Az áthosz-hegyi bencések felekezeti hovatartozásáról

G. T. Madzsarasvili

A római bencések áthosz-hegyi letelepedésében jelentős szerepe volt néhány nagy grúz egyházi személynek. Athoszi Gergely Szentéletű János és Euthimiosz életírásában ír arról, hogy a grúzok befogadták a monostorukba Leo nagy római sztarecet és tanítványait, majd segítettek nekik, hogy saját monostort építsenek. Így jött létre az Áthosz-hegyen az Istenszülőnek szentelt monostort, melyet Amalfi vagy Amalphition néven ismerünk. Később mint Molphini régi kolostoráról tesznek róla említést. A bencések áthosz-hegyi kolostorát azért kezdték Amalphitionnak nevezni, mivel alapítói és szerzetesei az itáliai Amalfi városából érkeztek.

A grúz historiográfiában létezik egy vita az áthoszi bencések felekezeti hovatartozásáról. Egyesek orthodoxoknak, mások katolikusoknak tartják őket. Pl. K. Kekelidze úgy vélte, hogy a X-XI. századi Grúziában nem osztották Görögország retorikai nézeteit a Római Egyházról. E. Metreveli akadémikus véleménye szerint a grúzok szimpátiával viszonyultak a latin szerzetesek és a katolikus hit iránt. K. Kekelidze és E. Metreveli nézetei a nyugati keresztényekről alkotott azon információkra alapulnak, melyeket Athoszi Görgy és (Ifjabb) Mcire György [11. századi grúz történetíró, áthosz-hegyi szerzetes, Áthoszi György és sok más szent életrajzírója – ford. megj.] hagiográfiai művei tartalmaznak. Elsősorban a grúz és a bencés sztarecek barátságáról szóló elbeszélésre gondolnak, melyet Szentélet János és Euthimiosz Élete c. mű ír le. Más a véleménye az áthoszi bencésekről M. Szabinyin ismert grúz egyházi tudós. Ő osztotta az orosz bizantinisztikában kialakult véleményt arról, hogy a bencések orthodox rómaiak voltak: “Nyilvánvaló, hogy a tizenharmadik században [szintén] léteztek a Szent Hegyen latin monostorok, melyek Szent Benedek rendjét követték, de hitvallásuk orthodox volt”.

De kik voltak valójában az áthoszi bencések: orthodoxok vagy katolikusok? E kérdés megoldását világítaná meg az áthoszi Iviron-monostor, a grúz lelkiség és kultúra egyik legfőbb központja tevékenységének irányultsága.

Az áthosz-hegyi bencés monostor megalapítását 985-990-re teszik. Áthoszi György tanúbizonysága szerint a bencés szerzetesek akkor érkeztek az Áthoszra, “amikor Joann atya még élt”, vagyis 1005 előtt.

Az Amalphition monostor a 13. század végéig létezett. Háromszáz éves története ellenrée nagyon keveset tudunk róla. Szintén nincsenek közvetlen forrásaink arról, hogy az áthosz-hegyi bencések elfogadták volna-e a Szent Lélek eredetéről szóló latin dogmát. Vannak viszont egyedi tények, melyek megengedik bizonyos következtetések levonását.

Ismert, hogy 1014-ben megszakadt az eucharisztikus közösség Róma és az orthodox Kelet között, mivel a római pápa hivatalosan betoldotta a Hitvallásba a Filoque-t – a Szent Lélek eredetéről szóló latin pneumatologiai dogmát. Azonban az 1014-ben kezdődő skizma ellenére az Amalphition bencés monostor nem szűnt meg létezni. Ha a katolicizmus követőiként vallották volna a Filioque-t, akkor nem kerülhették volna el a megszűnést. Pl. 808-ban a görögök éppen azért űzték el az Olajfák hegyéről az ácheni bencéseket, mert a Hitvallást a Filioque betoldással kezdték énekelni. A bencések azonban a skizma ellenére maradtak az Áthosz-hegyen. Ez azonban csak a kezdete volt annak az egyházszakadásnak, mely később visszafordíthatatlan jellegűvé vált és az 1054-es Nagy Egyházszakadás néven vált ismertté. Azonban még ez az esemény sem zavarta meg az áthoszi bencések békés életét. Ismertek az orthodox görögök és a nyugati keresztények közötti konfrontáció más eseményei is. 1052-ben Konstantinápolyban a bizánci császár parancsára bezárták a nyugati keresztények templomait és monostorait. 1186-ban teljesen kiűzték a latinokat Konstantinápolyból. Azonban a görögök nem űzték el a bencéseket az Áthosz-hegyről és nem zárták be az ő monostoraikat. Ellenkezőleg, az áthosz-hegyi bencés monostornak még privilégiumai is voltak: a bizánci császárok patronátusa alatt volt és elöljárói az áthosz-hegyi dokumentumokat a legelsők között írták alá.

L. Bonsall külön figyelmet fordít az áthoszi bencések jogi státuszára. Megjegyzi, hogy a Róma és az orthodox Kelet közötti skizma ellenére az amalphitioni bencések részt vettek az Áthosz-hegy kormányzásában. E tények arra utalnak, hogy nem létezett hitbeli különbség az áthosz-hegyi bencések és a görögök között. Mindezek alapján úgy tűnik,hogy éppen ezért írtak Itáliából 1070-ben levelet az áthoszi latinoknak. Az itáliaiak e levelükben a görögök és a rómaiak közötti eucharisztikus gyakorlat különbözősége iránt érdeklődtek. Az áthoszi bencések azonban kitértek a válaszadás elől. Végül pedig ismert III. Honorius római pápa levele. 1223-ban levélben fordult a keresztesekhez és gyakorlatilag arra hívta őket, hogy indítsanak inkvizíciós hadjáratot az áthoszi “skizmatikusok” ellen. Meg kell jegyezni, hogy a pápai levélben semmiféle kivétel nincs az áthoszi bencések számára.

III. Honorius pápa (1148 – 1227)

A rendelkezésünkre álló tények tehát arra utalnak, hogy az áthoszi bencések a valóban egyhitűek voltak a görögökkel. Azt a véleményt, hogy a katolicizmust vallották, csak az a tény támasztja alá, hogy itáliai származásúak voltak. De Itália a Nagy Skizma idejében és még utána is jó ideig nem volt egyfelekezetű terület. Ismert, hogy az Áthosz-hegyen éltek orthodox itáliaiak még a 14. században is. Egyikük, Szentéletű Iszichiosz életét Palamasz Szent Gergely írta le, aki, mint ismert, nagy latinellenes aktivista volt. Következésképpen, nincs okunk arra, hogy az áthoszi bencéseket származásuk miatt katolikusoknak tartsuk. E. Metreveli véleménye, miszerint a Katolikus Egyházhoz tartoztak, nem ismerte és nem vette figyelebe a fenti tényeket.

Véleményem szerint az a tény, hogy az Áthoszon a grúzok és az itáliai bencések barátságban voltak, egyáltalán nem a grúzoknak a Római Egyház iránti viszonyáról tanúskodik (ahogy azt K. Kekelidze véli). Ugyanis a grúz hagiográfiai anyagokon kívül az áthoszi bencésekről szóló információkkal találkozhatunk görög hagiográfiai írásokban is. Pl. Szentéletű Áthoszi Atanásziosz életírásában olvashatjuk, hogy barátkoztak vele a bencések. Felkeresték a szentet, hogy tanítását meghallgassák és tanácsokat kérjenek. Egyszer felkeresték Szent Athanászioszt és egy edény ikrát hoztak neki ajándékba. Ő nem fogadta el az ajándékot, de ez nem akadályozta meg, hogy megbarátkozzanak. Nagy Szent Athanásziosz Lavrájában élt János és Arszeniosz bencés szerzetesek. Később a bencések Áthoszi Szent Athanásziosz Nagy Lavrája mellett építették fel monostorukat.

Osztiai Leó “krónikájában” olvashatunk olyan információkat, melyek kapcsolódnak Szent János és Euthimiosz életírásához. Azt olvashatjuk, hogy 986-ban Itáliában, a Cassino-i monostorban zavargások törtek ki. Ennek oka az volt, hogy a Manco nevű elöljárót nem a szerzetesek választották meg, ahogy ezt a Benedek által előírt szabály szerint kellett volna, hanem Pandulf befolyásos beneventói herceg nevezte ki. A szerzetesek egy része elhagyta a Cassino-monostort. Köztük volt Beneventói János, Theobald, Lutius és mások, akiknek nevei nem ismertek. Beneventói János, Theobalt és Lutius Jeruzsálembe mentek, a többiek feltételezhetően Kalábriába.

Később Beneventói János Jeruzsálemből tovább ment a Sínai-hegy felé. Hat évig volt ott, majd Görögországba ment a Szent Hegynek nevezett hegyre (az Áthoszra). Ott élt Amalphionban honfitársaival együtt. Később Jánosnak látomása volt: Szent Benedek megparancsolta, hogy térjen vissza a Monte Cassino-ba, ahol elöljáróvá fogják választani. Visszatért Itáliába és 997-ben (Manco halála után) ő lett Cassino 296. elöljárója.

A. Keller megjegyzi, hogy Osztiai Leo “Krónikájában” említett Pandulf beneventói herceg az Amalphiont megalapító Leo testvére volt, a nagy római szerzetesé, akiről Joann és Euthimiosz életírása is említést tesz. Valóban, Áthoszi György azt írja: “jött egy szerzetes a római országból, egy erényei által megdicsőült férfiú… a beneventói herceg testvére, nemes származású. Hat tanítványával együtt érkezett”. L. Bonsall felhívja a figyelmet arra, hogy a Róma és az orthodox Kelet közötti egyre növekvő feszültség ellenére az Amalfiból jött bencések minden akadály nélkül élhettek Jeruzsálemben, a Sínai-hegyen és az Áthosz-hegyen. Következésképpen Osztiai Leó “Krónikája”, valamint Áthoszi Szent Athanásziosz életrajza és más áthoszi dokumentumok igazolják Áthoszi György szavait: a Görög Egyház elismerte az áthoszi bencések erényeit.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy nem csak Amalfiból jött bencések éltek az Áthoszon. Orthodox görögök éltek a Szent Benedek által alapított monostorban. A tantíványaival az áthoszi bencések hazájába érkező Szent Nílusról ismert, hogy a Monte Cassino vendégei voltak. Aligernus ottani apát befogadta Nílust és tanítványait és vendégül látta őket a monostorában. Éppen Aligernus segítségével alapította meg Nílus görög monostorát Valleluce-ban, mely 1014-ig fennmaradt. A történelemből ismerünk más tényeket is, melyek a X-XI. század fordulóján Itáliában élt görög egyházi személyekről szólnak.

Összefoglalva tehát az adott kérdésben felmerült tényeket, nem igazolható, hogy az áthoszi bencések a katolicizmust vallották. Nyilvánvaló, hogy itáliai eredetük ellenére valóságosan egy hitet vallottak a görögökkel és a grúzokkal, vagyis orthodox keresztények voltak, az áthosz-hegyi monostoruk pedig orthodox monostor volt.

(Hivatkozások az eredeti cikkben)
Forrás