EVANGÉLIUM FELNŐTTEKNEK – BESZÉLGETÉSEK AZ EVANGÉLIUMRÓL (2)

Szergej Sarapov2. beszélgetés

Eredeti orthodoxia naftalin nélkül. Előszó helyett.

Egyszer néhány, a szkétiszi sivatag szélén élő szerzetes egy kosarat talált. A kosárban egy fekete bőrű csecsemő sírt – egy nemrég erre elhaladó etióp karavánból tették ki. A testvérek nem keseredtek el, sőt megörültek a mennyek ajándékának, táplálni kezdték a gyermeket és szívből gondoskodtak róla. Telt-múlt az idő. Egyszer az egyik szerzetes aggódva megszólalt: – Valamelyikünknek meg kell tanulnia etiópul. – De miért? – kérdezték döbbenten a többiek. – Mert a gyermek hamarosan egy éves lesz, és beszélni kezd, de közülünk senki nem ismeri az ő nyelvét. A “Pusztai atyák nevetnek” c. könyvből vett ezen mókás történetben a szerzetes naivitásában úgy vélte, hogy a gyerekek genetikai úton öröklik őseik nemzeti nyelvét. Egyenesen kimondhatjuk: nem volt nyelvész a szerzetes! Nyilvánvaló, hogy a gyerekek azt a nyelvet tanulják meg és abban a formában, melyet maguk körül hallanak. Miért mondom ezt? Azért, mert sok pravoszláv, úgy tűnik, úgy gondolja, hogy az apostolok és a szent atyák változatlan orthodoxiáját hasonló módon kapjuk meg: az Orthodox Egyházhoz való csatlakozás ténye nyomán közvetlenül behatol az agyunkba. Sajnos ez nem egészen így van. Az igaz hitről mint Isten titokzatos ajándékáról egyelőre még nem mondok semmit sem. De az orthodoxiát mint világnézetet, minden valóságosan értékeshez hasonlóan, alapos tanulás utján foghatjuk fel. Véleményem szerint ez nagyszerű! Mindenkinek újból fel kell tárnia személyesen önmagának az ősi orthodoxiát. És éppen azt kell keresnie: a kezdeti, változatlan orthodoxiát, nem pedig átvennie azt, amit magunk körül hallunk. Hiszen mi mindent nem hallunk magunk körül. Világos, hogy mindez nem ilyen egyszerű. A változatlan orthodox kereszténység különféle történelmi korokban, különféle kulturális kontextusokban létezett. És mindenezt különféle kultúrák nyelvén fejezték ki azt, különösen a héber és az ógörög nyelveken keresztül. Ahhoz, hogy itt és most felfoghassuk, saját magunknak kell elmerülnünk, erőnk és képességeink függvényében, ezen kontextusokban. És meg kell próbálnunk lefordítani magunk számára ezt az eredeti változatlan orthodoxiát arról a nyelvről, amelyen az apostolok és a szent atyák gondolkodtak, éreztek és beszéltek, arra a nyelvre, melyen mi magunk gondolkodunk, érzünk és beszélünk. Különben semmit nem fogunk megérteni és megtanulni. Úgy lesz, ahogy egy régi nyelvészeti anekdotában (ha már a mókás lingvisztikával kezdtük ezt a beszélgetést): a vonaton utazik egy szabaduló rab és egy úttörő. – Honnan jössz, fiacskám? – A táborból. – Hoppá, én is a táborból jövök! – És hová mégy? – <…>* A szavak ismerős volta még nem kell hogy abba az illúzióba ringasson minket, hogy megértettük az értelmüket: egy és ugyanazon szónak eltérő lehet a kontextusa. Ezért az illúziók elkerülése érdekében meg kell magyarázni a szavak ilyen vagy olyan kontextus szerinti jelentését. Ezen elgondolásokból kiindulva vállalkoztam erre a kalandra: hogy ezen beszélgetések formájában megosszam azon felfedezéseimet, melyeket már évek óta gyűjtök magamnak az Evangélium és a hozzá kapcsolódó irodalom – a szent atyáktól a kortárs bibliakutatókig – olvasása során.

Mindezt nem azért teszem, hogy bárkit is felvilágosítsak. Nem tartok igényt a felvilágosító szerepére. Hanem, hogy saját magam haladjak e hatalmas, sokszínű, élő, összetett és egyúttal egyszerű orthodoxia megismerésében. És hogy osztozzak másokkal is, hiszen Isten ezt is megparancsolta. Talán mindez nem csak saját magam számára lesz érdekes és hasznos. Itt nyilván valaki határozottan megmondja majd, hogy, úgymond, az Evangéliumot már réges-rég elolvasták-átolvasták előttem is. Ráadásul nem csak egyszerű emberek, hanem a szent atyák. És a szent atyák már megtalálták az Evangéliumokban a válaszokat az összes legfontosabb emberi kérdésre. Megtalálták és leírták a műveikben. Vedd azt és használd azokat. Miről akarsz itt gondolkodni?! Ez a megjegyzés, összességében, helyes is lenne, ha kizárólag elméletben gondolkodunk. A gyakorlatban azonban, vagyis a konkrét emberi tapasztalatban az ilyen jellegű kész válaszok, ahogy mondani szokták, nem működnek. A szent atyák mindezeket a kérdéseket saját személyes tapasztalatukban dolgozták fel és osztották meg velünk. Ebből azonban nem következik, hogy automatikusan megoldották a mi összes kérdéseinket, megoldották számunkra és helyettünk. Nem. Itt a “helyett” helyett az “együtt” elv működik! Vagyis saját magunk számára csak saját magunk válaszolhatjuk meg ezeket a kérdéseket. De helyesen megválaszolni azokat nem lehet csupán saját kútfejünkből, hanem csak a szent atyákkal együtt. A szent atyákkal együtt, de nem a saját fejünk nélkül. Ez a “fogd és használd” elv, mely pont azt jelenti, hogy mindannyiunknak saját magának, saját tapasztalatában kell végig járnia az utat: a kérdések feltevését és a válaszok keresését. Ez a tapasztalat pedig, sajnos, nem zárja ki a próbálkozásokat és a hibákat. Kész válaszok, ezért, ismétlem, nem léteznek. Vannak kész receptek, melyeket tapasztalt szakácsok készítettek, de saját magunknak kell megtalálnunk azt, ami nekünk megfelelő és saját magunknak kell elkészítenünk.

Talán kitalálhatták már, hogy e beszélgetéseket semmiféle szigorú műfaji keretek nem korlátozzák majd. Nem fogom lépésről lépésre kommentálni az evangéliumi szöveget. Sőt az evangéliumi kronológiát sem követem. Néha rövidebben, néha hosszabb ideig megállok egy-egy evangéliumi képnél és tanításnál. Velük kapcsolatban megnézem a szent atyák magyarázatait, azoknak a teológiai és aszketikus koncepciókban való feldolgozását, összegyűjtöm a történelmi ismereteket és a bibliakutatók eredményeit, a kortárs egyházi életből vett megfigyeléseimet és sok minden mást. Mindenből egy kicsit, összességében elég sok mindent.

Lesz szó mindenről, ami számomra érdekesnek tűnik. Mindenről, amit én szeretek. Hiszen nem vagyok semmilyen professzionális teológus. Nem vagyok “írástudó”, és remélem farizeus sem. Műkedvelő vagyok. Stílusomban igyekszem érthetően és naftalin nélkül fogalmazni. Előre szólok (aki meghallgatta az első beszélgetést, talán már maga is rájött): sokszor szakítok a sablonokkal, a sztereotípiákkal, nem kerülhetem el a provokációkat sem. Viccelek, természetesen! De mint tudjuk, a mondás szerint minden viccben van egy kis vicc.

Nyissuk hát ki az Evangéliumot és kezdjünk neki! A többit meglátjuk: ahogy Isten elrendezi.

Forrás

* A továbbiakban lefordíthatatlan szójáték.