Ószövetségi olvasmányok a Nagy Böjt hétköznapjain (3. hét, szerda)

Ézsaiás 10, 12–20

Ez történik majd, amikor az Úr beteljesíti minden művét Sion hegyén és Jeruzsálemben: Megfenyítem az asszír király öntelt szívének gyümölcsét és kevély szemének büszkeségét. Azt mondta ugyanis: „A saját kezem erejével cselekedtem, az én bölcsességemmel, mert okos vagyok; eltöröltem a népek határait, vagyonukat elraboltam, és letaszítottam hatalmammal a trónon ülőket. Elérte kezem, mint a fészket, a népek gazdagságát; s amint begyűjtik az elhagyott tojásokat, úgy gyűjtöttem be a föld országait, és nem volt, aki szárnyát mozdítani merte volna, vagy száját kinyitotta volna, hogy csipogjon.” – Vajon dicsekedhet-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Vagy nagyzolhat-e a fűrész azzal szemben, aki húzza? Mintha a vessző lendíthetné azt, aki emeli, és a bot emelhetné azt, aki nem fa! Ezért az Úr, a Seregek Ura sorvadást bocsát kövéreire, és dicsősége alatt láng lobban fel, mint tűznek lángja. Izrael Világossága lesz a tűz, és Szentje a láng: elégeti és elemészti tüskéjét és tövisét egyetlen napon. Testestől lelkestől megsemmisíti erdejének és gyümölcsöskertjének dicsőségét, és olyan lesz, mint a senyvedő beteg. Erdeje megmaradt fáinak oly csekély lesz száma, hogy egy gyermek is összeírhatja őket. Ez történik majd azon a napon: Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei nem abban bíznak többé, aki veri őket, hanem az Úrban, Izrael Szentjében bizakodnak hűségesen.

 

Genezis 7, 6–9

Noé hatszáz esztendős volt, amikor özönvíz lett a földön. Bement pedig Noé és az ő fiai, és felesége és fiainak feleségei a bárkába az özönvíz elől. És a madarakból, és a tiszta barmokból és a tisztátalan barmokból és a vadállatokból, és a földön csúszómászó minden állatokból bement kettő-kettő Noéhoz a bárkába, egy hím és egy nőstény, amint Isten megparancsolta Noénak.

 

Példabeszédek 9, 12–18

Fiam, ha bölcs vagy magadnak, bölcs vagy felebarátaidnak is; ha pedig gonosszá leszel, magad vallod kárát. A tanult fiú bölcs lesz, az értelmetlen pedig szolgára szorul. Aki hazugságokra támaszkodik, szeleket legeltet és repülő madarakat kerget; mert elhagyta saját szöllejének útjait, és eltévesztette saját szántóföldjének ösvényeit. Víztelen pusztaságon halad át, és szomjúságra ítélt földön, kezeivel pedig terméketlenséget szed össze. Az esztelen és arcátlan asszony szűkölködik a kenyérben, vagy nem fogja fel szégyenét. Leül házának ajtajába, egy székre, nyilvánosan a terekre, és hívja az arra járókat és útjukon igyekvőket: Aki közületek együgyű, térjen ki énhozzám. És akik eszüket vesztették, azoknak ezt tanácsolja: Érintsétek meg élvezettel az eldugott kenyeret és a lopott víz édességét. Amaz pedig nem tudja, hogy a föld szülöttei elvesznek nála, és az alvilág mélyében találja őket. Te azonban ugorj el onnan, ne időzz azon a helyen, se tekintetedet ne függeszd őreá; mert úgy idegen vizen haladnál át. De tartsd magadat távol az idegen víztől, és idegen forrásból ne igyál, hogy hosszú ideig élj, és hogy életedhez éveket nyerjél.