EVANGÉLIUM FELNŐTTEKNEK – BESZÉLGETÉSEK AZ EVANGÉLIUMRÓL (4)

Szergej Sarapov: 4. beszélgetés

Nem nyilvánvaló, de valószínű: Jézus Krisztus egy szegény ács fia volt?

Nem nyilvánvaló, de valószínű: létezett-e a szegény ács? Örömhír. Az Isten által küldött Jel. Jézus Krisztus Evangéliuma. Mi ez a jel, mi a célja? A válasz egyetlen kérdésben rejtőzik: ki volt Jézus Krisztus, pontosabban, ki Ő? Kezdjük a legegyszerűbbel: társadalmi helyzetével. Nemrég szemem elé került egy kortárs orosz pap érdekes feljegyzése. Egy szentföldi zarándokút nyomán írta. Elöljáróban nézzük meg ennek részleteit. Ez pont az az eset, amikor egy váratlanul felmerülő tény zavarba ejt és szétszakítja a megszokott sablonos elképzeléseket. Idézem: “Mind tudjuk, hogy a Jegyes József* ács volt. A reneszánsz művészei asztalos szerszámokkal ábrázolták. Oroszországban népiesen “fafaragónak” nevezték. Tulajdonképpen erre épül az az elképzelés, hogy Krisztus mivel foglalkozott gyermekkorában. Létezik még egy ilyen ikon is: A Szent Család munkálkodása’:

Látjuk, amint József egy deszkát fűrészel, a gyermek Jézus pedig vésővel és kalapáccsal dolgozik. De azután, hogy végmentünk az Istenanya útján Názáretben – a kúttól a házig – elképzeléseink teljesen megváltoztak. Az út egyik állomása: ‘József műhelye’ volt. Mit sem sejtve a ‘műhely’ szó hallatán mindannyian kimondottan asztalosműhelyre gondoltunk. Ekkor egy meglepő felfedezés várt ránk: ‘József műhelye’ egy kőmegmunkáló műhely volt. Egy széles, több kamrából álló ember vájta barlang volt, melynek főcsarnoka egy központi oszlopra támaszkodott, és mellette két vagy három kisebb helyisége volt. E kőmegmunkáló műhely fölé épült a Názáreti Metropólia székesegyháza. Itt hallottuk, hogy József egyáltalán nem ács volt, hanem kőfaragó.” Idézet vége.

Ebből az elbeszélésből legalább egy valami következik: Palesztina orthodox lakossága számára ugyanolyan természetes azt gondolni, hogy József kőfaragó volt, mint számunkra, hogy ács. Azonban az idézett feljegyzés szerzőjével ellentétben én nem sietném el a végső következtetés levonását, hogy ki is volt ő a valóságban. A kérdés továbbra is nyitott marad. Az a tény, hogy napjaink modern zarándokútjának egyik állomását “József műhelyének” nevezik, még nem túlságosan meggyőző érv. Ahogy nem azok a reneszánsz művészeinek képei sem. Ténylegesen az Új Szövetség egyetlen rövid utalásán kívül az Igaz József szakmájával kapcsolatban nem rendelkezünk semmiféle közvetlen és hiteles bizonyossággal.

Az evangélium a τέκτων szót használja. A mai orosz nyelvben léteznek ilyen szavak: “tektonika”, “tektonikus lemezek”, “tektonikus törésvonalak”. De ezeknek semmi közük nincs az ács mesterséghez. Az ógörög nyelvben a “τέκτων” szó többjelentésű volt. A szó legszélesebb értelmében olyan mester, kézműves volt, aki valamilyen technikai munkát végzett. Például a görög származású Szent Jusztinosz Filozófus vértanú, aki a második század közepén élt, úgy vélte, hogy a “τέκτων” olyan mesterember, aki ekéket és hámokat készít. Ezt a szót nem ritkán használták “építészmester” értelemben is. Egyes kutatók ezért arra következtetnek, hogy az erdős vidéken élő szlávok számára logikus volt, hogy az építőmesterek elsődlegesen ácsok, hiszen épületeiket fából építették. Ezért az Evangélium szláv nyelvre fordításakor a “τέκτων” “ács” lett. Ugyanez történt sok más európai nyelv esetében is.

Azonban ez a fajta nyelvészkedés ellentmondásban van a régészettel. Palesztinában Krisztus idejében a fa nagyon ritka alapanyag volt. Az építéshez és a házak berendezéséhez gyakrabban használták a követ. Nazaret, Jézus Krisztus otthona teljesen kövekből épült. Ez alapján feltételezhetjük, hogy József kőműves volt, következésképpen fogadott fia Jézus a kőfaragás mesterségét tanulta meg. (El kell mondanom, hogy ez egy veszélyes következtetés: egyes pravoszláv buzgolkodóink feltétlenül szabadkőműves mesterkedéseket fognak benne felfedezni. Viccelek!).

Egyes bibliakutatók a régészet mellett segítségül hívták a szociológiát is. Véleményük szerint egy szegény ács fia egyszerűen nem lett volna képes elérni azt a társadalmi helyzetet a zsidók között, melyet Jézus betöltött. Az Ő státusza pedig meglehetősen magas volt: vallási tanítónak tartották. A kor zsidó közegében a “rabbi” megszólítást nem adták ingyen. Még az írástudók és a farizeusok is elismerték a Názáreti Jézus e státuszát. Ebből arra következtethetünk, hogy egy meglehetősen köztiszteletben álló ember fia volt, aki, legalábbis, a középosztályhoz tartozott: nem egyszerű kőműves volt, hanem építész. A “τέκτων” szóból képzett “architekton” főépítészt jelent. Innen ered az orosz “архитектор” (építész) szó is. Mivel én magam is az építészet területén dolgozom, személyesen nekem nagyon tetszik ez a verzió. Azonban egyáltalán nem vagyok bizonyos a helyességében.

Úgyhogy továbbra is aktuális régi jó hagyományunk, hogy Józsefet ácsnak tekintsük. Nem érdemes gyorsan elvetni ezt a változatot, ahogy azt a múlt század egyes forrófejű emberei tették. Sok kortárs tudós továbbra is ezt tartja nagyon valószínűnek. Újra a nyelvészetet hívják segítségül. A “τέκτων” “ács” jelentésben már az i.e. 8. században megjelenik Homérosz költeményeiben. De nem csak Homérosznál, hanem az Ószövetség görög fordításában is, melyet Kr. e. 3. században készítettek, a “τέκτων” szó általában a fa megmunkálásával foglalkozó mestereket jelenti. A sivatagos Júdeában az ács mesterség ritka volt, ezért nagy presztizsű és jól fizetett volt. Salamon a Jeruzsálemi Templom építéséhez famegmunkáló mestereket – “tektonokat” – hívott Türoszból, míg kőfaragói neki is voltak. Akárhogy is nézzük, a Carló apóhoz (Tolsztoj regényhőse) hasonlóan szegény József, a magányos ács képe legfeljebb a gyermekbibliában elfogadható.

Ez a kép ugyanolyan naív leegyszerűsítés, mint Pál apostol furcsa vándorprédikátorként való elképzelése, aki a mindennapi kenyerét sátorkészítéssel keresi meg. Arról, hogy a valóságos Pál apostol nem fér bele ebbe a képbe, már az első beszélgetésben szó esett. Beismerem, hogy Pál apostol az egyik legkedvesebb szentem. Ezért nem fogom vissza magam és a valóságos képéhez hozzáteszek még egy vonást. Mint említettem, született római állampolgár volt Tarzusz fontos kereskedővárosából. Állampolgári státusza megadta neki a jogok teljességét. Akkoriban a birodalom messze nem minden lakosa rendelkezett római állampolgársággal, a keleti provinciákban pedig különösen kevesen voltak ilyenek. Ezt általában a római gazdaság vagy a római hadsereg előtti különleges érdemekért adták. Pál apjától örökölte az állampolgárságot, aki, valószínűleg, a tarzuszi zsidó textilkereskedők közé tartozott. Egyes kutatók feltételezik, hogy azért kapta meg, mert a római hadsereget látta el sátorokkal. Ha ez így volt, akkor ez egy állami megrendelésekkel kapcsolatos jelentős vállalkozás lehetett. Pál apostolról még sokszor fogunk beszélni. Természetesen nem csak azért, mert ő a kedvenc szentem. Pál a kereszténység kulcsfontosságú személyisége, szerepét Krisztus örömhírének közvetítésében nehéz lenne alulértékelni. Ráadásul nagyon sok – közvetlen vagy közvetett – információval rendelkezünk róla, ezért a végtelenségig lehetne róla beszélni.

De térjünk vissza Józsefhez. Róla, Pál apostoltól eltérően, az evangélium két-három jelentén kívül gyakorlatilag semmit nem tudunk. Rendelkezünk azonban bizonyos – nagyon érdekes! – információkkal az első házasságából származó fiairól, akiket az Új Szövetség Jézus testvéreinek (“az Úr testvérei” – az orthodox hagyományban) nevez. Egyikükről – Jakabról – tudjuk, hogy Jeruzsálem első püspöke volt. Ugyanakkor Hégészipposz korakeresztény történetíró zsidó főpapként is ír róla. A bibliakutatók sokáig tévesnek tartották Hégészipposz tanúságtételét. Az utóbbi időkben azonban kételkedni kezdtek: miért is ne lehetett volna az? Azt biztosan tudjuk, hogy Jakab nem volt a hivatalos szadduceus hierarchia főpapja, de miért ne lehetett volna az valamelyik alternatív, nem hivatalos hierarchiában? Egyre inkább tarthatatlannak tűnik a korabeli zsidóság vallási állapotáról alkotott leegyszerűsítő elképzelés, miszerint az egységes volt, egyetlen szynedrionnal, élén az általánosan elismert főpappal. A Jézus Krisztus korabeli zsidó vallás inkább a különféle irányzatok, sőt, ahogy mai nyelven mondanák, felekezetek mozaikját alkotta, melyek mind saját teológiával, liturgikával, aszketikával, hierarchiával, sőt templomokkal rendelkeztek. Világos, hogy az ószövetségi zsidók elképzelése szerint csak egyetlen templom létezhetett. De ez az egyetlen templom létezhetett külön-külön minden irányzatban. Egyáltalán nem biztos tény, hogy minden irányzat kimondottan Nagy Heródes hivatalos templomát ismerte el. Figyelembe véve ezt az összetettséget és kiindulva az evangéliumi és más tanúbizonyságokból, akár meg is engedhetjük, hogy József nem utolsó személy volt egy ilyen irányzatban. Ezek alapján ő és testvérei, fiai és más rokonai fontos szerepet is betölthettek. Konkrétumokról majd a maga idejében. Tehát ebbe, a zsidó vallási irányzatok egyikébe, születik meg Jézus, a Messiás – Krisztus. Az első, aki ebben a minőségben tanúbizonyságot tett róla, a befolyásos vallási vezető, aszkéta, a prófétaként elismert Keresztelő János volt, aki ugyanakkor nem igazán jött ki a korabeli hierarchiával. Emlékeztetnék, hogy ő is Jézus rokona volt. Egyszóval egy meglehetősen összetett kép kezd kibontakozni előttünk. Természetesen akkor, ha az Evangéliumot nem gyermeki értelemmel olvassuk. Ha nem a nagyrészt a középkori nyugatról eredő kegyeskedő, félig mesés legendákként tekintünk az evangéliumi történetekre, hanem mint Istennek a különféle korokban, különféle népek között (például a mai Oroszországban) élő, felnőtt, komoly emberekhez szóló mindig élő és mindig aktuális üzenetére.

Forrás

* Az orthodox hagyományban az Igaz Józsefet Szűz Mária jegyesének (nem férjének) tartják, aki Mária eljegyzésekor már idős ember volt. A “Szent Család” képzete ezért eltér a római katolikus közegben elterjedt elképzeléstől (ford. megj.).