Ószövetségi olvasmányok a Nagy Böjt hétköznapjain (2. hét, kedd)

Ézsaiás 5, 7–16

Bizony, a Seregek Urának szőlője Izrael háza, és Júda férfiai az ő gyönyörű ültetvénye; jogot várt, de íme, csak visszaélés van, igazságot, de íme, csupa jajveszékelés!

Jaj azoknak, akik házat házhoz kapcsolnak, szántóföldet szántóföldhöz csatolnak, amerre csak terjed a határ! Talán ti laktok csak az országban? Fülem hallatára megesküdött a Seregek Ura: „Bizony, rommá válik a sok ház, a nagyok és szépek lakatlanokká!” Mert tíz hold szőlő csak egy korsónyit terem, és tíz hómer vetőmag csak egy hómert terem. Jaj azoknak, akik már kora reggel részegítő ital után futnak, és késő estig bor hevíti őket! Citera és hárfa, dob és fuvola meg bor van lakomáikon, de az Úr cselekedetére nem néznek, és kezének művét nem látják! Ezért megy fogságba népem, mert semmit sem ért; nemessége éhen pusztul, tömege szomjúságtól eped el. Ezért kitátja torkát az alvilág, és végtelen szélesre nyitja száját; leszáll oda úr és szolganép, mely lármázik és vigad benne. Akkor majd meghajlik az ember, és megalázkodik a férfi, s a kevélyek szeme is megtörik. Felmagasztosul az ítéletben a Seregek Ura, és a Szent Isten szentnek bizonyul igazságban.

Genezis 4, 8–15

Mindazonáltal Káin azt mondta Ábelnek, a testvérének: „Menjünk ki!” Amikor kint voltak a mezőn, Káin rátámadt testvérére, Ábelre, és megölte. Azt mondta ekkor az Úr Káinnak: „Hol van Ábel, a testvéred?” Ő így felelt: „Nem tudom. Talán bizony őrzője vagyok én a testvéremnek?” Azt mondta erre neki: „Mit műveltél? Testvéred vérének szava hozzám kiált a földről. Ezért légy átkozott e földön, amely megnyitotta száját, s befogadta öcséd vérét kezedből! Ha műveled, ne adja meg neked gyümölcsét! Kóbor bujdosó légy a földön!” Azt mondta erre Káin az Úrnak: „Nagyobb az én gonoszságom, hogysem viselhetném. Íme, ma kivetsz engem e föld színéről, el kell takarodnom színed elől, s kóbor bujdosó lesz belőlem a földön: így bárki megölhet, aki rám talál!” Azt mondta erre az Úr neki: „Korántsem lesz úgy, sőt, bárki, aki megöli Káint, hétszeresen bűnhődik!” Jelt is tett az Úr Káinra, hogy meg ne ölje senki sem, aki rátalál.

Példabeszédek 5, 1–15

Figyelmezz, fiam, bölcsességemre, hajtsd füledet okosságomra, hogy óvatos légy, és ajkad megőrizze a tudást. Ügyet se vess a csalfa nőre, mert az idegen nő ajka méztől csepeg, az ínye olajnál is simább, végül azonban keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard. A lába halálba siet, és léptei az alvilág felé tartanak, nem járnak az élet ösvényén, lépései változók és megismerhetetlenek. Nos tehát, fiam, hallgass rám, s el ne távozz szám igéitől! Távol tartsd tőle utadat, ne is közelíts háza ajtajához, hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod, és éveidet könyörtelen valakinek, hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal, és kereseted más házába ne jusson, hogy végezetül ne sopánkodj, amikor lefogyott a húsod és a tested – és ne mondd: „Miért is utáltam a fegyelmet, miért nem engedett szívem az intelmeknek? Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak! Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a község és gyülekezet körében!” A vizet saját ciszternádból idd, és a magad kútjából a nedűt!