Ószövetségi olvasmányok a Nagy Böjt hétköznapjain (1. hét, hétfő)

Ézsaiás 1, 1–20

Ézsaiásnak, Ámosz fiának látomása, melyet Júdáról és Jeruzsálemről látott Uzijának, Jótámnak, Ácháznak és Hiszkijának, Júda királyainak napjaiban.

Halljátok, egek, és figyelj füleddel, föld, mert az Úr szól: „Fiakat neveltem és felmagasztaltam, ők azonban elpártoltak tőlem. Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászlát; Izrael azonban nem ismer engem, népem nem ért meg.” Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép, gonosztevők ivadéka, elvetemült fiak! Elhagyták az Urat, meggyalázták Izrael Szentjét, hátat fordítottak neki.

Még hol kapjatok verést, hogy egyre lázadoztok? Az egész fej beteg, s az egész szív erőtlen. Tetőtől talpig nincsen rajta ép hely; csupa sérülés, kék folt és gennyes seb, melyet nem nyomtak ki, nem kötöztek be, és olajjal sem puhítottak. Országotok pusztaság, városaitokat tűz emésztette meg; földeteket szemetek láttára idegenek élik fel, és pusztaság az, mintha idegenek dúlták volna fel. Magára maradt Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint csőszkunyhó az uborkaföldön, mint ostromlott város. Ha a Seregek Ura nem hagyott volna nekünk néhány menekültet, olyanok volnánk, mint Szodoma, Gomorrához hasonlítanánk.

Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei! Fogjátok fel fületekkel Istenünk tanítását, Gomorra népe! „Minek nekem véresáldozataitok sokasága? – mondja az Úr. – Elegem van kosáldozatokból és a hízott állatok hájából; bikák, bárányok és bakok vérében nem lelem kedvemet. Mikor eljöttök, hogy megjelenjetek színem előtt, ki kívánta ezt tőletek, hogy így tapossátok udvaraimat? Ne mutassatok be többé hazug ételáldozatot! A tömjénfüst utálat számomra, az újhold, a szombat s az ünnepi összejövetel; nem tűröm a bűnt és az ünnepi gyülekezetet. Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm, terhemre lettek, belefáradtam, hogy elviseljem. Amikor kinyújtjátok kezeteket, eltakarom szememet előletek; akármennyit is imádkoztok, nem hallgatom meg, mert kezetek csupa vér. Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől! Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek, tanuljatok jót tenni! Keressétek a jogot, siessetek segítségére az elnyomottnak, szolgáltassatok igazságot az árvának, védelmezzétek az özvegyet!

Jöjjetek, és szálljunk perbe! – mondja az Úr. – Ha vétkeitek olyanok is, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; ha vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha készek vagytok meghallgatni, majd a föld legjavából esztek. Ha azonban vonakodtok és ellenkeztek, kard emészt meg titeket. Bizony, az Úr szája szólt.”

Genezis 1, 1–13

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mélység színén, és Isten Lelke lebegett a vizek fölött. És mondotta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. És látta Isten, hogy jó a világosság, és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el. És lett este, és lett reggel: első nap. És mondotta Isten: Legyen mennyboltozat a vizek között, amely elválassza a vizeket a vizektől. Es úgy lett. És megalkotta Isten a mennyboltozatot, és elválasztotta Isten a mennyboltozat fölött levő vizeket a mennyboltozat alatt levő vizektől. És elnevezte Isten a mennyboltozatot égnek. És lett este, és lett reggel: második nap. És mondotta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, és tűnjék fel a száraz. És úgy lett. És összegyűltek az ég alatt levő vizek az ő helyükre, és feltűnt a száraz. És elnevezte Isten a szárazat földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte el. És látta Isten, hogy jó. És mondotta Isten: Hajtson a föld füves növényt, mely magot hozzon az ő neme és hasonlatossága szerint, és gyümölcsfát, mely gyümölcsöt teremjen, amelyben legyen az ő magva az ő neme szerint a földön. És úgy lett. És hajtott a föld füves növényt, mely magot hoz az ő neme és hasonlatossága szerint, és gyümölcsfát, mely gyümölcsöt terem, amelyben a magva van az ő neme szerint a földön. És látta Isten, hogy jó. Es lett este, és lett reggel: harmadik nap.

Példabeszédek 1, 1–20

Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai a bölcsesség és fegyelem tanulására, az okos beszéd megértésére, a bölcs okulás, igazságosság, ítélet és becsületesség elnyerésére, hogy az egyszerűeknek értelem adassék, s az ifjúnak tudás és megfontoltság. A bölcs, ha hallgatja, még bölcsebb lesz, s az értelmes útmutatást nyer, behatol a mondás és rejtvény értelmébe, a bölcsek igéibe és fogós kérdéseibe. A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A balgák a bölcsességet és az intést megvetik.

Figyelj, fiam, atyád intelmére, s el ne hagyd anyád tanítását, mert az díszes koszorú a fejedre, és ékes lánc a nyakadba! Fiam, ha bűnösök csábítanak, ne engedj nekik, ha azt mondják: „Jöjj velünk, leselkedjünk vér után, rejtsünk el ok nélkül csapdát az ártatlan ellen! Nyeljük el élve, mint az alvilág, és egészen, mint a sírba szállót, szerzünk majd mindenféle drága jószágot, megtöltjük házainkat zsákmánnyal! Vesd tehát közöttünk sorsodat, mindannyiunknak egy legyen erszénye!” Fiam, ne menj velük egy úton, tartóztasd lábadat ösvényüktől, mert lábuk gonoszra siet és vérontásra rohan! Azonban hiába állítanak fel hálót a madarak szeme előtt, ők is csak saját vérük ellen leselkednek, önmaguknak vetnek tőrt. Ilyen minden kapzsi útja: elveszi gazdája életét. A bölcsesség úton-útfélen szónokol, a tereken hallatja hangját.