Ószövetségi olvasmányok a Nagy Böjt hétköznapjain (3. hét, hétfő)

Ézsaiás 8, 13 – 9, 7

A Seregek Urát tartsátok szentnek, tőle féljetek és tőle rettegjetek! Akkor ő szentély lesz, de botlás köve és botrány kősziklája Izrael két házának, háló és csapda Jeruzsálem lakóinak. Közülük sokan megbotlanak, elesnek, és összetörik magukat, hálóba kerülnek és fogságba jutnak. Kösd össze a tanúbizonyságot, pecsételd le a tanítást tanítványaimban! Várom az Urat, aki elrejtette arcát Jákob háza elől, és benne remélek. Íme, én és a gyermekek, akiket nekem adott az Úr, jelek és csodák vagyunk Izraelben a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik. És ha így szólnak hozzátok: „Forduljatok a halottidézőkhöz és a jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak! Miért ne fordulna a nép az Istenéhez, az élők ügyében a halottakhoz?” – utasítsátok őket a tanításhoz és a tanúbizonysághoz! Bizony, olyan dologról beszélnek, amelynek nincs hajnala. Bolyong majd ott az ilyen, csüggedten és éhesen, és mivel éhezik, haragra gerjed, s megátkozza Királyát és Istenét. Fölfelé néz, majd a földre tekint: és íme, szorongatás és sötétség; nyomasztó sötétben van, és homályba taszítva. De nem lesz többé sötétség, ahol elnyomás van. Az első időben megalázta Zebulon földjét és Naftali földjét, de az utolsó időben megdicsőíti a tengerhez vezető utat, a Jordánon túli vidéket, a pogányok Galileáját.

A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát; akik a halál árnyékának országában laknak, azokra világosság ragyog. Megsokasítod az ujjongást, megnöveled az örömet; örvendenek színed előtt, ahogy örvendenek aratáskor, és amint ujjonganak, akik a zsákmányt osztják. Mert összetöröd terhes igáját, a vállára nehezedő botot és sanyargatójának pálcáját, mint Mádián napján. Mert minden dübörögve menetelő katonacipő és vérben megforgatott ruha elégetésre kerül, tűz martaléka lesz. Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk; az uralom az ő vállán lesz, és így fogják hívni nevét: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme. Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királysága fölött, hogy megszilárdítsa és megerősítse azt joggal és igazsággal, mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.

Igét küldött az Úr Jákobra, és az ráhullott Izraelre.

 

Genezis 6, 9–22

Noé nemzetségének története a következő. Noé igaz és tökéletes ember volt nemzedékében: Istennel járt. Három fiút nemzett: Szemet, Kámot és Jáfetet. A föld azonban megromlott Isten előtt, és telve volt gonoszsággal. Amikor aztán látta Isten, hogy a föld megromlott – mert romlott útra tért minden test a földön –, azt mondta Noénak: „Elérkezett a vége minden testnek előttem: megtelt a föld gonoszsággal általuk, s én elpusztítom őket a földről. Készíts magadnak bárkát cédrusfából – kamrákat készíts a bárkában –, és kend be szurokkal belülről, kívülről. Így készítsd el: háromszáz könyök legyen a bárka hossza, ötven könyök a szélessége, és harminc könyök a magassága. Készíts ablakot a bárkára, s attól egykönyöknyire legyen a teteje; a bárka ajtaját pedig oldalt helyezd el; alsó, középső és felső fedélzetet készíts benne. Mert íme, én az özön vizeit hozom majd a földre, hogy megöljek minden testet, amelyben az élet lehelete van az ég alatt; minden, ami a földön van, elvész. Veled azonban szövetséget kötök: menj be majd a bárkába, te és veled a fiaid, a feleséged és a fiaid feleségei. Vigyél be a bárkába minden állatból, minden testből kettőt-kettőt, hímet és nőstényt, hogy életben maradjanak veled. A madárból, faja szerint, a lábasjószágból, faja szerint, s a föld minden csúszómászójából, faja szerint. Mindenből kettő-kettő menjen be majd veled, hogy életben maradjon. Végy magaddal minden eledelből is, ami ennivaló, s hordd be magadhoz, hogy eleségül legyen neked és nekik.” Meg is tette ezt Noé. Mindent megtett úgy, ahogy Isten megparancsolta neki.

 

Példabeszédek 8, 1–21

Nem hív-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az okosság? Odaáll a legmagasabb, kiemelkedő ormokra, az útszélre, oda, ahol ösvények találkoznak, a város kapui mellett, s a bejáratnál így kiált fennhangon: „Hozzátok beszélek, férfiak! Az emberek fiaihoz szól szavam! Értsetek okos szót, ti balgák, kapjatok észbe, ti dőrék! Hallgassatok meg, mert kiváló dolgokról beszélek, és igazságra nyílnak ajkaim, mert szám igazságot beszél, és ajkam a gonoszt utálja. Minden szavam igazság, nincs abban hamis, nincs csűrés-csavarás. Világosak azok az okosaknak, és egyenesek azoknak, akik meglelték a tudományt. Intelmemet vegyétek, és ne az ezüstöt, és tudást válasszatok inkább, mint aranyat, mert becsesebb a bölcsesség minden drágaságnál, és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.” Én, a bölcsesség, ott lakom az eszességben, és vagyok jelen az értelmes gondolatokban. Az Úr félelme gyűlöli a gonoszságot, utálja a dölyföt, a kevélységet, a gonoszság útját és a hamis szájat. Enyém a tanács, az igazságosság, enyém az okosság, enyém az erő! Általam uralkodnak a királyok, és tesznek igazságot a törvényhozók. Általam kormányoznak az uralkodók és ítélkeznek a hatalmasok. Szeretem azokat, akik szeretnek engem, akik virradatkor keresnek, meg is találnak. Nálam van a gazdagság és a pompa, a tisztes vagyon, a becsületesség. Jobb a gyümölcsöm aranynál és drágakőnél, s javaim többet érnek a színezüstnél. Az igazság útjain járok, a jog ösvényei közepén, hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem, és megtöltsem kincsesházaikat.