Ószövetségi olvasmányok a Nagy Böjt hétköznapjain

A Nagy Böjt negyven napján az Egyház bizonyos értelemben visszatér az Ószövetség lelkiállapotához, a Krisztus előtti időhöz, a magábaszállás és a várakozás idejéhez, annak az üdvtörténetnek az idejéhez, amely a Krisztusban való beteljesedése felé haladt. Szükségünk van erre a visszatérésre, mert bár egészen a Krisztus utáni időhöz tartozunk, mégis állandóan eltávolodunk a Tőle kapott új élettől, visszaesünk a régi időbe. Az Egyház egyrészt már céljához ért, mert „Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek közössége”, másrészt viszont még mindig úton van, mivel lassan és nehézkesen zarándokol afelé, hogy minden elnyerje teljességét Istenben, azaz Krisztus eljövetele és az idők végezete felé.

A Nagy Böjt hétköznapjain gyakorlatilag teljes egészében fölolvassák Ézsaiás könyvét (a 6. imaórán), a Genezis (Teremtés) és a Példabeszédek könyvét (az Alkonyati Istentiszteleten, illetve az Előreszenteltek Liturgiáján). Ez a szokás arra a korra nyúlik vissza, amikor a Nagy Böjt folyamán az Egyházban a Keresztségre készültek, és az istentiszteleteknek döntően kateketikus jellegük volt.

Ézsaiás a legnagyobb próféta, és az, hogy könyvét a Nagy Böjtben olvassuk, még egyszer az üdvösség nagy titkát akarja föltárni előttünk, amely Krisztus szenvedései és áldozata által lett osztályrészünkké.

A Genezis könyve tartalmazza a teremtés és a bűnbeesés történetét, végül pedig azt mondja el, hogy Isten ígéretet tett, és kezdetét vette az üdvösség, mikor szövetséget kötött választott népével. Ez a könyv az Egyház Istenbe vetett hitének három alapvető dimenzióját nyújtja: számára Ő a Teremtő, a Bíró és az Üdvözítő. Azt is kinyilatkoztatja, alapvetőleg mit tart a keresztény felfogás az emberről: bár „Isten képére és hasonlóságára” teremtetett, a bűn által eltávolodott Istentől, mégis szeretetének, gondoskodásának, végül pedig üdvözítésének tárgya marad. Ez a könyv felfedi a történelemnek mint üdvtörténetnek az értelmét: Krisztus felé tart, és benne fog beteljesedni.

Végül a Példabeszédek könyve tömören összefoglalja az Ószövetség, az erkölcsi törvény és a bölcsesség etikai tanításait, melyeket ha nem fogadunk el, nem érthetjük meg, mennyire elszakadt az ember Istentől, és még arra is képtelen, hogy meghallja a szeretetből és kegyelemből fakadó megbocsátás jó hírét.

Bár a Nagy Böjt már régóta nem az Egyház hitre oktató időszaka, ezeknek az olvasmányoknak az eredeti szándéka most is teljesen érvényes. Keresztény hitünknek szüksége van arra, hogy évente visszatérjen biblikus gyökereihez, mert így korlátlanul növekedhetünk az isteni kinyilatkoztatás megértésében. A Biblia nem dogmatikai előterjesztések gyűjteménye, amelyeket elfogadunk, s egyszer s mindenkorra emlékszünk rájuk, hanem a hozzánk szüntelenül szóló Isten élő hangja, aki arra buzdít, hogy egyre mélyebbre hatoljunk bölcsességének és szeretetének kimeríthetetlen gazdagságába.

Az Ortodox Szemle napi bontásban közli a Nagy Böjt hétköznapjainak ószövetségi olvasmányait. Ahol megvan az adott szakasz orthodox fordítása istentiszteleti könyveinkbenazt használtuk, egyéb helyeken a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat Káldi-Neovulgáta kiadását.

(A fenti bevezető az alábbi kötet nyomán készült:

Alexander Schmemann – Olivier Clément: A nagyböjt és a húsvéti titok. Aszkézis és liturgia az ortodox egyházban, Kairosz Kiadó, Budapest 2007)

 

Nagy Böjt 1. hete, hétfő

Nagy Böjt 1. hete, kedd

Nagy Böjt 1. hete, szerda

Nagy Böjt 1. hete, csütörtök

Nagy Böjt 1. hete, péntek

 

Nagy Böjt 2. hete, hétfő

Nagy Böjt 2. hete, kedd

Nagy Böjt 2. hete, szerda

Nagy Böjt 2. hete, csütörtök

Nagy Böjt 2. hete, péntek