Ószövetségi olvasmányok a Nagy Böjt hétköznapjain (3. hét, péntek)

Ézsaiás 13, 2–13

Kopár hegyen emeljetek zászlót, kiáltsatok emelt hanggal, intsetek kezetekkel, hadd vonuljanak be a fejedelmek Babilon kapuin! Én adtam parancsot megszenteltjeimnek, és hívtam hőseimet haragomban, akik ujjonganak fenségemnek. Lárma hangzik a hegyeken, mint sok népé; királyságok zúgása hangzik, összegyűlt nemzeteké. A Seregek Ura szemügyre veszi a hadsereget. Jönnek messze földről, az égnek széléről, az Úr és haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész földet. Jajgassatok, mert közel van az Úr napja, mint a pusztulás, érkezik a Mindenhatótól! Ezért minden kéz lehanyatlik, és minden emberi szív elcsügged. Megrémülnek, görcs és fájdalom fogja el őket, mint szülő asszony, vajúdnak; egyik a másikra bámul: lángoló arc az ő arcuk. Íme, az Úr napja jön könyörtelenül, mint bosszúság és izzó harag, hogy pusztasággá tegye a földet, és vétkeseit kipusztítsa róla. Az ég csillagai és csillagképei nem ragyogtatják világosságukat; elsötétül a nap, amikor felkel, és a hold nem sugározza fényét. Megbüntetem a földkerekséget gonoszságáért, és az istenteleneket bűneikért; megszüntetem a kevélyek gőgjét, és az erőszakosok büszkeségét megalázom. Ritkábbá teszem a férfit a színaranynál, és az embert Ofír aranyánál. Ezért megrendítem az eget, és kimozdul helyéből a föld a Seregek Urának bosszúsága miatt izzó haragjának napján.

 

Genezis 8, 4–21

A bárka a hetedik hónapban, a hó huszonhetedik napján megfeneklett Ararát hegységén. A víz folyton fogyatkozott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká lettek a hegyek csúcsai. És történt negyven nap múltán, hogy kinyitotta Noé a bárka ablakát, amelyet készített. És kibocsátotta a hollót, hogy lássa, elült-e a víz; s az elrepült és nem tért vissza, amíg a víz nem száradt fel a földről. És kibocsátotta a galambot is utána, hogy lássa, elült-e a víz a földön. És nem találván a galamb nyugvóhelyet lábainak, visszatért őhozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén; ő pedig kinyújtván kezét, megfogta és befogadta magához a bárkába. És miután várakozott újabb hét napig, ismét kibocsátotta a galambot a bárkából. És visszatért hozzá a galamb este felé, és leszakított olajfalevél volt a csőrében. Így tudta meg Noé, hogy elült a víz a földön. És várakozván újabb hét napig, ismét kibocsátotta a galambot, de az nem tért már vissza őhozzá. És történt Noé életének hatszázegyedik esztendejében, első hónap első napján, hogy elfogyatkozott a víz a földről. És felnyitotta Noé a bárka fedelét, amelyet készített, és látta, hogy a víz elfogyatkozott a föld színéről. A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napjára, megszáradt a föld. És szólott Isten Noéhoz, mondván: Jöjj ki a bárkából te és a te feleséged, és fiaid és fiaidnak feleségei veled együtt; és minden állatokat, amelyek veled vannak, és minden testet, kezdve a madaraktól egészen a barmokig, és a földön csúszómászó minden állatot hozz ki magaddal; és szaporodjatok és sokasodjatok a földön. És kijött Noé és az ő felesége, és fiai és fiainak feleségei vele együtt; és minden állatok és minden barmok, és minden madár és a földön csúszómászó minden állat az ő nemük szerint kijöttek a bárkából a harmadik hónap első napján. Akkor oltárt épített Noé az Úrnak, és vett minden tiszta barmokból és minden tiszta madarakból, és égőáldozatot mutatott be az oltáron. És megérezte az Úr Isten a kellemes illatot.

 

Példabeszédek 10, 31 – 11, 12

Az igaznak szája bölcseséget áraszt, az igaztalannak nyelvét pedig kivágják. Igaz embernek ajkai ismerik a kegyelmet, a gonoszok szája pedig elpusztul. A hamis mérlegek utálatosak az Úr előtt, a jó mérce pedig kedves Őnéki. Ahová belép a kevélység, ott a becstelenség is, az alázatosak szája pedig bölcseséget tanul. Az egyenes lelkű embereket a tökéletességük vezeti, a hűtlenkedőket pedig elpusztítja romlottságuk. Nem használ a vagyon a harag napján, de az igazságosság megment a haláltól. Az igaznak halála szomorúságot hagy, a gonoszok pusztulása pedig aligvárt és örvendetes. A feddhetetlennek igazságossága egyengeti útjait, a gonoszság pedig igazságtalansága miatt bukik el. Az egyenes lelkű embereket igazságuk menti meg, a törvényteleneket pedig tanácstalanságuk ejti rabul. Amikor az igaz ember meghal, nem vész el a reménység, de a gonoszok kevélysége elvész. Az igaz megmenekül a csapdából, és a gonosz jut a helyére. A gonoszok szája tőrt vet a városbelieknek, az igazak jószándéka pedig sikert hoz. Az igazak javán épül a város, a gonoszok pusztulását pedig ujjongás kíséri. Az egyenes lelkűek áldásával emelkedik a város, de a gonoszok szája aláássa azt. Csúfolja a városbelieket az esztelen, a belátó ember pedig csendben marad.