Bartholomeosz patriarcha: Az autokefalitás megadása volt a probléma egyetlen reális megoldása

Őszentsége Bartholomeosz egyetemes patriarcha interjúja a “To Vima” újságnak.

Szentséges atya, az egész világot letaglózta a pandémia. Mégis vannak emberek, köztük az Egyház tagjai, papok és világiak, akik tagadják a betegség létét, miközben orvosok és ápolók ezrei küzdenek az életért, a betegek életbentartásáért. Mi az Ön véleménye?

A Pandémia megváltoztatta társadalmi életünket, hétközbapi életünket, részvételünket az Egyház életében. Megráz minket a számtalan ember szenvedése és lenyűgöz az orvosok és ápolók önfeláldozása. Éppen az ilyen nagyszámú áldozatok miatt és fájdalom miatt megengedhetetlen, hogy az emberek tagadják a pandémia realitását, különféle csoportok kitalációjának tekintve azt. Még provokatívabb, amikor ilyen nézteket keresztények, gyakran a klérus képviselői, fejeznek ki, akik önmagukat saját Istenük védelmezőjének állítják be. Az Új Szövetség azt állítja, hogy az, aki nem szereti az embert, nem szeretheti az Istent. Ők közömbösek más emberek védelme iránt. A maszk és az óvatossági intézkedések elvetése nem egyszerűen a tudatlanság miatt van, hanem mert meghalt szívükben a szeretet. A tudomány, amikor kedvező perspektívákat tár fel az emberiség jövője számára: ez a mennyek ajándéka. Természetesen a hitünk nem fog sérülni amiatt, hogy megtartjuk a szakértők útmutatását. Az istentiszteletekben való korlátozott részvételünk sem csökkenti a templom és annak fontosságát a hívők élete számára, amit ott végeznek. A védőintézkedések nem az Egyház ellen irányulnak. Védik a hívőket, akik, mint mindenki más, ki vannak téve a vírus támadásának.

Ön be fogja oltatni magát a koronavírus ellen?

Természetesen, be fogom magam oltatni. Úgy gondolom, hogy ezt követeli meg a korom is. Majdnem 81 éves vagyok, azon korosztályhoz tartozom, amelynek feltétlenül be kell oltatnia magát. De ez nem csupán a szükségesség vagy választás kérdése, hanem a más emberek iránti felelősségé is. Ezért remélem, hogy a föld lakosságának nagy részét hamarosan be fogják oltani, ami lehetővé teszi majd a halálos vírus terjedésének megállítását. Természetesen, addig szigorúan meg kell tartanunk a védekezési intézkedéseket, hogy ne kelljen újabb életeket megsiratnunk.

Az Orthodox Egyházban különféle tendenciák és vélemények vannak azon félelmekkel kapcsolatban, melyeket egyesek a Szent Liturgia során a vírussal való megfertőződés veszélyével kapcsolatban megfogalmaztak. Ön hogy véli, létezhet olyan általános válasz, ami megfelel a tudomány felődésének, a hívők érzéseinek és az Egyház élő hagyományának is?

Egyházunk a történelme során nem egyszer kerül szembe pandémiával és azon kétségekkel, melyeket az kivált. Az egészségügyi krízis kezdetén levelet írtunk az orthodox elöljáró testvéreinknek, hogy megtudjuk a véleményüket az adott kérdésben. Álláspontjuk egybeesett az Egyetemes Patriarchátus álláspontjával. Júniusban ezért a Szent és Szentséges Szinódus kijelentette, hogy az Egyház szilárd és megingathatatlan marad a Szent Közösség Titkának lényegét érintő tanításában, mely vitán felül áll.

Szentséges atya, két év telt el azóta, hogy Ön hivatalosa megadta az autekefalitásról szóló Tomoszt Ukrajna Egyházának. Hogyan értékeli az új Egyház irányát? Egyes körökben azt állítják, hogy az Egyetemes Szentszék döntése, hogy teljesíti az ukrajnai orthodoxok kérését, az Orthodoia egységének megpróbáltatásává vált. Aggasztja Önt az összorthodox egység sorsa?

Az Orthodoxia egysége nem ingott meg amiatt, hogy az Egyetemes Patriarchátus teljesítette az ukrán orthodoxok kérését. Az ukrajnai autokefalitás az Anyaegyház felelősségének megnyilvánulása volt orthodox testvéreink milliói irányában, akik nem a saját hibájukból kívül kerültek az Egyházon. Természetesen ez nem azért volt, ahogy az oroszországi propaganda provokatívan állítja, hogy politikai, sőt, geopolitiaki célokat érjünk el vele. Két év elteltével örömmel látjuk az új Egyház fejlődését és Őboldogsága, Epifánij úr kijevi metropolitát, aki tapintatos jellemével és testvéri kezdeményezéseivel hozzájárul az ottani egyházi élet normalizálásához. Olvasunk a szélsőséges csoportoknak az orthodox emberek elleni erőszakos cselekedeteiről Ukrajnában. Természetesen, ha ilyen cselekedetek megtörténtek, függetlenül attól, hogy honnan erednek és kinek okoznak kárt, mi kezdettől fogva elítéltük azokat, ahogy elítéltük az ukrán népen belüli feszültség légkörének fokozására irányuló, valamint az Egyetemes Patriarchátus megsértése érdekében végzett provokáció minden formáját. Az ukrán kérdésben úgy jártunk el, ahogy más országokban is, amikor megadtuk az autokefalitást. Emlékeztetnék, hogy Konstantinápoly Ukrajna előtt már kilenc Helyi Egyháznak adott autokefalitást. Ma egyesek haszonlesés céljából tagadják ennek magától értetődését. Micsoda ostobaság! Azok, akik kétségbe vonják az Egyetemes Patriarchátus jogait és kötelességeit, lényegében saját létüket és identitásukat, magának az Orthodoxiának a struktúráját vonják kétségbe.

Hogy viszonyul Ön a Moszkvai Patriarchátus álláspontjához? Mik az Ön, mint az Orthodoxia első főpapjának szándékai és kezdeményezései, mit lehet tenni a helyzet orvoslásáért?

Antoniadu asszony, először is, kidolgozásra került a megfelelő parafilologia (a témát felületesen érintő, jelentéktelen kommentárok – szerk. megj.), melyet alapvetően az Oroszországi Egyházhoz tartozó személyek és körök terjesztenek, világosan meg kell értenünk, hogy az Orthodoxiában nem történt szakadás. Az Oroszországi Egyháznak más véleménye van az ukrán kérdésben, ami abban mutatkozik meg, hogy megszakította a közösséget a Konstantinápolyi Anyaegyházzal, majd más Egyházakkal is, amelyek elismerték az új Egyház autokefalitását. A mi véleményünk szerint ez a testvéri oroszországi Egyház hibás lépése volt. Ezért, ismétlem, nincs szakadás az Orthodoxiában.

Létezett egy probléma. Moszkva három évtizeden keresztül demonstratív módon becsukta a szemét az ukrajnai tragikus helyzettel kapcsolatban. Valóságosan akadályozta a megoldás megtalálását, nehogy elveszítse a Kijev feletti ellenőrzést, melyet Konstantinápolytól ragadott el, kihasználva a nehéz időket és helyzeteket. Ily módon az autokefalitás megadása Ukrajna Egyházának az Egyetemes Patriarchátus részéről nem csak ekkleziológiai értelemben és kánonilag volt helyes, de ez volt a probléma egyetlen valóságos megoldása. Következésképpen csak az Ukrán Autokefalitás minden helyi egyház általi elismerése segíti az összorthodox egységet, nem pedig bármiféle más álláspont, az összorthodox gyűlések összehívására vonatkozó várakozások, felhívások, a Patriarchátusunkat gyalázó végtelen és számtalan interjúk és cikkek.

Ami engem, mint egyetemes patriarchát illet, nem engedhetem meg, hogy az orthodox ekkleziológiát feláldozzák a tisztátalan késztetések oltárán. Nincs jogom arra sem, hogy akár egy lépést megtegyek hátrafelé. A tapintatosságnak nincs haszna akkor, amikor Egyházunk teológiája, belső rendje és szent hagyományai kerülnek terítékre. “Élesebb minden késnél” – ezek az Igazság igéi. Erről tanúskodik az egész történelem, a források, dokumentumok, tények. Ezt rontja meg a pénz, a megfélemlítés, a propaganda és a nyári éjszakák álmai. Ó nem! Álljunk illendően!

Mit válaszol azoknak, akik azzal vádolják Önt, hogy úgy viselkedik mint egy keleti orthodox pápa?

Még egy megalapozatlan vád. Pápizmus lenne, hogy viselem szolgálatom kötelezettségeinek terhét? Ők most hallottak először ezekről a kötelességekről? HJát nem olvastak azokról az egyháztörténelemben? Azt mondják, hogy egyházi tekintetben Konstantinápoly szerepe befejeződött a város bukása után. Nincs ennél nagyobb tévedés! Minden mai autokefáliát a város bukása után adták meg. Amikor az Egyetemes Patriarchátus autokefalitást adott az egyik vagy másik Egyháznak, miért nem vádolták meg őt “pápai igényekkel”? El jön majd a pillanat, amikor a hazugság és a propaganda megszűnik az Egyház igazsága előtt! Az Orthodoxiában nincs sem pápa, sem pápaság. Akik ilyen vádat hoznak fel, azt a hamis vélekedést akarják bizonyítani, hogy az Egyetemes Patriarchátus úgymond megsérti az Orthodoxia kánoni hagyományát, melyet, természetesen, ők maguk nem tisztelnek és nem ismernek el, hanem semmibe veszik és úgy magyarázzák a szent kánonokat, ahogy nekik tetszik, különösen azokat, melyek az Egyetemes Szentszék kötelességeit határozzák meg, új ekkleziológiát vezetnek be és instrumentalizálják az Eucharisztiát*. Tehát, beszéljünk nyíltan. A valóságban a probléma nem az ukrajnai autokefalitásban van és nem az ukrajnai hierarchia úgymond nem létező vagy nem érvényes szentelésében, melyekre egyesek külön hivatkoznak. A cél az, hogy elvegyék a Konstantinápolyi Szentszék ezen különlees kötelességeit, hogy azok más kezekbe kerüljenek. Tehát, az én álláspontomból, érti, egyrészről nem mondhatok le a felelősségről, melyet elődeim rám hagytak az Egyház gyakorlatán keresztül, másrészről, mivel ez szintén az én felelősségem, nem engedhetek, mert ez a spirituális bukása azoknak, akik az Orthodox Egyház protestáns standartok szerinti föderalizációjával játszanak. Ki viselkedik tehát “orthodox pápaként”? Az, aki hű marad az Egyház hagyományaihoz, vagy az, aki olyan helyre tart igényt, amivel soha nem rendelkezett és amit soha nem fog megkapni?

2021-ben lesz a 30. évfordulója az Ön megválasztásának az Egyetemes Szentszékbe. Ezidő alatt az Egyház és az Egyetemes Patriarchátus sok megpróbáltatáson esett át. Mit tart patriarchátusa legfontosabb momentumainak?

Attól a pillanattól kezdve, hogy 1961-ben pap lettem mostanáig életem tartalma és célja az Egyház szolgálata. Meg vagyok győződve arról, hogy minden, amit tettem, nem az én erőfeszítésem, hanem Isten kegyelmének adománya volt. Elérkeztem szerény patriarchátusi szolgálatom 30. évfordulójához. Ez alatt a harminc év alatt sok minden történt: az Orthodox Egyház Szent és Nagy Zsinatának előkészítése, melyet 2016-ban Krétán tartottak meg, metropóliáink visszaállítása Kis Ázsiában és Kelet Thrákiában, valamint a missziós tevékenység és a lakosság migrációjának következtében újak alapítása a világ különféle részein, rendszeres zarándokataink Kappadókiába, a Panagia Szumela és atyáink szent helye, a görög lakosság oktatásának megújítása Imvrosz szigetén és a konstantinápolyi görögök támogatása, valamint Patriarchátusunk számtalan kezdeményezése szerte a világon, olyanok, mint a környezetvédelem, a keresztényközi és vallásközi dialógus és mások. Remélem, hogy Isten méltat arra, hogy megláthassam a Chalki Teológiai Iskola megnyitását, mely 1971 óta igazságtalanul zárva van.

A Patriarchátus a 2020-as évet az ifjúságnak szentelte. Az évre az izoláció, az interneten keresztüli kapcsolattartás és a félelem volt jellemző. Mit mondana a pénzügyi krízisben és a jövővel kapcsolatos életbizonytalanságban élő fiataloknak?

Osztozom a fiatalok aggodalmában. Végülis valaha én is voltam fiatal, kevés pénz volt a zsebemben, de szívem tele volt álmokkal. Minden ember életének kezdete nehéz. Bíznunk kell az erőnkben és folyamatos erőfeszítést kell tennünk saját magunk tökéletesítésére. Ma a fiatalok védtelensége éppen a pandémia, valamint annak gazdasági következményei miatt nő. Gyermekeim, ne féljetek, soha ne féljetek életetekben, bármilyen nehézség is keletkezik az életetekben. Legyen hitetek, igyekezzetek megszerezni a fejlődés és a művelődés szellemi eszközeit, legyetek határozottak, legyetek türelmesek és mindig legyetek szolidárisak egymással, valamint azokkal, akik nehezebb helyzetben vannak, mint ti. A szolidaritás: ez az ellenmérge minden személyes és társadalmi krízisnek.

Mik az Ön újévi kívánságai?

Kihasználva az interjú lehetőségét, azt kívánom az újság kiadóinak, olvasóinak és mindenkinek, hogy az új, 2021. év legyen békés, hozzon örömöt, legyen az alkotás, a halálos pandémiából való felszabadulás éve, és töltse el a Szeretet Istenének áldása és adományai. Legyünk egységesek és szolidárisak a példanélküli egészségügyi krízis következményének leküzdésében. Krisztus adjon nekünkerre erőt. Olyan erőt, amelyet csak a megtestesült Isten adhat a szenvedő embernek és a teremtésnek. A Nagy Egyházból és a mindig világító Világítótoronyból (Phanar) kívánok mindenkinek sok és áldott esztendőt.

Orosz nyelvből fordította KM

Forrás: Cerkvarium/Egyetemes Patriarchátus

Görögül

* Utalás arra, hogy a Moszkvai Patriarchátus megszakította az eucharisztikus közösséget azokkal az egyházakkal, illetve főpapokkal, amelyek/akik elismerték az Ukrajnai Autokefál Egyházat, úgy, hogy szinódusi határozatban tiltották meg saját hívőiknek, hogy részt vegyenek ezen egyházak templomaiban tartott Szent Liturgián. Vagyis az Eucharisztiát az egyházpolitikiai hatalmi harc eszközévé tették. (Ford. megj.)