Az európai orthodoxok helyi egyházat szeretnének

Megalakult a Konstantinápolyi Patriarchátus franciaországi egyházmegyéjének orosz hagyományú vikariátusa

константинополь, вселенский патриархат, патриарх варфоломей. московский патриархат, рпц, евхаристическое общение, архиепископия, русский экзархат, галльская митрополия, митрополит эммануил адамакис, викариатство

Az orosz hagyományú vikariátus Emmanuil galliai metropolita joghatóságába tartozik (a fényképen), de egyházkormányzati és lelkipásztori autonómiával rendelkezik (Fénykép forrása: mgro.fr)

A Párizs környéki Medonban tartották a Konstantinápolyi Patriarchátus Galliai Metropóliája joghatóságához tartozó orosz hagyományú egyházközségek vikariatusának általános gyűlését. Az új egyházi struktúra alapítójával, Alekszij Sztruve protoijerj atyával Milene Fausztova, az „NGR” újságírója beszélgetett a vikariátus feladatairól és céljáról.

Протоиерей Алексий Струве назначен заместителем настоятеля Свято ...Alekszij atya, az, hogy Bartholomeosz konstantinápolyi patriarcha omofórionja alatt létrejön egy ilyen vikariátus, még 2019. végén ismertté vált, amikor az Orosz Hagyományú Egyházközségek Nyugat-Európai Érsekségének egy része átment a Moszkvai Patriarchátus kánoni joghatóságába. Miért csak most tartják meg a vikariátus első gyűlését?

Most ex-exarchátusunkban mély krízist éltünk meg, amit egy családi váláshoz lehetne hasonlítani. Amikor elhatározzuk, hogy valami újat építünk, előbb alázatra kell jutnunk és meg kell találnunk az utat a megbékéléshez. Ellenkező esetben az új épület fundamentuma ingatag lesz. Vikariátusunk egy új lap a volt érsekségünk történelmében és mi azt szeretnénk, hogy fundamentuma megalapozott legyen. Mindenek előtt ez az a teológiai iskola, melyet még Jevlogij (Georgijevszkij) metropolita alapított, melyben mind felnőttünk és melynek szellemiségével táplálkoztunk. Ez a szellemiség napjainkban is él, most már a mi vikariátusunkban. Ez a mi liturgikus hagyományunk is. Annak ellenére, hogy gyökerei az Orosz Egyház történelmébe nyúlnak vissza, kiegészült a párizsi teológiai iskola hagyományaival, valamint azon nyugati nyíltsággal is, melyben felnőttünk. Meg kell jegyezni azt is, hogy a vikariátust Párizsi Szent Mária (Szkobcova) és Szent Alekszij Juzsinszkij (Medvedkov) oltalma alatt hozzuk létre. Ők a XX. század két olyan szentje, akiket az Egyetemes Patriarchátus kanonizált és akik kimondottan francia földön tettek tanúságot nem csak arról, hogy mi az orthodoxia, de összességében a kereszténységről. 1931-től kezdve mi, mint az orosz emigránsok orthodox közössége és utódaik, az Egyetemes Patriarchátus oltalma alatt álltunk. És ezzel kapcsolatban teljesen logikus, hogy vikariátusunk a Konstantinápolyi Egyház joghatóságába tartozik. Hiszen éppen ez az az egyház, mely annak idején lehetővé tette az orosz emigránsok számára, hogy az orthodox hitben és hagyományban élhessenek Franciaországban, miközben megőrizték teljes belső szabadságukat.

Mennyire van szükség erre a struktúrára? Hiszen az orosz egyházközségek csatlakozhattak volna közvetlenül a Galliai Metropóliához is.

Nagyon fontos egy külön vikariátus létrehozása, mivel egyházközségeink közös történelemmel és a helyi egyháziság közös felfogásával rendelkeznek. Az, amit atyáinktól örököltünk: a zsinatiság az 1917-1918-as Helyi Zsinat döntéseinek szellemében. A zsinatiság eszméjét tartalmazza a vikariátus szabályzata. Ez tükröződik az egyházközségi életben, az általános gyűléseinkben, liturgiánkban, vagyis egyházi életünk minden szintjén. Amikor eljön az ideje, és lesz vikárius püspökünk, mi ebben reménykedünk, akkor őt az általános gyűlés fogja megválasztani. Ez áll a szabályzatunkban. Világos, hogy az utolsó szót a Szinódus mondja ki, de fontos, hogy meghallja zsinati véleményünket is. Ma, annak ellenére, hogy vikariátusunk a Galliai Metropóliához tartozik, egyházkormányzati és lelkipásztori autonómiával rendelkezünk. A metropólia feje Emmanuil Adamakisz, a vikárius püspök mellette lesz, a vikariátus pedig részt vesz e püspök megválasztásában. Most létrehoztuk a vikariátus adminisztratív Tanácsát, melynek nem csak klerikusok, de világiak is a tagjai. A vikárius püspök mellett létrejön a papok egy kisebb tanácsa, hogy ne legyen egyedül, és hogy minden döntést zsinatilag hozzon meg.

A volt Érsekség hány egyházközsége csatlakozott a vikariátushoz?

Vikariátusunkhoz Franciaországban 21 egyházközség és 2 egyházi gyülekezet csatlakozott. Van még néhány, mely formálisan nem döntött, időre van szükségük, hogy megérjen a döntés.

Nem maradt önökben sértettség Bartholomeosz egyetemes patriarchával szemben, amiért 2018. végén megszűntette az orosz exarchátust és ezzel létrehozta ezt a krízist?

Lehetetlen valami újat létrehozni, ha lelkünkben sértettséget hordozunk. Meg kell békülni azzal, ami van, és el kell fogadni azt. Bartholomeosz patriarcha és a Konstantinápolyi Egyház Szonódusa olyan döntést hoztak, amilyet meghoztak. Lehet vele egyetérteni vagy nem egyetérteni, de el kell ismerni, hogy ez új lapot kezdett az Orthodox Egyház történelmében Franciaországban és egész Nyugaton. E döntésig az Egyetemes Patriarchátusnak Franciaországban két orthodox struktúrája volt: maga a Franciaországi (Galliai) Metropólia és az Orosz Exarchátus. Az egyetlen struktúrában való egyesítés eszméje ekkleziológiai értelemben helyes volt. Természetesen valahogy másképp is levezethették volna az egyesítés folyamatát, és maga Bartholomeosz patriarcha később elismerte ezt. Azonban az Egyház világban való tanúságtételét nem lehet a struktúra kérdéseire korlátozni. A mi szellemiségünk nem tűnik el a szervezeti struktúra megváltoztatásával. Ellenkezőleg, ez egy új kihívássá vált a számunkra. Célunk a helyi egyház létrehozása, hogy hirdessük az Orthodoxiát Nyugaton. Nantes-i egyházközségemben például vannak franciák, oroszok, grúzok, görögök, libanoniak stb. Ki gyűjthetné össze mindezen hívőket, ha nem az Egyetemes Patriarchátus? Meg vagyok győződve arról, hogy a Nyugat Európai Helyi Egyház létrehozásában kimondottan az Egyetemes Patriarchátus rendelkezik a legtöbb lehetőséggel. Amikor Konstantinápolyban voltunk és találkoztunk Bartholomeosz patriarchával, akkor megéreztem, hogy azt várja tőlünk, hogy írjuk meg az Orthodoxia nyugat-európai történetének ezen új lapját és kész támogatni minket ebben.

Hogy alakul a viszony azon kollégáikkal, akik mégis átmentek a Moszkvai Patriarchátusba?

Időre van szükség ahhoz, hogy a mostani időkben kialakult sebek behegedjenek. Sok család vált megosztottá vallási alapon, de megőrizték a családi egységüket. Nekem vannak barátaim, akik a Moszkvai Patriarchátusba távoztak, de megőrizzük a baráti és testvéri viszonyulást. Természetesen egyesekkel a kapcsolatunk bonyolultabbá vált. Mind szenvedünk, de nem amiatt, hogy megosztana minket az egyházi joghatóság, hanem azért, mert a két egyház között eucharisztikus szakadás történt, ezért nem áldozhatunk együtt közös kehelyből és nem szolgálhatunk együtt. Ez a legmélyebb seb, és minden Liturgián imádkozunk az Egyház egységéért. Biztos vagyok benne, hogy amikor megoldódik az eucharisztikus szakadás a Moszkvai és a Konstantinápolyi Patriarchátusok között, akkor minden jóval egyszerűbbé válik.

A vikariátus létrehozásával, bizonyára, felmerültek az ingatlanokkal kapcsolatos viták a volt Érsekség azon képviselőivel, akik a Moszkvai Patriarchátushoz távoztak?

Mindannyian igyekszünk elkerülni az ilyen bírósági ügyeket, és most nincs egyetlen formális eljárás sem a volt érsekség ingatlanaival kapcsolatban. Amennyire tudom, most zajlanak a tárgyalások. De úgy vélem, hogy az ingatlanok kérdése számunkra nem a legfontosabb kérdés. A Megváltó egy barlangban született és egész földi élete során nem volt olyan hely, amit otthonának mondhatott volna. Nem az ingatlan a fontos, hanem azon őszinte vágyunk, hogy az Urat szolgáljuk és az embereket szolgáljuk, hirdessük az orthodox hitet Nyugaton. Az ingatlanok, a nemzetiség, az etnikai hovatartozás stb. kérdései eltávolítanak minket az Egyháztól és beletaszítanak a politikába. Remélem, hogy képesek leszünk elkerülni a bírósági pereket.

Forrás