Ószövetségi olvasmányok a Nagy Böjt hétköznapjain (2. hét, szerda)

Ézsaiás 5, 16–25

Felmagasztosul az ítéletben a Seregek Ura, és a Szent Isten szentnek bizonyul igazságban. Bárányok legelnek majd ott mint legelőjükön, s a termővé lett romokon idegenek dúskálnak. Jaj azoknak, akik a hamisság köteleivel vonszolják a bűnt, és mint a szekér kötelével a vétket! Akik így szólnak: „Siessen az Úr, siettesse művét, hadd lássuk! Közeledjék és jöjjön el Izrael Szentjének terve, hadd ismerjük meg!” Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak; akik a sötétséget világossággá teszik, és a világosságot sötétséggé; akik a keserűt édessé teszik, és az édest keserűvé! Jaj azoknak, akik bölcsek a maguk szemében, és önmaguk előtt okosak! Jaj azoknak, akik hősök a borivásban, és vitézek a részegítő ital keverésében; akik ajándékért fölmentik a gonoszt, és az igaztól elveszik igazát! Ezért, ahogy felfalja a tarlót a tűz nyelve és a szénát a láng elemészti, úgy korhad el gyökerük, és virágjuk elszáll, mint a por; mert elvetették a Seregek Urának tanítását, és Izrael Szentjének beszédét meggyalázták.

Ezért lángolt fel az Úr haragja népe ellen, kinyújtotta kezét fölé, és megverte őt; akkor megrendültek a hegyek, és holttestük annyi lett, mint a szemét az utcák közepén. Mindezzel nem fordult el haragja, hanem keze még ki van nyújtva.

Genezis 4, 16–26

Elment Káin Isten színe elől, és letelepedett Naid földjén, Édennel szemben. És ismerte Káin az ő feleségét, és az fogant, és szülte Énokot. És várost épített, és a várost fiának nevéről Énoknak nevezte el. Énoknak pedig született Gaidád, és Gaidád nemzette Maleleélt, és Maleleél nemzette Mathusálát, és Mathusála nemzette Lámeket. És Lámek két feleséget vett magának: az egyiknek Áda volt a neve, a másiknak Szella. És Áda szülte Jóbelt; ő lett atyja a sátorlakó állattenyésztőknek. Testvérének pedig Jubál volt a neve; ő ismertette meg a hárfát és a citerát. Szella is szült, mégpedig Thóbelt, és lett ő rezet és vasat kovácsoló ércműves; Thóbel húga volt Noema. Szólott pedig Lámek az ő feleségeihez: Áda és Szella, halljátok szavamat, Lámek feleségei, figyeljetek beszédemre: férfiút öltem, ha megsebesített, és ifjút, ha megütött. Mert hétszeres a bosszú Káinért, de hetvenhétszeres az Lámekért! Ismerte pedig Ádám az ő feleségét Évát, és az fogant, és fiút szült, és nevezte annak nevét Séthnek, mondván: Más magot támasztott nékem Isten Ábel helyett, akit megölt Káin. És lett Séthnek is fia, és nevezte annak nevét Énosnak; ő kezdte segítségül hívni az Úr Istennek nevét.

Példabeszédek 5, 15 – 6, 3

Fiam, igyál vizet a magad edényeiből és a magad kútjának forrásaiból. Ne folyjanak el vizeid a kutadból, hanem tereiden át haladjanak el a vizeid. Egyedül csak a tieid legyenek, és senki idegen ne osztozkodjék azokban veled. Vízforrásod legyen a sajátod, és együtt örvendezz ifjúkorodban vett feleségeddel. Mint szerető szarvasünő és kedves kölyök beszéljen hozzád, őmaga járjon előtted, és legyen veled minden időben; mert az ő szerelmében forgolódva, mámoros leszel. Ne hevülj fel idegen asszony ránt, és ne keresd olyannak ölelését, aki nem a tiéd; mert az ember útjai Isten szeme előtt vannak, és minden járását figyeli. Saját törvénytelenségei megfogják az embert, és saját bűneinek kötelékei fojtogatják őt. Meghal a fegyelmezetlenekkel, az élvezetek sokasága miatt kivettetett, és elveszett oktalansága miatt. Fiam, ha kezeskedsz a barátodért, ellenségnek nyújtasz kezet; mert erős csapda az embernek a saját ajka, és foglyul esik saját szája szavainak. Tedd, fiam, azt, amit én tanácsolok néked, és üdvözülsz.