Ószövetségi olvasmányok a Nagy Böjt hétköznapjain (1. hét, kedd)

Ézsaiás 1, 19–2,4

„Ha készek vagytok meghallgatni, majd a föld legjavából esztek. Ha azonban vonakodtok és ellenkeztek, kard emészt meg titeket. Bizony, az Úr szája szólt.”

Hogyan lett paráznává a hűséges város, mely telve volt joggal? Igazságosság lakozott benne, most pedig gyilkosok tanyája. Ezüstöd salakká lett, színborod vízzel vegyült. Fejedelmeid lázadók, tolvajok társai: mindnyájan szeretik a megvesztegetést, és ajándékokat hajhásznak; az árvának nem szolgáltatnak igazságot, és az özvegy ügye nem jut eléjük. Ezért így szól az Úr, a Seregek Ura, Izrael Hatalmasa: „Elégtételt szerzek magamnak ellenségeimen, és bosszút állok ellenfeleimen! Ellened fordítom kezemet, kiolvasztom, mint a tisztítószer, salakodat, és eltávolítom minden ónodat. Ismét olyanokká teszem bíráidat, mint kezdetben, és tanácsadóidat, mint hajdanában; azután majd Igazság városának hívnak, Hűséges városnak.” Sion jog által váltatik meg, és megtérői igazság által. Összetörnek a hűtlenek és a vétkesek együtt; s akik elhagyták az Urat, semmivé lesznek. Bizony, szégyent vallotok a tölgyek miatt, amelyekben gyönyörködtetek; és pirultok majd a berkek miatt, amelyekben kedveteket leltétek. Mert olyanok lesztek, mint a lombját vesztett tölgy, és mint a kert, melynek nincsen vize. Erősségtek olyan lesz, mint a kóc, és műve olyan, mint a szikra; lángra lobban mindkettő egyszerre, és nincs, aki eloltsa.

Az ige, melyet látomásban kapott Ézsaiás, Ámosz fia, Júdáról és Jeruzsálemről. Ez történik majd az utolsó napokban: szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek tetején, kiemelkedik a halmok közül; és özönlenek hozzá mind a nemzetek. Odamegy számos nép, és így szólnak: „Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához! Hadd tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk!” Mert Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből. Ítéletet tart majd a nemzetek között, és megfenyít számos népet; ők pedig kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat szőlőmetsző késekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és nem tanulnak többé hadviselést.

Genezis 1, 14–23

Azt mondta ezután Isten: „Legyenek világítók az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a napokat és az esztendőket, ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsanak a földre!” Úgy is lett. Megalkotta tehát Isten a két nagy világítót – a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, meg a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán – és a csillagokat. Az ég boltozatára helyezte őket, hogy világítsanak a földre, s uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó. És lett este és reggel: a negyedik nap. Azt mondta ezután Isten: „Hozzanak elő a vizek csúszó-mászó élőlényeket, és szárnyaljon szárnyas a föld felett, az ég boltozata alatt!” Megteremtette tehát Isten a nagy tengeri szörnyetegeket, és mindazt az élő és nyüzsgő lényt, amelyet a vizek előhoztak, faja szerint, és minden szárnyast, faja szerint. És látta Isten, hogy jó. És megáldotta őket Isten: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a tenger vizeit, és sokasodjék a szárnyas a földön!” És lett este és reggel: az ötödik nap.

Példabeszédek 1, 20–33

A bölcsesség úton-útfélen szónokol, a tereken hallatja hangját, lármás utcafőkön kiált, a városkapuk nyílásánál szólal meg és mondja: „Ti dőrék! Meddig kedvelitek a dőreséget, s a bolondok meddig kívánják, ami nekik ártalmas, s a balgák meddig gyűlölik a belátást? Térjetek meg feddésemre! Íme, kiöntöm nektek lelkemet, tudtul adom nektek igéimet: mivel szóltam, és vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, és nem volt, aki odanézzen, semmibe sem vettétek összes tanácsomat, és nem törődtetek feddésemmel: én is nevetek majd romlástokon, gúnyolódom, ha rátok jön, amitől féltek, ha hirtelen baj szakad rátok, romlástok ott terem, mint a fergeteg, és eljön rátok a szükség és a szorongás!” Akkor hívnak majd engem, de nem hallom, keresnek hajnalban, de meg nem lelnek. Mivel gyűlölték a tudást, és nem fogadták be az Úr félelmét, nem hajlottak tanácsomra, és megvetették minden intelmemet: bizony, enni fognak útjuk gyümölcséből, és jóllaknak saját terveikből! Mert a balgákat megöli elpártolásuk, s a dőréket elveszíti szerencséjük. Aki azonban rám hallgat, bátorságban lakik, és bővelkedik baj félelme nélkül.