső söpri el a hazugság menedékét, és a rejtekhelyet vizek árasztják el. Megsemmisül szövetségtek a halállal, és szerződéstek az alvilággal nem marad fenn; ha eljön a suhogó ostor, összezúz titeket. Ahányszor csak eljön, elér titeket; mert minden reggel lesújt, nappal és éjjel is, és csak rémület lesz megérteni a kijelentést.” Mert rövid lesz az ágy, hogy kinyújtózzanak, és a takaró keskeny, hogy beburkolózzanak. Mert mint a Peraszim hegyén, felkel az Úr, mint Gibeon völgyében, haragra gerjed, hogy végbevigye tettét – szokatlan lesz tette; hogy végrehajtsa művét – különös lesz műve.

Most tehát ne bízzátok el magatokat, nehogy még szorosabbak legyenek bilincseitek! Mert elhatározott megsemmisítést hallottam az Úrtól, a Seregek Istenétől az egész föld számára.

 

Genezis 10, 32 – 11, 9

Ezek Noé fiainak nemzetségei, népeik és nemzeteik szerint; ezekből különültek el a nemzetek a földön a vízözön után.

A föld akkor még egyajkú és egyazon beszédű volt. Amikor azonban Keletről elköltöztek, Sineár földjén egy mezőségre bukkantak, és ott letelepedtek. Azt mondták egymásnak: „Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki tűzben!” Aztán felhasználták a téglát építőkőnek, az aszfaltot meg habarcsnak, és azt mondták: „Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre!” Az Úr ekkor leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet építettek az ember fiai, és azt mondta az Úr: „Íme, egy ez a nép, és egyajkú az egész: ezzel az alkotással kezdik, s ezentúl nem fognak elállni szándékaiktól, amíg meg nem valósítják azokat tettekkel. Gyertek tehát, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás szavát!” Így el is szélesztette őket onnan az Úr az egész földre, s ők abbahagyták a város építését. Azért nevezték el tehát azt Bábelnek, mert ott zavarodott össze az egész föld nyelve, s onnan szélesztette el őket az Úr a föld egész színére.

 

Példabeszédek 13, 19 – 14, 6

Teljesülő kívánság: csemege a léleknek, felhagyni a rosszal: csömör a balgáknak. Aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz, aki balgákkal barátkozik, hasonló lesz hozzájuk. A bűnösöket balsors üldözi, az igazaknak pedig jóval fizetnek. Fiakra és unokákra hagyja a jámbor az örökségét, de a bűnös vagyona az igaznak van eltéve. Az atyák új szántásán sok az élelem, de másoknak gyűlik az, ha nincsen okosság. Aki kíméli a pálcát, gyűlöli fiát, aki pedig szereti, szüntelen fenyíti. Az igaz ehet, amíg jól nem lakik, a gonoszok gyomra azonban üres marad.

A bölcs nő felépíti házát, a balga pedig a felépültet is lebontja kezével. Az igaz úton járó, istenfélő embert lenézi az, aki gyalázatos úton halad. A balga szájában a kevélység vesszeje van, a bölcseket azonban ajkuk megóvja. Ahol nincsen marha, üres a jászol, ahol sok a termés, ott nyilvánvaló az ökör ereje. Igazságszerető tanú nem hazudik, a hamis tanú azonban ontja a hazugságot. Az arcátlan keresi a bölcsességet, de meg nem találja, az okosnak azonban a tudás könnyű.