Ószövetségi olvasmányok a Nagy Böjt hétköznapjain (3. hét, csütörtök)

Ézsaiás 11, 10 – 12, 2

Ez történik majd azon a napon: Jessze sarja a népek zászlajaként áll, őt keresik a nemzetek, és lakóhelye dicsőséges lesz. Ez történik majd azon a napon: kinyújtja az Úr másodszor is kezét, hogy visszahozza népe maradékát, mely megmarad Asszíriából és Egyiptomból, Patroszból, Etiópiából és Élámból, Sineárból, Hamatból és a tenger szigeteiről. Zászlót bont a nemzeteknek, egybegyűjti Izrael kitaszítottjait, és Júda szétszórtjait összegyűjti a föld négy széléről. Megszűnik a viszálykodás Efraimmal, és Júda ellenségei kipusztulnak; Efraim nem lesz féltékeny Júdára, és Júda nem ellenségeskedik Efraimmal. Rázúdulnak a filiszteusok lejtőire nyugat felé, együtt fosztják ki kelet fiait; Edomra és Moábra kinyújtják kezüket, és Ammon fiai engedelmeskednek nekik. Kiszárítja az Úr Egyiptom tengerének öblét, kezét a Folyam fölé lendíti forró szelével; hét patakra zsugorítja azt, és saruval járhatóvá teszi. Útja lesz népem maradékának, mely megmarad Asszíriából, amint volt Izraelnek azon a napon, amelyen feljött Egyiptom földjéről.

Így fogsz szólni azon a napon: „Hálát adok neked, Uram, mert haragudtál ugyan rám, de elfordult haragod, és megvigasztaltál. Íme, Isten az én üdvösségem, bízom és nem félek, mert erőm és ujjongó dalom az Úr, ő lett nekem üdvösségem.”

 

Genezis 7, 11 – 8, 3

Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, a hónap tizenhetedik napján feltört a nagy mélység minden forrása, megnyíltak az ég zsilipjei, és negyven napon és negyven éjen át esett az eső a földre. Ugyanazon a napon ment be Noé a bárkába, és vele Szem, Kám és Jáfet, a fiai, s velük felesége és fiainak három felesége, ők, és minden állat, faja szerint, minden lábasjószág, faja szerint, és minden csúszómászó, amely mozog a földön, faja szerint, minden, ami repül, faja szerint, minden madár és minden szárnyas. Kettő-kettő ment be Noéhoz a bárkába minden testből, amelyben az élet lehelete volt. Hím és nőstény ment be minden testből, amely bement, amint Isten megparancsolta neki. És bezárta őt az Úr kívülről.

A vízözön pedig negyven napig áradt a földre. A vizek megszaporodtak, és felemelték a bárkát a földről. Azután rettenetesen megáradtak, és betöltöttek mindent a föld színén; a bárka pedig továbbhaladt a vizeken. Végül igen elhatalmasodtak a vizek a föld felett, és elborítottak minden magas hegyet az egész ég alatt: tizenöt könyökkel volt magasabb a víz, mint a hegyek, amelyeket elborított. Oda is veszett minden test, amely mozgott a földön, minden madár és barom, vad, és minden csúszómászó, amely nyüzsög a földön – és valamennyi ember. Minden meghalt, amiben a szárazföldön az élet lehelete volt. Eltörölt tehát minden lényt, amely a földön volt, embert, jószágot, csúszómászót és égi madarat, eltörölte őket a földről, csak Noé maradt meg, és azok, akik vele voltak a bárkában. Százötven napig tartották hatalmukban a vizek a földet.

Ekkor megemlékezett Isten Noéról, s minden állatról és minden baromról, amely vele volt a bárkában. Szelet támasztott a földön, és a vizek apadni kezdtek. Bezárultak a mélység forrásai és az ég zsilipjei, s megszűnt az eső az égből. A vizek visszahúzódtak a földről, folytak visszafelé, és százötven nap múlva apadni kezdtek.

 

Példabeszédek 10, 1–22

A bölcs fiú öröme atyjának, a balga fiú pedig búbánata anyjának. Igaztalan kincsek semmit sem érnek, a becsületesség ellenben megment a haláltól. Nem engedi az Úr az igaz lelkét éhezni, de elveti a gonoszok kívánságát. A lassú kéz szegénnyé tesz, a szorgosak keze azonban gazdagságot szerez. Aki hazugságra támaszkodik, szelet legeltet, és repdeső madarat kerget. Okos az az ember, aki aratáskor gyűjt, de szégyent vall, aki nyáron alszik. Az Úr áldása nyugszik az igaz fején, a gonoszok száját pedig gonoszság borítja. Az igaz emlékezete áldott, a gonoszok neve pedig elmállik. Aki bölcs szívű, befogadja a parancsot, a bolondot azonban saját szája sújtja. Aki egyenesen jár, bizton jár, aki görbe utakon jár, azt bizony rajtakapják. Aki szemével hunyorgat, fájdalmat okoz, aki azonban nyíltan dorgál, békességet szerez. Az igaz szája élet forrása, a gonoszok szája pedig erőszakot áraszt. A gyűlölködés civódást szít, a szeretet pedig minden hibát befed. Az értelmes ajkán bölcsességet találsz, ám vessző való az esztelen hátának! A bölcsek elrejtik tudásukat, az ostoba szája azonban közel van a szégyenvalláshoz. Erős város a vagyon a gazdagnak, a szűkölködés pedig romlás a szegénynek. Az igaz szerzeménye életre szolgál, a gonosz jövedelme pedig bűnre. Az élet útján halad, aki megszívleli az intést, aki megveti a korholást, eltéved. A hazug ajkak gyűlöletet takarnak, aki rágalmat szór, az ostoba. Sok beszéd nem marad hiba nélkül, az az okos ember, aki féken tartja ajkát. Az igaz nyelve ezüst a javából, a gonoszok elméje pedig semmit sem ér! Az igazak ajkai sok embert tanítanak, a balgák pedig tönkremennek szívük oktalansága miatt. Az Úr áldása gazdagságot szerez, és nem jár azzal együtt a nyomorúság.