“Az összeesküvések orosz kultúrája. Összeesküvéselméletek a posztszovjet világban”

Az összeesküvés-elméletekbe vetett hit egyáltalán nem elengedhetetlen megnyilvánulása a paranoid tudatnak. Ilja Jablokov, a University of Leeds oktatója, történész, médiaszakértő “Az összeesküvések orosz kultúrája. Összeesküvéselméletek a posztszovjet világban” (Альпина нон-фикшн kiadó) c. könyvében tesz kísérletet arra, hogy átgondolja a konspirológiai gondolkodás alakulást a posztszovjet korszakban. Rámutat arra, hogy az összeesküvés elméletek nem egyszerűen az egyszerű emberek módszerét jelenti az abban a világban való eligazodásra, amire nincs nincs befolyással, de a politikai manipuláció erőteljes eszköze is. A “Felvilágosító” díj szervezőbizottsága a könyvet azon 24 legjobb könyv közé sorolja, melyek esélyesek a díj elnyerésére. Cikkünk az összeesküvés elméletek posztszovjet kultúrájának központi figurájáról, Alekszander Duginról szóló résszel ismerteti meg az olvasót.

A kontinensek örök háborúja

Amikor az orosz összeesküvés-elméletekről beszélünk, lehetetlen nem megemlítenünk Alekszander Dugin nevét, aki a posztszovjet összeesküvés-kultúra központi figurája. A különféle kaliberű és ideológiai irányultságú összeesküvés-elmélet gyártók között talán Dugin az egyetlen, akiről az orosz nacionalizmus, az orosz politika és politikai filozófia nyugati kutatói cikkeket és könyveket írnak. 2014-2015-ben, a kelet-ukrajnai krízis idején az USA-ban és Európában majdhogynem “Putyin agyaként” mutatták be. E publikációk szerzői kapcsolatot láttak Dugin nyugatellenes nézetei és Putyinnak az autoritarizmus irányába tett fordulata, valamint a Krím elfoglalása között. A nemzetközi elismertség csúcspontja a “Globális gondolkodó – 2014” cím volt, melyet a Foreign Affairs folyóirat ítélt meg Duginnak a Krím és a Donbassz Ukrajnától való elcsatolása tervének kidolgozása miatt.

Eközben Dugin, talán, az egyetlen az orosz konspirológusok között, akit az amerikai és európai kollégái találkozókra hívjanak és interjút kérnek tőle. Egyik ilyen kollégája Alex Jones, a konspirológia botrányos amerikai teoretikusa, aki Trump forró támogatásáról és az amerikai hatalmi elit amerikaellenes összeesküvésének keresése miatt lett híres. Nehéz megmondani, hogy Dugin eszméi milyen mértékben hatottak az orosz politika ideológiai álcázására, de nyugatellenes nézetei és a hazai összeesküvés-elmélet kultúra kialakítására tett aktív munkája, kétség kívül, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az összeesküvés elméletek népszerűvé váltak a konzervatív körökben.

Alexandr Geljevics Dugin (Kép forrása: Wikipédia)

Ahogy Pavlovszkij, úgy Dugin is volt disszidens, a Juzsin-kör (vagy Mamlejev-kör) tagja volt, melyben a misztika és az okkultizmus iránt érdeklődő emberek találkoztak. Éppen közöttük kezdődött a filozófus karrierje és a misztikába való mély elmerülés nyomait könnyedén felfedezhetjük Dugin későbbi műveiben is. A peresztrojka idején Dugin egy rövid időre csatlakozott a “Pamjaty” jobboldali radikális mozgalomhoz, mely a zsidóellenes hangulatkeltés egyik szimbóluma volt a későszovjet korszakban. Azonban nagyon hamar nézeteltérése alakult ki a “Pamjaty” vezetőjével, Dmitrij Vasziljevvel: a durva antiszemitizmus soha nem állt igazán közel Duginhoz.

A peresztrojka vége felé jutott el először Nyugat-Európába, ahol találkozott az új jobboldal képviselőivel, ami kétségkívül hatott nézetei további alakulására. Valószínűleg ebben az időszakban találkozott Dugin nagy mennyiségű neofasiszta és jobboldali radikális összeesküvés elmélettel, melyek segítettek neki abban, hogy megfogalmazza saját eszméit. Visszatérve Oroszországba, Dugin 1991-ben csatlakozott az Alekszander Prohanov – egy másik hírhedt konzervatív, a Szovjetunió katonai elitjéhez közel álló szerző – által vezetett “Gyeny” [magyarul: “Nap” – ford. megj.] újság szerkesztőbizottságához. Az újság elsősorban a nacionalista mozgalom legfőbb sajtóterméke volt, ami lehetővé tette Duginnak, hogy misztika kedvelőinél szélesebb közönséggel ismertesse meg nézeteit. Nagyjából ekkor alapította meg az “Arktogea” kiadót és a Különleges Metastratégiai Kutatások Központját, melyek hosszú évekre eszméi terjesztésének platformjává váltak.

Dugin kétségtelen tehetsége az a képesség, hogy egyesítse a politikával, történelemmel, nemzetközi kapcsolatokkal s a pop-kultúrával kapcsolatos témákat. Ezért kezdték egyre gyakrabban meghívni a televízióba, rádióba és más médiumokba, sőt még divatlapokba is. Karrierjének csúcspontja volt a “Geopolitika alapjai” c. könyve 1997-es megjelenése, mely nagyban elősegítette, hogy szakértő hírnevet szerezzen a bel- és külpolitika kiterjedt területén. Ennek köszönhető, hogy Gennagyij Szeleznyov, az Állami Duma elnöke és az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja tagjának tanácsadója lett, előadónak hívták a Vezérkar Akadémiájára, és lehetőséget kapott arra, hogy bizonyosfajta befolyást gyakorolhasson a hadsereg vezetőinek gondolkodására.

A “Geopolitika alapjai” a világtörténelmet a “Szárazföldnek” és a “Tengernek” nevezett két erő véget nem érő harcaként írja le. Dugin számára a geopolitika egy univerzális tudomány: elveinek befogadása után az átlagember is képes önállóan elemezni az emberiség történetét, megérteni az események közötti ok-okozati összefüggéseket és feltárni a dolgok “valódi” természetét. Az összeesküvés elméletek teoretikusa számára jellemző viselkedés Dugin saját reflexiójának is tárgya. 1992-ben a “Konspirológia” c. cikkgyűjteményben konstatálja az összeesküvés elméletek globális népszerűségének tényét, és azokat a “posztmodern vidám tudományának” nevezi. Dugin szerint a valóság összeesküvés-elméletekkel történő magyarázatára való törekvés az emberi tudatalattiban gyökerezik.

Az összeesküvésekbe vetett hit: a valóságértelmezés ősi hagyományának része és az emberi psziché e tulajdonságának fennmaradása összekötő kapocs napjaink embere és a régi korok emberei között. Ha az összeesküvésekbe vetett hit az emberiség egész történelme során létezett, az azt jelenti, hogy ez az ember természetes tulajdonsága, ez pedig az összeesküvések létezésének realitását bizonyítja. Dugin egyúttal ügyesen a “társadalmi zavarok furcsa képei” külső megfigyelőjének állítja be önmagát, és “pszichiáternek” nevezi magát. Ennek ellenére az összeesküvésekről írt első esszéjét elhomályosítják későbbi szövegei, melyekben a pszichiáter gyakran helyet cserél a páciensekkel és igyekszik leleplezni az oroszellenes világösszeesküvéseket.

Dugin azt állítja, hogy Oroszország keresztény ország és az a hivatása, hogy megmentse a világot az apokalipszistől. Egyúttal pedig az eurázsiai civilizáció központja is, és az elsősorban az USA-val azonosított Tenger Erejével szemben álló Szárazföld Erejét testesíti meg. Dugin szerint a Szovjetunió és az USA a társadalmi berendezkedés két modellje voltak. A Szovjetunió és a szocialista táborbeli szövetségesei a “spirituális vezér” irányítása alatti egységre alapultak, míg az USA-t individualista értékek és pénzügyi érdekek irányítják. A világ ilyen jellegű rendszerszintű felosztása alkotja Dugin politikai filozófiájának alapját és a politikai valóság magyarázatának legfőbb módját.

Geopolitikai munkáiban Halford Mackindert, a geopolitika elmélet alapítóját idézi, aki a XX. század elején vezette be a szárazföldi és tengeri hatalmak koncepcióját. Azonban Mark Bassin és Akszenov jogosan jegyzik meg, hogy a geopolitika elméletének dugini magyarázata inkább a hidegháború korszakának globális politikai szemléletét tükrözi, mintsem a nemzetközi kapcsolatoknak a XX. század elején megjelent brit elméletét. A világegyetem középpontjában Duginnál az Oroszország és az USA közötti konfliktus, a világ sajátra és idegenre való globális felosztása áll, melyben az USA (és szélesebben az angolszász világ) egységes oszthatatlan egységet alkot. Ez a geopolitikai szembenállás volt Dugin szerint a Szovjetunió szétesésének egyik oka. Egyúttal azonban igyekszik a tudományosság látszatát is megadni megközelítésmódjának, amikor az állam csődjét társadalmi-gazdasági problémákkal magyarázza (ez láthatóan megkülönbözteti őt az 1990-es évek más szerzőitől, akik mindenben csak az összeesküvést keresték). Ennek ellenére nem kis jelentőséget tulajdonít a Szovjetunión belüli “ötödik hadoszlop” tevékenységének, az Oroszország és Nyugat-Európa szövetségének eszméjét pedig az eurázsizmusnak az 1920-as években Oroszországban létrejött filozófiájára vezeti vissza. Dugin megközelítésmódjában egyesítette az eurázsizmus koncepcióját a hidegháború filozófiájával és az európai új jobboldal amerika-ellenes publikációinak üzenetével.

Érdekes megjegyezni, hogy az európai és amerikai összeesküvés elméletek orosz talajra ültetése az európai jobboldali gondolkodók erőteljes hatására következett be. Andreas Umland német-ukrajnai politológus kimutatta, hogy az “Elemek: Eurázsiai körkép” legendás folyóiratra, melynek második száma az “új világrend” témájával – az amerikai társadalom központi összeesküvés-elméletével – foglalkozott, Alain de Benoist francia jobboldali gondolkodó gyakorolt jelentős befolyást. Dugin szerkesztőségi előszavában felvázolta az új világrend alapelemeit: világkormány, nemzeti határok hiánya, piaci liberalizmus és olyan titkos társaságok uralma, mint a Trilateral Commission. A kiadvány több cikke részletesen leírja azokat a módszereket, melyekkel Oroszország belső és külső ellenségei segítik az új világrend kialakulását az USA érdekében, lerombolva az egyedi nemzeti identitásokat az egész világon. Az “új világrend” eszkatológikus, messianisztikus projekt, mely méreteiben messze felülmúlja a globális utópiák más történelmi formáit… Gazdaságilag: az “új világrend” ideológiája feltételezi, kulturális és etnikai régióktól függetlenül, a liberális-kapitalista, piaci rendszer létrehozását az egész bolygón. A “szocialista”, “szociális vagy nemzeti igazságosság”, “szociális védettség” elemeit tartalmazó társadalmi-gazdasági rendszereket teljesen le kell rombolni és át kell alakítani az “abszolút szabad piaccá”… Geopolitikailag: az “új világrend” ideológiája kétségkívül a földrajzi és történelmi értelemben vett Nyugatot részesíti előnyben a Kelet országaihoz képest… Etnikailag: az “új világrend” ideológiája szorgalmazza a népek radikális faji, nemzeti, etnikai és kulturális összekeverését, abszolút mértékben előnyben részesítve a nagy városok kozmopolitizmusát… Vallásilag: az “új világrend” ideológiája egy bizonyos misztikus személy világba való eljövetelét készíti elő, akinek megjelenése radikálisan meg fogja változtatni a bolygó vallási-ideológiai térképét.

Az új világrenddel kapcsolatos összeesküvés elmélet az 1970-es években alakult ki az USA-ban és az 1990-es évek elején vált egyre népszerűbbé. A gazdagok és a korrupt politikusok világkormányának koncepciója váltotta fel a Szovjetunióval vívott atomháború lehetősége által keltett félelmet. Ahogy Michael Barkun amerikai kulturológus megjegyzi, az 1990-es évek elején a Szovjetunió összeomlása ideológiai vákuumot teremtett az amerikai vallási jobboldal körében, akik az ürességet gyorsan feltöltötték a világkormányzattól való félelemmel és saját, az egyszerű amerikaiak feletti totális ellenőrzésre vágyó korrumpálható politikusaik iránti bizalmatlansággal. Az új világrend elmélete kiváló összefoglaló koncepciónak (“umbrella”) bizonyult, mely egyesítette mind a vallásos beállítottságú amerikaiakat, akik a politikai és pénzügyi elitekben erkölcsi elveik veszélyeztetőit látják, mind az összeesküvés-elméletek szekuláris híveit, akikre a politikai elitek iránti totális bizalmatlanság jellemző, és akik meg vannak győződve arról, hogy azok készek mindenre annak érdekében, hogy megtartsák a hatalmukat és kizsákmányolják az egyszerű embereket.

Ez az elmélet jól jött Oroszországban is, de egy kicsit más okokból. Oroszországban, éppen Duginnak köszönhetően, teljesen más formát vett fel, és jellemző, hogy a Duginnak az új világrendről francia kollégáitól szerzett ismeretei a francia forrásokra korlátozódtak, és inkább a globalizmus szekuláris, antiliberális kritikájára összpontosítottak, míg a koncepció vallási aspektusát Dugin ignorálta. “Mivel a XX. század végére nem jellemző a különleges vallásosság, a teológiai érvek és a sátán említése a kortárs konspirológusok között meglehetősen ritka jelenség” – írta Dugin, aki úgy tűnik nem ismeri az amerikai vallásos összeesküvés-elméletek hatalmas kulturális rétegét, melyek összekötik új világrendet az Antikrisztus eljövetelével.

A filozófus először 1991-ben hivatkozott az új világrendre a “Kontinensek nagy háborúja” és a “Világkormány ideológiája” c. cikkeiben, a francia “mondializmus” fogalmat használva a határok nélküli multikulturális világ leírására, melyben a liberalizmus uralkodik. Az idézett forrásai alapján kimondottan francia szerzők ihlették meg, és úgy tűnik, hogy az “amerikai világ” új kritikája a hidegháborús vereség miatti fájdalommal együtt arra késztették Dugint, hogy az új világrendet kizárólagosan antiamerikai koncepcióként magyarázza, elfelejtve azt a tényt, hogy az amerikai talajon keletkezett, mint egy ottani izolacionista és kormányellenes eszmerendszer.

“Az antimondializmusban új az Amerikai Egyesült Államok különleges geopolitikai szerepe és az a kulturális és szociális archetípus, ami mára véglegesen és szilárdan összeállt ebben a szuperhatalomban. Az ‘amerikanizmus’ a mondializmus kiindulópontja, mivel éppen az USA vált a posztindusztriális neokapitalizmus stratégiai és ideológiai központjává, és a kapitalizmus ideológiai implikációi éppen ott érték el logikai határaikat mind gazdaságilag, mind kulturálisan”.

Az 1990-es évek elejének globális politikai kataklizmái kontextusában rendkívül kényelmesnek bizonyult az antiamerikai koncepció orosz szerző általi átvétele az amerikai külpolitikát illető saját kritikája számára. A peresztrojka, Gorbacsov/Jelcin liberális és technokrata reformjai Dugin számára az Oroszország-ellenes összeesküvés logikus folytatásai voltak és a legjobb bizonyítékául szolgáltak annak, hogy a “mondializmus” halálos fenyegetést jelent Oroszország számára. A volt szocialista blokk államaiban kialakult kemény konfliktusok pedig nacionalista és populista interpretációját jelentették annak, hogy egyedül a szlávok képesek megvédeni a világot az USA hegemóniájától.”

“Ahelyett, hogy a Keleti Blokk békésen belépett volna az Új Világrendbe azután, hogy a Szovjetunióban a leplezetlen mondialisták és a Világkormány hívei – Gorbacsov, Jelcin és atlantista kurátoraik – kerültek hatalomra, a népek felébredtek, eszükbe jutott a népként, nem pedig egyszerű statisztikai egységként és gazdasági absztrakcióként való létezésük, saját nemzeti hagyományaik, és felkeltek az új Utópia ellen, az új világkísértés ellen, a Történelem Vége ellen”.

Ily módon a posztszovjet oroszországi kontextusban az új világrend koncepciója kizárólag nyugatellenes, amerikaellenes jelleget öltött, és ebben a formájában fogadta be sok későbbi összeesküvés-elméletben gondolkodó szerző. A szuperhatalom státuszának elveszítését és az olyan háborús konfliktusokat, melyekben fontos szerepet játszott az USA (a Balkánon, Kuvaitban, Grúziában), szintén az oroszellenes összeesküvés következményeként fogták fel. Az a világ, melyben csak egy hegemón létezik, kiváltotta az oroszországi nacionalisták rettenetét és gyűlöletét. Szergej Baburin, a ROS (Oroszországi Nacionalista Szövetség) nacionalista párt egyik vezetője az 1990-es években, a dugini terminológiát használva, jelentette ki: “Látjuk, hogy az összes mondialista projekt szemmel láthatóan hordozza azon politikai, jogi és állami rezsim nyomát, amely olyannyira szorgalmazza ezen hírhedt “Rend” bekövetkezését. Innen adja magát a következtetés: a bipoláris világ bukása után éppen az USA törekszik arra, hogy egyetlen planetáris diktátorrá váljon, egyedüli döntőbíró legyen a nemzetközi kérdésekben. Kell ez a világ népeinek? Egyáltalán nem vagyok róla meggyőződve. Sőt, az ilyen planetáris diktatúra létrehozása esetén végül maga az USA fog veszíteni. Nem lehet, hogy ne veszítsen…”

Figyelemreméltó, hogy 15 évvel ezután az interjú után a nemzetközi kapcsolatokban való hegemónia kritikájának hasonló gondolatait fogalmazta meg Vlagyimir Putyin is. Ez azt mutatja, hogy milyen jelentőségre tett szert az antiamerikanizmus az oroszországi politikai ideológiában: “Egyetlen hatalmi központ, egy erőközpont, egy döntéshozatali központ. Ez az egy gazda, az egy szuverén világa. És ez végső soron nem csak azok számára pusztító, akik ezen rendszer kereteiben vannak, hanem maga a szuverén számára is, mivel ez belülről rombolja le őt. És ennek természetesen semmi köze nincs a demokráciához”.

Éppen az orosz állami vezetés politikai retorikájának ilyen fordulatai alapján feltételezhető, hogy Duginnak szoros kapcsolatai vannak a Kremllel. Ténylegesen nem ismert, hogy mennyire közelről ismeri, vagy ismeri-e egyáltalán az oroszországi politikai vezetést. John Dunlop és Charles Clover úgy vélik, hogy a 2000-es évek elején Pavlovszkij segített Duginnak abban, hogy kapcsolatba kerüljön az Elnöki Adminisztrációval. 2001-ben Dugin megalapította az “Eurázsia” politikai mozgalmat, melynek vezető tanácsában sok ismert politikus, tudós és médiaszemélyiség volt. 2008-ban kapta meg a Konzervatív Kutatások Központjának vezetője tisztségét, 2009-ben pedig a Moszkvai Állami Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Szociológiája Tanszék vezetője lett. Ez kiemeli eszmei befolyását és informális kapcsolatait és tudományos karrierjének csúcspontja lett. De Putyin donbasszi [Kelet-Ukrajna – ford. megj.] politikájának kritikája miatt elveszítette ezt a tisztségét, ugyanakkor 2016-ban újból bekapcsolódott a nemzetközi politikába, amikor úgymond segített megoldani az Oroszország és Törökország közötti viszonyban kialakult krízist.

Duginnak a médiára kifejtett hatása szintén meglehetősen észrevehető: televíziós műsorokba hívták, aktívan részt vett a politikai életben, ami hozzájárult ahhoz, hogy eszméi bekerüljenek a politikai mainstreambe. Az újságíró Clover azt állítja, hogy a 2000-as évek elején Duginnak Mihail Leontyjev, egy korábban ismert műsorvezető, jelenleg a “Rosznyeft” alelnöke segített bejutni a szövetségi tv-csatornákba. Az “Azonban” (oroszul: Oднако) nevű Leontyjev féle látványos “öt perc gyűlöletek” kiváló lehetőséget biztosítottak a dugini konspirológia tömegek közötti terjesztésére. Dugin hangja fokozatosan elnyomta a liberálisabb irányzatú beszélők hangjait, ami jól jött Leontyjevnek, aki szintén belépett az “Eurázsia” mozgalomba.

Dugin legismertebb műve, a “Geopolitika alapjai” – amellett, hogy aktívan propagálta nézeteit a különféle médiákban – jelentős befolyással volt az oroszországi összeesküvés-elmélet kultúra fejlődésére. A nyugati összeesküvés geopolitikai diskurzusban magyarázott eszméje, valamint azon próbálkozásai, hogy annak tudományos alapot biztosítson, segítették Dugint, hogy központi helyet foglalhasson el az összeesküvés-elméletek teoretikusainak panteonjában. Azonban, bármennyire is paradoxonként hangzik, ezt a helyzetet az Európából és az USA-ból importált összeesküvés elméletek oroszországi politikai kontextushoz igazításának köszönhetően érhette el. Azonban Dugin nem volt egyedül az eszmék ezen piacán.

Forrás (Ford. KM)

A könyv adatai:

Яблоков, И. Русская культура заговора. Конспирологические теории на постсоветском пространстве / Илья Яблоков ; Пер. с англ. — М.: Альпина нон-фикшн, 2020. — 430 с.

Jablokov, I. Az összeesküvések orosz kultúrája. Konspirációs elméletek a posztszovjet térben / Moszkva, 2020.

A könyv angol címe: Fortress Russia: Conspiracy Theories in the Post-Soviet World