Ószövetségi olvasmányok a Nagy Böjt hétköznapjain (1. hét, péntek)

Ézsaiás 3, 1–15

Mert íme, az Úr, a Seregek Ura megfosztja Jeruzsálemet és Júdát a támasztól és oltalomtól, minden támasztól, amit a kenyér jelent, és minden segítségtől, amit a víz nyújt. Elveszi tőle a hőst és a harcost, a bírót és a prófétát, a jóst és az öreget, ötven ember parancsnokát és a tekintélyest, a tanácsadót, a bölcs mestert és a gyógyításhoz értőt. Ifjakat teszek fejedelmeikké, és gyermekek uralkodnak majd rajtuk. Szorongatja a nép között egyik ember a másikat, mindenki a társát: rátámad az ifjú az öregre, s az alacsonyrendű a tekintélyesre. Az egyik megragadja testvérét, aki atyja házából való: „Neked még van ruhád, légy a fejedelmünk, és e romhalmaz legyen a te kezed alatt!”, az így kiált majd azon a napon: „Nem leszek én orvosa másnak, hiszen az én házamban sincsen sem kenyér, sem ruha; ne tegyetek engem a nép fejedelmévé!” Mert elbukik Jeruzsálem, és Júda elesik, mivel szavuk és tetteik az Úr ellen irányulnak, hogy szembeszegüljenek dicsőséges szemével. Arcátlanságuk vádolja őket, és vétküket, mint Szodoma, hirdetik, nem titkolják. Jaj nekik, mert meglakolnak a gonoszságért! Nyugtassátok meg az igazat: „Jól van!”, mert tettei gyümölcsét fogja enni. Jaj a gonosznak! Rosszul jár, mert keze tetteihez mérten lesz fizetsége. Népemet gyermekek sanyargatják, és asszonyok uralkodnak rajta. Én népem! Vezetőid tévútra visznek, és lépteid útját megzavarják. Ám az Úr felkel, hogy pereljen, feláll, hogy megítélje a népeket. Az Úr ítéletre száll népe véneivel és fejedelmeivel: „Ti feldúltátok a szőlőt, szegénytől rabolt holmi van házaitokban. Miért zúzzátok össze népemet, és töritek össze a szegények arcát?” – mondja az Úr, a Seregek Istene.

Genezis 2, 20–3, 20

Nevet adott Ádám minden barmoknak, és az ég minden madarainak, és a föld minden vadállatainak, de Ádámnak nem volt hozzá hasonló segítőtársa. És mély álmot bocsátott Isten Ádámra, és elaludt; és kivette annak egyik oldalbordáját, és hússal töltötte ki annak helyét. És azt az oldalbordát, amelyet Ádámból kivett, asszonnyá alakította az Úr Isten, és odavezette Ádámhoz. És mondotta Ádám: Ez már csont az én csontomból, és hús az én húsomból; neveztessék asszonynak, mert a férjéből véttetett ő. Annak okáért elhagyja az ember az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ők ketten egy testté. És mindketten mezítelenek voltak, Ádám és az ő felesége is, de nem szégyenkeztek. A kígyó pedig ravaszabb volt a föld minden állatainál, amelyeket az Úr Isten alkotott. És mondotta a kígyó az asszonynak: Csakugyan azt mondotta Isten, hogy a Paradicsom egyetlen fájáról sem ehettek? És felelt az asszony a kígyónak: A Paradicsom minden fájáról ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséből, amely a Paradicsom közepén van, mondotta Isten: ne egyetek abból, és ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok. És mondotta a kígyó az asszonynak: Semmiképen sem haltok meg! Mert tudja Isten, hogy amely napon esztek belőle, megnyílnak szemeitek, és olyanok lesztek, mint istenek, jónak és rossznak ismerői. És látta az asszony, hogy jó lenne arról a fáról enni, és tetszetős a szemnek a nézésre, és kívánatos is az, hogy megokosítson; és szakított az asszony a gyümölcséből, és evett, és adott a vele lévő férjének is, és ettek mindketten. És megnyíltak mindkettőjük szemei, és észrevették, hogy mezítelenek; és fügefaleveleket fűztek össze, és körülkötőket készítettek maguknak. Ekkor meghallották az Úr Isten hangját, amint a Paradicsomban járt alkonyatkor, és elrejtőzött Ádám és az ő felesége az Úr Isten színe elől a Paradicsom fái közé. És szólította az Úr Isten Ádámot, és mondotta neki: Ádám, hol vagy? Ő pedig így felelt: Hallottam hangodat, amint a Paradicsomban jársz, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, és elrejtőztem. És mondotta néki Isten: Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Talán ettél a fáról, amelyről megparancsoltam néked, hogy egyedül arról ne egyél? És felelt Ádám: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nékem a fáról, és ettem. És szólott az Úr Isten az asszonyhoz: Miért tetted ezt? És felelt az asszony: A kígyó szedett rá engem, azért ettem. És mondotta az Úr Isten a kígyónak: Mivel ezt cselekedted, átkozott légy minden barmok és a föld minden vadállatai között; melleden és hasadon járj, és földet egyél életednek minden napjain; és ellenségeskedést támasztok közötted és az asszony között, a te magod és az ő magva között; ő neked a fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. És az asszonynak ezt mondotta: Fölöttébb megsokasítom fájdalmaidat és sóhajtásaidat; fájdalmak közt szülsz majd gyermekeket, és férjed után vágyakozol, és ő uralkodik rajtad. Ádámnak pedig ezt mondotta: Mivel hallgattál feleséged szavára és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam néked, hogy egyedül arról ne egyél, átkozott legyen a föld a te munkáidban. Fájdalmak közt élj belőle életednek minden napjain; tövist és bogáncskórót teremjen néked, és egyed a mezőnek füvét; arcod verejtékével egyed kenyeredet, amíg visszatérsz a földbe, amelyből véttettél; mert föld vagy, és a földbe térsz vissza. És elnevezte Ádám az ő feleségét Évának, mert ő lett minden élőknek anyja.

Példabeszédek 3, 19–34

Isten bölcseséggel alapozta meg a földet, az egeket pedig értelemmel készítette. Az Ő tudtával hasadtak szét a mélységek, és fakasztottak harmatot a fellegek. Fiam, ne téveszd ezt szemed elől: tartsd meg az én tanácsomat és gondolatomat, hogy éljen a te lelked, és kegyelem szálljon a fejedre. Ez lesz gyógyulása a te húsodnak, és megtartója csontjaidnak; hogy biztonsággal járhass békeségben minden utaidon, lábad pedig meg ne botoljon. Mert ha leülsz, félelem nélkül leszel, ha pedig lefekszel, édesen elszunnyadsz, és nem kell félned a hirtelen rettenéstől, sem a gonoszok közelgő indulatától; mert az Úr lesz ott minden utaidon, és biztossá teszi lábadat, hogy tőrbe ne essél. Ne mulasszál el jót cselekedni a rászorulóval, amikor kezed segíthet rajta. Ne mondd neki: Menj el és majd jőjj vissza, és holnap adok majd, – amikor jót tehetnél vele; mert nem tudhatod, mit hoz a holnap. Ne kovácsolj rosszat felebarátod ellen, amikor az hozzád jön és bizalommal van irántad. Ne pörölj az emberekkel ok nélkül, nehogy valaki néked tegyen rosszat. Ne pályázz gonosz emberek gyalázatára, és ne igyekezz azok útjaira. Mert tisztátalan az Úr színe előtt minden törvényszegő, és az igazakkal nem ülhet együtt. Az Úr átka van a gonoszok házán, az igazak hajlékai pedig megáldatnak. Az Úr szembefordul a kevélyekkel, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.