Ószövetségi olvasmányok a Nagy Böjt hétköznapjain (1. hét, csütörtök)

Ézsaiás 2, 11–21

Az ember gőgös szeme majd megalázkodik, és megtörik a férfiak büszkesége; egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon. Mert felvirrad a Seregek Urának napja minden kevélyre és büszkére, minden felfuvalkodottra, hogy megalázza; Libanonnak minden magas, sudár cédrusára és Básán minden tölgyére, minden magas hegyre és minden kiemelkedő dombra, minden magas toronyra és minden megerősített falra, Tarzis minden hajójára és minden szép bárkára. Meghajlik az emberi gőg, és megalázkodik a férfiak büszkesége; egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon, s a bálványok teljesen megsemmisülnek. Bemenekülnek majd a kősziklák barlangjaiba, s a szirtek üregeibe az Úr félelmetes színe elől és fenségének dicsősége elől, amikor felkel, hogy megrémítse a földet. Azon a napon odaveti majd az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüstszobrait és aranybálványait, amelyeket magának készített, hogy leboruljon előttük. Bemenekül a kősziklák hasadékaiba s a szirtek üregeibe az Úr félelmetes színe elől és fenségének dicsősége elől, amikor felkel, hogy megrémítse a földet.

Genezis 2,4–19

Ez volt az ég és föld története a teremtésükben. Azon a napon, amelyen az Úr Isten megalkotta az eget és a földet, még semmiféle mezei bokor nem hajtott a földön, és semmilyen fű nem sarjadt, ugyanis még nem hullatott az Úr Isten esőt a földre, és ember sem volt, aki művelje a földet. Akkor forrás fakadt a földből, és megöntözte a föld egész színét. Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett. Ültetett az Úr Isten egy kertet Édenben, keleten, és elhelyezte benne az embert, akit alkotott. S növesztett az Úr Isten a földből mindenféle fát, amelyet látni szép és melyről enni jó – az élet fáját is a kert közepén, s a jó és a rossz tudásának fáját. Folyóvíz jött ki Édenből, hogy öntözze a kertet, utána pedig négy ágra szakadt. Az egyiknek a neve Píson: ez az, amelyik körüljárja Hevilának egész földjét, ahol az arany terem – annak a földnek az aranya igen jó, s ott található a bdellium és az ónixkő. – A második folyó neve Gíhon: ez az, amelyik körüljárja Etiópia egész földjét. A harmadik folyó neve Tigris: ez folyik az asszírok felé; a negyedik folyó pedig az Eufrátesz. Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg. Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!” Azt mondta továbbá az Úr Isten: „Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!” Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég összes madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket – mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte.

Példabeszédek 3, 1–18

El ne felejtsd, fiam, tanításomat, és szíved őrizze meg parancsaimat, mert számos napot, életévet és boldogságot szereznek neked! Szeretet és hűség el ne hagyjanak! Fűzd ezeket nyakad köré, és vésd őket szíved táblájára, akkor tetszést lelsz és szép jutalmat Isten és emberek előtt. Teljes szívvel bízzál az Úrban, és ne támaszkodj saját belátásodra! Minden utadon rá gondolj, s ő majd igazgatja lépéseidet. Ne légy bölcs önnön szemedben, féld az Istent és kerüld a rosszat, ez egészség testednek, és életerő csontjaidnak. Tiszteld meg az Urat vagyonodból, és adj neki minden termésed zsengéjéből, akkor megtelnek kamráid bőséggel, és túláradnak préseid a musttól. Ne vesd meg, fiam, az Úr fenyítését, és meg ne und dorgálását, mert az Úr azt feddi, akit szeret, s azt a fiát sújtja, akit kedvel! Boldog az az ember, aki bölcsességet talál, s az a férfi, aki belátásban bővelkedik, mert megnyerése jobb, mint az ezüst megszerzése, és gyümölcse többet ér színaranynál, drágább az minden gazdagságnál, és nincs hozzá fogható kívánatos dolog. Hosszú élet van a jobbjában, gazdagság és dicsőség a baljában, útjai kellemes utak, és minden ösvénye boldogság. Életfa az azoknak, akik megragadják, és boldog, aki beléje kapaszkodik.