A konstantinápolyi Sztudion monostor

A konstantinápolyi Sztudion monostor (görögül Μονή Στουδίου), a Keresztelő Szent János monostor a bizánci főváros legjelentősebb monostora volt a középkor során.

A monostort 462-ben alapította a Rómából Konstantinápolyba áttelepült Flavius Studius bizánci patrícius és volt konzul a Márvány-tenger partjánál, a bizánci főváros délnyugati, Exakionion negyedében, az Aranykaputól keletre. A IV. század óta már létezett itt egy Keresztelő Szent Jánosnak szentelt templom, amely 413-ban a Város része lett. Flavius patrícius e templom mellett építtette fel monostorát.

A Keresztelő Szent János templom egy háromhajós bazilika. A hajókat két sorban 7-7 korinthoszi oszlop választja el egymástól. Az oszlopok thesszáliai zöld breccsából (törmelékkő) készültek. Az oszlopsor viselte az oldalhajók feletti karzatot, ahol a gynaeceum (γυναικείον) volt található: itt imádkoztak az istentiszteleten jelen lévő nők. Ott szintén két 7 oszlopból álló oszlopsor volt, mely a fatetőzetet tartotta. Az északi és déli homlokzaton 8-8 nagy ablak helyezkedett el. A második szintnek szintén voltak, kisebb, ablakai. A sokszögű apszison vékony ablakrések voltak. A templomba az átriumon és a narthexen keresztül lehetett belépni. Az V. századnál később ilyen típusú épületeket már nem építettek a bizánci fővárosban, csak a provinciákban.

A templom padlóját mozaik borította, melynek fő elemeit nyolcszögletes lapok alkották. A plafont és a falakat az Apostolok Cselekedeteiből vett jeleneteket ábrázoló magasztos mozaikok borították. A templomban 7 oltár volt. A templomtól délkeletre egy föld alatti ciszterna létesült, melyben az esővizet gyűjtötték össze a monostor számára.

 465-ben a monostorba költözött a “nem alvók” (ἀκοιμῆται) közösségének egy része.

Az “akoimíták”: Konstantinápolyi Szent Sándor követői, aki az V. század elején Konstantinápolyban monostort alapított, melyben bevezette a Szíriából hozott különleges szabályzatot, mely jóval szigorúbb korlátozásokat rendelt el a szerzetesek számára a tulajdon és a közös imádságok tekintetében.A “nem alvók” Szentéletű Sándor által alapított monostorát 420 után Konstantinápolyból a Boszporusz ázsiai oldalára vitte át. Az V. század közepén a szerzetesi irányzatnak már legalább ezer követője volt, sok püspök került ki közülük. 465-ben az akoimíták egy része beköltözött a Studius patrícius által alapított monostorba.Az akoimíták egyik sajátossága az volt, hogy a szerzeteseket három váltásra osztották, akik megszakítás nélkül végezték az istentiszteleteket nappal és éjszaka is (innen ered a közösség megnevezése: “nem alvók”). Kezdetben a közösség soknemzetiségű volt, ezért a szertartásokat görögül, latinul és szírül végezték, később azonban már csak a görög istentiszteleti nyelvet használták.Az V. század közepén az akoimíták monostora vált a monofizitizmussal való szembenállás központjává, Markellosz igumen részt vett a Khalkédóni Zsinat előkészítésében. Küzdelmükben az akoimíták a Római Egyház tekintélyére támaszkjodtak, aktív levelezést folytattak a Római Székkel. Amikor III. Félix pápa legátusokat küldött Konstantinápolyba, hogy átadják a császárnak Akakiosz patriarchával kapcsolatos levelét, és a legátusokat letartóztatták, majd beleegyeztek, hogy közös szolgálaton vegyenek részt Akakiosszal azon a szertartáson, melyen felvették a diptichonba a monofizita Petrosz Mongus alexandriai patriarcha (Πατριάρχης Πέτρος Γ΄ Μογγός) nevét, az akoimíták azonnal jelentették Rómába, amivel kiváltották Akakiosz konstantinápolyi patriarcha kiközösítését a pápa által. Amikor a pápa kiközösítő levelét titokban Konstantinápolyba hozták, az egyik akoimíta szerzetesnek sikerült a levél egy másolatát a patriarcha omoforionjához rögzíteni a Szent Szophia székesegyházban tartott istentisztelet során. Ezután Félix pápa nevét törölték a diptichonokból és megkezdődött az akakioszi szakadás, mely során az akoimíták feltétel nélkül Róma mellett álltak és a khalkédóni hitvallás tisztaságát védelmezték.Később a nem alvók közössége teljesen beolvadt a sztudion-monostor közösségébe, önálló említésük a IX. század utáni időszakból már nem maradt fenn.

Sztudita Szent Theodorosz (11. századi mozaik a Chiosz-i Nea Moni-ból)

A Studius patrícius által alapított monostor szerzetesei az Egyház számára nehéz időkben mindig kitartottak az Orthodoxia mellett, ezért V. Konsztantinosz ikonromboló császár kiűzte őket a Városból. Az ikonrombolással való szembenállást Szabbasz igumen (a 787-es II. Níkeai (VII. Egyetemes) Zsinat aktív résztvevője) és utóda, Sztudita Szent Theodorosz folytatták. Ekkor dolgozták ki a monostorban azt a rendtartást, melyet később átvettek az Áthosz-hegy monostorai és más monostorok, és amely a Sztudioni-typikon megnevezést kapta.

studion

A háromhajós, galériás templomépületet többször felújították. 1784-ben, majd 1920-ban is leégett. Ez az egyetlen Jusztiniánosz kora előtti épület Isztambulban, mely még romos állapotában is látványos. A kép rekonstrukció. Copyright © 2008 Byzantium 1200

studion2

A kép rekonstrukció. Copyright © 2008 Byzantium 1200

A IX. században Miklós igumen ellentmondott Photiosz patriarchának, amiért saját cellájában fogságba vetették. Aktív résztvevője volt a Nagy Egyházszakadást megelőző 1053-1054-es vallási vitáknak Szent Szimeon Új Theológus társa, Nikétasz Sztephatosz szerzetes, aki kárhoztatta a kovásztalan kenyér használatát a Szent Liturgia során, valamint a latin egyház más szokásait.

A Keresztelő Szent János monostor a IX. századra az orthodox világra széleskörű hatást kifejtő legfontosabb orthodox kolostorrá vált. A monostornak olyan nagy befolyása volt az Egyház életére, hogy három sztudioni szerzetesből lett patriarcha, V. Mihály, VII. Mihály és I. Izsák császárok pedig életük vége felé szerzetesek lettek a rendházban. Egyes számítások szerint a monostor fénykorában hétszáz szerzetes lakott itt.

Nyugat-európai szerzetes testvéreikhez hasonlóan a sztudioni szerzetesek is másoltak és illusztráltak kéziratokat (itt készült pl. a híres Hludov Zsoltároskönyv). A monostor mellett virágzó kalligráfia-iskola is létesült. A monostorban fennmaradt a klasszikus görög irodalom hagyománya. Számos tudós és írnok szerezetes élt itt. A monostor szerzetesei által költött egyházi énekek nem ritkán kiemelkedő művészi értékkel rendelkeznek, és napjainkban is éneklik azokat az orthodox istentiszteleteken.

A Sztudion-monostor templomának épülete 2017-ben (CC BY-SA 4.0)

A Sztudion-monostort kirabolták és lerombolták 1204-ben, amikor a keresztes seregek elfoglalták Konstantinápolyt, valamint 1453-ban, amikor II. Bajazid főlovásza az V. században épült Keresztelő Szent János templomot mecsetté tette (a neve ettől fogva İmrahor Camii, vagyis a “Lovász mecsetje” lett), de ez sem mentette meg a pusztulástól, mert 1782-ben és 1920-ban tűzvész áldozata lett. Az 1894-es földrengés lerombolta a sztudion-monostor megmaradt építményeinek nagy részét. A 19. század második felétől a forradalomig a monostor orosz fennhatóság alá került: területén működött Fjodor Uszpenszkij professzor vezetésével az Orosz Régészeti Intézet. Az épületet a Török Köztársaság létrejötte után Atatürk rendelete nyomán múzeumként használták.

2012-ban a Sztudion-monostor elveszítette a múzeum státuszát, és az isztambuli hatóságok úgy döntöttek, hogy a területet átadják az iszlám közösségnek és felújítása után újból mecsetként fogják használni.

Forrás Forrás Forrás Forrás