Amikor békés embereket gumibottal vernek és sokkolóval taglóznak le

Nektarij (Morozov) igumen a Moszkvában és Szentpéterváron történtekről

Nektárij (Morozov) igumen

Engem egyáltalán nem érdekel a politika, kívül vagyok rajta – ez abszolút biztos. Még csak abban sem vagyok biztos, hogy ma tényleg létezik az, amit jogosan neveznénk politikának. De minden ember, különösen a keresztények, rendelkeznek erkölcsi érzéssel, mely irányt mutat nekik a tekintetben, hogy miként viszonyuljanak aziránt, amiben részt vesznek, vagy, akár, aziránt is, amitől, úgy gondolja, hogy távol tartja magát. Az erkölcsi érzés vagy lelkiismeret, mint tudjuk, Isten hangja az emberi szívben.

A lelkiismeret nem hallgathat arról, hogy a mostani történések mélységesen helytelenek. Amikor egy országban a rendőrség és az Orosz Gárda harcolni kezd a néppel, amikor a véleményük kifejezése érdekében az utcára kimenő békés emberekkel szemben olyan intézkedéseket foganatosítanak, melyek, talán, jogosak lehetnének, ha bűnözőkről vagy terroristákról lenne szó, amikor ezeket az embereket, majd az újságírókat gumibottal verik, sokkolóval taglózzák le, hogyan békélhetne meg ezzel a lelkiismeret?

Véleményem szerint, amíg a lelkiismeret lelkiismeret, sehogy.

Nem kell ahhoz politikusnak lenni, nem kell benne lenni a politikában, de még csak érdeklődni sem kell íránta ahhoz, hogy az ember megértse a nyilvánvalót: napjaink oroszországi élete tele van ellentmondásokkal, melyek rombolóan hatnak rá, nem kívülről, hanem belülről. Ignorálni azt, amit ezek az ellentmondások kiváltanak, hatalmas hiba. Megpróbálni lefojtani – akár az ellentmondásokat, akár a tiltakozókat -, mint valami szellemet visszanyomni a palackba, még nagyobb hiba. Ezt már átéltük és tudjuk, hogy milyen szomorú következményekhez fog vezetni. De a történelem leckéi, úgy tűnik, senkit és semmire nem tanítanak meg, többek között arra sem, hogy a semmibe vételükért elkerülhetetlenül fizetni kell.

Nem szeretnék banális dolgokat mondani, de mégis, olyan könnyedén elfelejtkezünk róluk, ezért folyamatosan fel kell rájuk hívni a figyelmet. Az emberekkel, a néppel kommunikálni kell, beszélni kell vele, közeledni kell felé. Az eszmény szerint szolgálni kell őt, önfeledten és önfeláldozóan. Különösen, ha ez a nép valóban nagy nép és nyilvánvalóan megszolgálta ezt.

A népet nem lehet verni az utcán, nem lehet gumibotok és elektromos sokkolók által dialógust folytatni vele. Sok okból nem lehet. De azért sem, mert ez ellentétes a lelkiismerettel. És azért sem, mert ez törvénytelen. És azért sem, mert ez egyáltalán nem Istennek tetsző. És azért sem, mert ez semmi jóval nem fog végződni.

A józanság és a lelkiismeret: ezekre van szükség a legnagyobb mértékben a kialakult helyzetben. Nagyon szeretném ezeket meglátni.

Forrás