Artyemij érsek: “A pangás korszakának egyházává váltunk”

Artyemij érsek a Szabadság Rádióban osztotta meg a véleményét a Moszkvai Patriarchátus Szinódusának azon döntéséről, hogy eltávolítja őt tisztségéből és nyugállományba helyezi:


– Ez egyszerűen az állam utasítására történt. Most egy kicsit változott a helyzet az augusztusi zavargások után és általános tisztogatás zajlik. A határokat lezárták, az embereket elbocsátják a munkahelyükről, letartóztatják őket. Egyelőre csendesebb a helyzet, amit arra használnak fel, hogy egy kicsit helyre tegyék az Egyházat. Ugyanis messze nem minden egyházi ember támogatja a jelenlegi rezsimet. Most a hatalom képviselői járják az egyházmegyéket, felszólalnak azokban. Hallottam, hogy kérik, ne imádkozzon senki a bebörtönzöttekért. Az ilyen imákat betiltották, hogy sehol se nyilvánuljon meg még a legkisebb másképp gondolkodás sem. És szükségesnek tartották, hogy velem is leszámoljanak. A hatalom kezdeményezésére a rendszerünk képviselői beszéltek a patriarchával Moszkvában és megkérték, hogy működjön együtt velük a belarusziai helyzet lecsendesítéséért. Úgy tűnik, ő áldását és beleegyezését adta erre. A Szinódus pedig azonnal bejelentette a döntését.

– Milyen kifogásokat emeltek Ön ellen?

– Hogy én két táborra osztottam a társadalmat politikai motívumok alapján. Megosztottam a papokat és a hívőket. Ez megengedhetetlen. Én ellenvetettem, hogy nem politikai okokból szólaltam fel. Erkölcsi értékelését adtam azon őrületnek, ahogy megalázták az embereket. Az, amivel vádoltak, nevetséges. Hozok egy példát. Mutatnak nekem egy kosarat húsvéti tojásokkal. Azokon a régi ősi belarusz címer (a “pogonyja”) látható, aminek ikonográfiai stílusa van.

A történelmi belarusz címer (1575-ös ábrázolás), 1991-1995 között a Belarusz Köztársaság címere. Lukasenkó hatalomra jutása után visszaállította a szovjet Belarusz címerét.

Borisz és Gleb fejedelmünket ábrázolják, egyiket koplyával, másikat karddal, és az ábrázolás eredete visszanyúlik a bizánci egyház Szent György és Szent Demeter ábrázolásaira. Ez volt a címer a vidékünkön a régi időkben, majd a peresztrojka kezdetén nemzeti szimbólumunk lett, majd visszatértünk a szovjet szimbolikához. Először is, ezen címer ábrázolása nem bűntett. Másodszor, nevetséges, többszáz egyházközségünk van, ha valahol valaki felrajzolja egy tojásra, arról nekem tudnom kellene és büntető intézkedést kellene hoznom? A húsvéti tojás húsvéti tojás. Ez az öröm ünnepe. Az embrek azt rajzolják rá, ami számukra szent és fontos, és ez megfelel az élet húsvéti felfogásának.

A másik vád: miért énekeljük a “Hatalmas Isten” himnuszt? (Augusztus 14-én a grodnói egyházmegye papsága a város főtemploma, az Istenszülő Oltalma székesegyház lépcsőjén elénekelték a “Hatalmas Isten” imádságos himnuszt a belarusz nép támogatására – Szabadság rádió megj.) A “Hatalmas Isten” egy régi belarusz himnusz. A metropolita grodnói látogatása során hivatalosan betiltotta ennek a himnusznak az éneklését? (Október 14-én Benjámin metropolita, egész Belarusz patriarchai exarchája kijelentette, hogy ez a himnusz világi dal és megosztja az embereket – Szab. rádió megj.). Mi évek óta énekeljük. A “Kolozsszkij Blagoveszt” zenei fesztivál nemzetközi zenei programja mindig ezzel az énekkel kezdődött, most meg hirtelen tiltott lett és majdhogynem egyházellenesnek állítják be. Az istentiszteleten, rendben, de a koncerteken: ez személyes választás kérdése. Az egyik egyházközségben a gyermekkórus húsvéti koncertet adott és elénekelték a “Hatalmas Istent”, amit utána államellenes bűncselekménynek értékeltek. Ön is tudja, hogy ha a balkonon piros és fehér zoknikat tereget ki egyidőben, akkor börtönbünetésre számíthat.

– Mit válaszolt a szakadásról szóló vádakra? A papság egy része valóban támogatja az Ön álláspontját?

– Én semmilyen szakadásról nem beszélek. Én ehhez nagyon óvatosan viszonyulok és a “ne árts” orvosi elvet követem. Nem adtunk politikai értékelést. Belülről próbáljuk megváltoztatni a helyzetet, a kereszténység és az Evangélium által. Szóba sem került az egyházi autokefalitás kérdése, mint Ukrajnában. Ez teljesen irreális dolog, az összes templomépület a Belarusz Exarchátus tulajdona, és semmilyen más joghatóságnak nem lehet temploma. Ez a kérdés még nem érett meg a megvitatásra. Ez csak találgatás és hamis vád. A nyájban nincs semmiféle megosztottság, ellenkezőleg, a szolidaritásra, az egységre hívunk fel.

– Én hallottam olyan vádat, hogy az Ön idejében a Grodnói Egyházmegye vált az autokefalisták legfőbb menedékévé. Elméletileg Ön hogyan viszonyulna a Belarusz Autokefál Egyház létrehozásának lehetőségéhez?

– Nem mondanám, hogy mi lettünk a másként gondolkodás központja, nálunk erről soha nem volt szó. A hangsúly azon van, hogy azt kell megváltoztatni, ami van, nem pedig kitalálni valamit, ami még nincs. A jövőben majd az élet megmutatja. Természetesen minden népnek joga van az önálló egyházra, máskülönben ezt ilyen vagy olyan oldalról a politikai erők kihasználják. De most az egyházmegye szintjén nem merült fel ilyen kérdés. Most a saját szintünknek kellene megfelelnünk, de mi a pangás, az egyházüldözés és a bebörtönzések korszakának egyházává váltunk. Most már meghaladjuk a hruscsovi időket, amikor az állami egyházügyi hivatal megbízottja közölte az akaratát, hogy hogyan éljenek az egyházközségek és mit mondjanak. Egyelőre a helyi egyház és az autokefalitás kérdései nem merültek fel. Igazságtalan lenne most szimpátiákról és ellenszenvekről beszélni. Beszéljenek inkább az emberi jogok megsértéséről. Egy újabb hullám zajlik: bármi jön felülről, szentnek kell tekinteni.

– Mi volt még, ami miatt kényelmetlenné vált?

– Vádolnak azzal is, hogy látogattam a börtönöket. Miért látogatta a bebörtönzötteket és vitt nekik gyógyszereket és vizet? Azért, mert Krisztus azt mondta: “Beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam és eljöttetek hozám” – nem kell erre úgy tekintenünk, mint cselekvési útmutatásra? Fontosabb kell legyen számunkra a vezetőség utasítása? Hogy semmilyen látogatások? És még számtalan apróság. Egy pap megáldotta a népet és a “Krisztus feltámadt!” szavakhoz hozzátette, hogy “Éljen Belarusz!”. Miért, önök azt akarják, hogy ne éljen? Nagyon helyesen mondta, hogy éljen Belarusz. Mondom, egyetértek ezekkel a szavakkal. Minden egyházmegyében vannak pillanatok, amikor az emberek ilyen vagy olyan formában kifejezik a szolidaritásukat azon eseményekkel, amelyek most zajlanak. Ezért a vád egyszerűen inkompetens.

– Ön 69 éves, a főpapokat pedig általában 75 év felett szokták nyugdíjba küldeni. Az egészségi állapota miatt sem adott be semmilyen felmentési kérelmet?

– Nem, és nem is gondolom úgy, hogy az egészségi állapotom megakadályozná a szolgálatot. Vannak természetesen koromból fakadó problémák, amikre odafigyelek, de nem kritikus a helyzet. Nincs semmilyen indoka orvosi részről, nem mutattak nekem semmit, ami alapján így döntöttek. Én ezt mondtam a Szinódusnak: “Önök becstelenül járnak el, megfosztanak a székemtől. De nem szégyellek nyugdíjba vonulni”.

– Ön felszólalt az erőszak és a törvénytelenség ellen, majd ezután azonnal eljött az új metropolita, aki megtiltotta a klérusnak, hogy részt vegyenek a tiltakozó eseményeken. Mi az Ön álláspontja a papság részvételéről a politikai tiltakozások rendezvényein?

– Ez törvényszerű, közbenjárni a népért. Mi nem a hatalmat vagy a politikai struktúrát minősítjük, hanem arról beszélünk, hogy megsértették az emberi létezés minden normáját. Mi ezt megengedhetetlennek tartjuk és arra szólítunk fel, hogy fejezzék be a kegyetlenkedést a néppel szemben és engedjék szabadon az ártatlanul bebörtönzötteket. Az egyháznak semmilyen reakciója erre nem volt, és most sem tudom felidézni, hogy bárki bármit is reagált volna ez ellen.

– Ebben az esetben miért nem távolították el Önt azonnal e kijelentések után, még tavaly augusztusban?

– Nagyon viharos időszak volt, nem akartak olajat önteni a tűre. Ez azt is okozhatta volna, hogy nyíltan részt veszünk benne. Most a nép meg van félemlítve. Úgy gondolom, hogy politikai szempontból helytelenül járnak el és az eredmények nem válnak a hasznukra.

– Mivel fog most foglalkozni? Mik a tervei?

– Először is, a Főpapi Zsinat jelenlegi szabályai szerint az egyházmegyének valamilyen anyagi segítséget, ellátást kell adnia. Előírták a számomra, hogy hagyjam el a lakóhelyemet, költözzek Minszkbe, hogy ott teljesen egyedül legyek. Sarokba akarnak szorítani. Várni fogok. Van állami nyugdíjam… meglátjuk, talán keresek egy éjjeli őr állást egy egyházközségben.

Tud róla, hogy Andrej Sztrizsak,a BYSOL alapítvány alapítója úgy véli, hogy Ön “kitűnő jelölt az egyházfő tisztségére az új Belaruszban”, Andrej Kurajev diakónus szerint pedig Ön a “Belarusz Egyház lelkiismerete?

– Ne mondjon ilyeneket, mert nem fogok tudni aludni…

– Mit gondol Ön az utódjáról, Antonij püspökről?

– Nem akarok hiresztelésekkel és pletykákkal foglalkozni, tudja. Annak idején Antonij Melnyikov metropolita, aki Péterváron halt meg, még a Minszki Teológiai Szeminárium rektoraként azt mondta nekem, hogy egyesek Komszomol utasításra kerültek be a szemináriumba és utána befolyásolják az egyházi életet. Érezni, ahogy mondani szokás, hogy ez az ember egyike az ifjú püspököknek és viselkedése alapján ober prokurornak érzi magát. Ahogy mondani szokás: “evilágból való”.

Forrás