Beszélgetés a Hadsereg Főtemplomának kritikája miatt a szolgálattól eltiltott szerzetespappal

Освящение главного храма Вооруженных сил РФ в Кубинке
A Fegyveres Erők Főtemploma Moszkvában

Június 14-én szentelték fel Moszkva közelében a Fegyveres Erők Főtemplomát. Joann atya, egy novoszibriszki szerzetespap nem tudott hallgatni. “Ez még egy példája annak, hogy az orthodoxia banális paganizmusba fordul, annak szentélyeivel, mennyei védelmezőivel, hadinemek ikonjaival, különféle foglalkozások templomaival” – írta a Facebook oldalán. Egy héttel később a helyi metropolita két hónapra eltiltotta a szolgálattól “a Moszkvai Patriarchátus klerikusának címéhez nem méltó viselkedésért” és a “méltatlan viselkedése minden körülményeinek feltárásáig”. A Szibir.Realii híroldalnak adott interjújában Joann atya részletesen beszélt arról, hogy miért döntött az új templom nyilvános kritikája mellett és hogyan viszonyul a szolgálattól való eltiltáshoz.

 

Иеромонах Иоанн

Joann szerzetespap

“Most a világiak senkik az egyházban”

Joann atya,m honnan tudta meg, hogy eltiltották a szolgálattól?

Szabadságon voltam. Felhívott a szeminárium rektora és megkért, hogy írjak magyarázatot a metropolitának címezve. Mivel úton voltam, nem tudtam gyorsan megtenni. Ők nem vártak, hanem kiadták az eltiltásomról szóló papírt. Talán úgy vélték, hogy “pózba álltam”.

De miért miért írt magyarázatot, én láttam az Ön szövegét a Facebookon. Elolvasták?

Az egyetlen amit tudok, hogy átadták a metropolitának. Semmi más reakció nem volt. Hallgatás.

Указ о запрете служения

Utasítás a szolgálattól való eltiltásról

 

Az országban sok templom épül, mért éppen erről a templomról kezdett beszélni, ráadásul nyilvánosan?

Nem figyelem külön, hogy hol mi épül, de ez a templom társadalmi visszhangot váltott ki, mutatták a televízióban is, ezért reagáltam rá. Nem maga a templom ellen reagáltam, én az egyház és az állam szimfóniájának ellenzője vagyok, ennek példáira mindig reagálok és beszélgetek róla a közösségi hálón, úgy vélem, hogy ez az én személyes terem. Beszélgetek a barátaimmal, véleményt cserélünk. Ez teljesen normális dolog.

 

Храм Вооруженных сил РФ в Кубинке

A Fegyveres Erők Főtemploma Moszkvában

Ön nem is törölte a bejegyzését, ami miatt megbüntették…

Miért kellene törölnöm? Hiszen csak a lusta nem írt a témáról. Az információ akkor is megmarad. Nem látok ebben semmi helytelent. Ha valami nem tetszik, akkor meg kell beszélni, értsük meg együtt, hogy mi történik.

Miért nevezte Ön a templomot “valamiféle új birodalmi-militarista vallás pogány kultuszhelyének”?

Ahogy már mondtam, ez az egyház és az állam összeolvadásának példája. Kik szolgálnak a fegyveres erőkben? Ateisták, buddhisták, muszlimok. A Nagy Honvédő Háborúban harcoltak muszlimok is, buddhisták is, ateisták is, kommunisták is. Akkor állítsuk fel Buddha szobrát is ebben a templomban, hiszen a buddhisták szintén hozzájárultak a győzelemhez? Ez abszurdum. A Fegyeres Erők egy költségvetési szervezet. A templom felépítésére milliárdokat költöttek, részt vett benne Moszkva kormányzata, mint írják… A muszlimok meg így szolnak: mi is szeretnénk a Fegyveres Erők Főmecsetét. Akkor arra is gyűjteni fogunk? Az orthodoxok? Vagy egy buddhista dacanra? Amikor az állam a vallás körül, valamiféle kultusz körül abroncsot próbál létrehozni, ez messzire vezethet… Nem kell ebbe belekeverni a kereszténységet. Az Egyház és az állam – eltérő természetűek.

Ön szerint hová vezet az egyház és az állam “összenövése” országunkban?

Ez az egyházban is szakadás, de, ami a legfontosabb, a társadalommal is szakadás.

Ez az összefonódás milyen messzire ment?

Összetett kérdés. Úgy vélem, hogy ez az összefonódás felső szinten van. Alul az egyház nem kell senkinek: itt már kolduslét van. Moszkva és Szentpétervár: igen. Az új templomból kiindulva a folyamat már meglehetősen előrehaladt. Túlságosan is.

Ön a blogjában idézi Kirill patriarchát arról, hogy a forradalom erős csapást mért az egyházra, “mert az azonosult a hatalommal, annak eszközeként tekintettek rá”. Ön úgy véli, hogy az egyházat megint ez a veszély fenyegeti?

Ez az elvi álláspontom. Ugyanazt a nyomot járjuk. Az egyházban visszaállítjuk a szinodális korszak rendszerét. Ezt nem én találtam ki. Voltak zsinatok a forradalom után, melyek jó döntéseket hoztak. Bevezették a papság bizonyosfajta választhatóságát, hangsúlyosabbá tették a világiak szerepét az egyházban. Most a világiak senkik az egyházban, ugyanazt a rendszert ismételjük, melyet I. Péter hozott létre, amikor megszüntette a patriarchátust és bevezette a szinódust. Neki nem volt szüksége arra, hogy hatalmának erős, befolyásos ellensúlya legyen. Talán formálisan nem pontosan az másolódik, de szellemiségében igen: mindannyian alulról felfelé nézzük a hatalom száját.

Ön szerint az egyháznak más utat kellene járnia?

Igen, az egyháznak jóval evangéliumibb utat kellene választania, jóval demokratikusabbat. El kell mondani, hogy az orthodox egyház berendezkedése szerint jóval demokratikusabb, mint a katolikus. Nálunk a független egyházak közössége van, amiknek élén egy adminisztrátor patriarcha áll. Náluk a római pápa – tévedhetetlen, nálunk viszont nincs olyan tanítás, hogy egy embernek is primátusa lehetne az egész Egyház felett.

A nem keresztény szimbolika jelenlétét a templomban szabályozzák az egyházi kánonok? Mennyire egyeztethető össze a keresztény hagyománnyal egy olyan épület, mint a “Fegyveres Erők Főtemploma”?

Természetesen nincs szigorúan szabályozott kánon. Az egyháztörténelem során sok minden előfordult. Sok állam – Kína, Japán – próbálták a vallási tényezőt felhasználni a politikában, hogy lecsillapítsák a népet. Mind építettek ilyen templomokat, nálunk is Oroszországban, és Bizáncban is voltak ilyen precedensek. De ez nem normális tendencia. Azért, mert valami volt korábban, nem jelenti azt, hogy az jó volt. Nem. Ez egy teljes mértékben rossz, szükségtelen tendencia. Építsünk külön templomot az űrhajósoknak, a bloggereknek vagy a fodrászoknak…? Példának a kronstadti Tengerészet-székesegyházat szokták felhozni. Igen, van ilyen. Majd azok a tengerészek, akiket díszlépésben parancsoltak a templomba, felkoncolták a tisztjeiket és lerombolták a templomokat. Ilyen “egyháziasítás” történt. Most megint erre van szükségünk? Amikor az embereket beparancsolják a templomokba, akkor csak gyűlölet ébred bennük, más nem.

Amikor az Egyház összekeveredik az állammal, akkor megkapjuk 1917 tragédiáját”

A katonai templomot kritizálva Ön azt írta, hogy templomnak ott kell épülnie, ahol van közösség…

Ideális esetben a keresztény templom: az eucharisztia – a Kehely körül Krisztus Testeként összegyűlő közösség – köré épült fal. Ez a templom értelme. Semmiféle tiszteletadás bárkinek is, különleges imák, rituális formák – mindezek másodlagos dolgok. Ahhoz, hogy a szentségeket el lehessen végezni, a templomból távoztak a nem keresztényeknek, csak a hívők maradtak. Ezért minek olyan templomot építeni, ahol nincsenek emberek? Építsünk a tajgában, hátha később megjelennek benne az emberek? Mi ez a furcsa logika?Ez a katonai templom: valamiféle kihívás jellege van. Nagyon sok abnormális dolog van benne.

Главный храм Вооруженных сил РФ в Кубинке

Miért írta Ön, hogy ez a templom segíti az Orthodoxia elpogányosodását?

Azért mert a római császár előtti hódolatra emlékeztet, és hogy milyen helyet foglaltak el azokban a templomokban a császár szobrai. Itt is készítettek mozaikát az ország jelenlegi vezetőivel, melynek egy része megmaradt – a jelentős hadvezéreké. Pedig a Nagy Honvédő Háborúban mind ateisták voltak. Zsukov – ateista volt, olvassák el a visszaemlékezéseit: nem a hadvezér visszaemlékezései a háborúra, hanem a szovjethatalom felmagasztalása. Minek kellett ezeket az ateistákat odafesteni? Korábban a hadsereg legalább orthodox volt, de ez ateista volt. A Győzelemmel világos a helyzet. Én is hazafi vagyok, tisztelni kell az emlékezetetét, de nem kell összekeverni a kereszténységgel. Ismerős ikonfestők írják: “Hogy mi mindent összefirkantottak ott”. Sokkolta őket!

Néha használjhák a “győzelmi megszállottság” kifejezést, Ön hallott erről?

Nem akarom így nevezni. Ez nem szép, bántó szó. Általában azon túlzó erőszakosságra használják, amely a háborúra, a győzelemre összpontosít. De összességében érzékelem ezt a tendenciát Oroszországban, mivel nem olyan rég óta élek itt.

Hány éve és honnan érkezett?

Oroszországban születtem, 13 éves koromig itt éltem. Majd Ukrajnában fejeztem be az iskolát, egyetemre Oroszországban jártam. A 90-es évek kezdetétől Ukrajnában éltem, majd 2018-ban tértem vissza. Úgy látom, hogy Oroszországban túlságos hangsúlyt fektetnek a szovjet valóság felmagasztalására. Ez egyáltalán nem adekvát dolog. A szovjet korszakban volt mindenféle, jó is és rossz is. Most úgy állítják be, mintha minden ideális lett volna. Az a probléma, hogy a hatalom abroncsot keres, amivel a népet egységbe foghatná. De vannak dolgok, amiket nem szabad összekeverni. A vízet az olajjal nem lehet összekeverni, maguktól szétválnak. Az Egyház nem evilági. Amikor összekeverik az állammal: 1917 tragédiáját kapjuk. Itt van a hiba.

“Mindenki retteg akár egy szót is szólni a patriarchának vagy a püspöknek”

A napokban tartották meg a katonai parádét: most másfél hónappal a szokásos időnél később tartották. Ön hogy viszonyul a katonai parédék iránt?

Én magam katonai családból származom, nem lehet elvakítani a katonai pátosszal. Szkeptikusan viszonyulok a szovjet korból maradt ilyen dolgok iránt. De ha az embereknek tetszenek a parádék, akkor miért ne? Én a sokféleséget, a dialógust pártolom. Befogni egymás száját és harci pózba állni szükségtelen. Beszélgetni kell, véleményt cserélni. Most hibát követtek el, egy kicsit nem olyan templomot építettek, hát akkor fessük le fehérre, vigyük ki belőle a sarló-kalapácsos rendjeleket… Most már maradjon meg, de többet ilyet ne csináljunk. Nem látok ebben tragédiát. Csak egyházunkban kialakult az ismert rendszer: “Én vagyok a főnök, te vagy a hülye”. Hogy mindenki hallgasson: az engedelmesség mindent megelőz. Bezárni a száját mindenkinek az első másodperccel azután, hogy ki merte nyitni. Ez nem keresztényi.

Иеромонах Иоанн в отпуске в Санкт-Петербурге

Joann atya szentpétervári utazáson

Mire gondolt akkor, amikor azt mondta, hogy “Egyházunk papjainak jelentős része egy pogány kultusz banális szolgálója, vagyis elfelejtették, hogy mi áll az Evangéliumban?

Ukrajnában volt egy eset, amikor az esperes azt mondta nekem, hogy el kell menni a lakókhoz, keresztelni, esketni, szentelni kell. Én jelentést írtam, hogy nem fogok rituálékat végezni nem hívő emberek számára, mert ez a keresztény hit profanizálása. Krisztus azt mondta: „Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket” (Mt. 7, 6). Az embereket segíteni kell eljutni az Egyházhoz: “Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik” (Mk. 16, 16). A hit elengedhetetlen feltétele az Egyházban való létnek, a szentségekből való részesülésnek, a szertartásokon való részvételnek. Különben profanizálás történik: kimegyünk a hitetlen emberek közé, válogatás nélkül keresztelünk, esketünk. Templomi esküvőt tartott Kszénia Szobcsák: íme, itt a pogányság. Ha az ember nem hívő, akkor valami más célból végezteti a szertartás. És ez már pogányság. Én szemináriumban tanítok, a patriarchátus legújabb dokumentumaiban írják: hittanító beszélgetésekre van szükség, egyházi életre van szükség, nem lehet megkeresztelni egy olyan embert, akinek az igaz hit megvallásán kívül másféle motivációja van. De senki nem követi ezeket a dokumentumokat.

Ön mit gondol, hatással van mindez a hívőknek a Moszkvai Patriarchátus iránti viszonyára? Vannak csalódottak?

Természetesen, sokan panaszkodnak. Az egyházközségekben kevés hívő jár, főleg idős hívők, a művelt emberek, a fiatalok számára ez nem érdekes, nincs szükség rá, mi pedig semmit nem prédikálunk. Mindezt a formalizmus és a klerikalizmus váltotta ki, mintha mi valami külön kaszt lennénk, a hívők pedig csak azért vannak, hogy pénzt gyűjtsenek nekünk. A legfőbb kifogásom: nincsenek közösségek, nincs szeretetben, egyetértésben, testvériségben való keresztény élet, azon elv szerint, hogy senkit ne nevezzetek atyátoknak, tanítótoknak, mind testvérek vagytok, éljetek testvériesen. Nálunk azonban hierarchia van, mint a hadseregben. Nem lehet a közvetlen felettest kikerülve a felsőbb személy felé fordulni. Nagyon sok körülményesség és formalitás van, keresztény közösség nagyon kevés van. Nincs igehirdetés, nincs nyíltság, a világiakra felülről lefelé néznek. Soha nem ismerjük be a hibáinkat. Alekszej Uminszkij atya mondta: “Nálunk győzedelmes, de nem bűnbánó egyház van”.

Ön idézte azon orthodoxok véleményét, akiket felháborított ez az új “katonai” templom. Sokan vannak ilyenek?

Nagyon sokan. Nem is tudok mindenkinek válaszolni, olyan hatalmas áradatban írnak. Már zúg a fejem. Papok, világiak, egyszerű nem közömbös, kereső emberek.

Ön miért gondolja, hogy Kirill patriarchát “átverték” e “katonai” templommal kapcsolatban?

Nem gondolom, hogy a patriarcha maga ment el és ellenőrizte a freskókat. Úgy gondolom, hogy ezzel megbízta az embereit. Ezt általában így csinálják. Az interneten vannak anyagok arról, hogy az ügyért felelős pap nem akarta eltávolítani a freskókról Sztálint. Igaz, nem tudom teljesen ellenőrizni ezt az információt. Ahogy a patriarchát is az órájával. Az egyházban ez a probléma: a formalizmus, a kemény hierarchikus berendezkedés miatt nem értjük, hogy hogyan kell beszélni az újságírókkal, hogyan kell együttműködni az emberekkel. Ezért a mi eljárásunk ilyen: azonnal “ez rágalom”, kiáltjuk. A patriarcha órájával kapcsolatban is mondhatták volna neki: meg kell magyarázni, hogy ez ajándék, hogy nem tudja az árát. El lehetett volna árverezni, a pénzt egy gyermekotthonnak adni. És nincs semmi probléma, mindeni azt mondta volna: milyen helyesen járt el a patriarcha. De mind szemellenzősek, és félnek akár egy szót is ellent mondani a patriarchának vagy a püspöknek. Hiszen ha a püspök mond valamit, akkor kész, ez vasbeton, ő nem téved, ez már vasbeton.

Пресс-служба "сняла" с руки патриарха дорогие часы, когда на них обратили внимание

A Moszkvai Patriarchátus sajtószolgálata megpróbálta eltűntetni Kirill patriarcha karjáról a drága karórát, de elfelejtették leretusálni tükröződését az asztalról.

“Pszichiáter kell neki”

Ön mint katonai családból származó ember lát valami közöst az egyház és a katonai viszonyok között?

Abszolút mértékben ugyanaz. Vannak papok, akik szeretik a katonai viszonyokat. Ezeknek egyből mondom: “Figyelj ide, atya, te olvastad valaha az Evangéliumot?” Az egyházban, ha valaki nagyobb akar lenni, akkor legyen mindenki szolgája. Ez a szeretet Országa, nem evilági ország: az egyházban meg kell próbálnunk a világban érvényes elvek ellenében élnünk. A világban a császárnak a császárét elv érvényesül. Az Egyházban azonban testvéreknek kell lennünk.

Ön azt írja: “Úgy alakul, hogy nálunk a keresztények számára csak egy kiút marad: vagy egyetértenek ezekkel az emberekkel és templomaikat pogány kultuszhelyekké alakítják, vagy kitartanak hitükben a halálukig. Én a másodikat választom”. Úgy gondolja, hogy helyénvaló egy ilyen helyzetben lehetséges egyházszakadásról beszélni?

Nehéz megmondani. De elvileg, igen… Én úgy gondolom, hogy a helyzetet Nyugaton kihasználhatják az egyház megosztására. A Nyugatnak ez kell, előnyös, hogy zavar van az egyházban, szerintem. Nem vagyok híve a Szabadság Rádiónak, mivel látom, hogy sajnos, nyugati barátaink szeretnék, ha Oroszországban ilyen hangulatok lennének. Az egyházi kérdés napirenden van, ahogy Ukrajnában is. Erre játszhatnak a katakomba-egyházasok is. Mindez rosszul végződhet, ha a sajátjainkkal úgy bánunk, ahogy velem: kirúgtak, na és akkor mi van? Én, tegyük fel, nem akarom elhagyni az egyházat. Valaki más… valamelyik püspök: megsértődik és létrehoz egy metropóliát Konstantinápoly joghatóságában. És elkezdi összegyűjteni az összes egyet nem értőt. Ha ők ott nem “katonai módon”, hanem emberi módon, evangéliumi módon fognak élni, akkor…

Találkozott a sajtóban a katonai templom, Ön szerint, adekvát értékelésével?Meghallgattam a “Dozsgy” tévécsatornát – nem vagyok a hívőjük, de ott adekvát kritika volt. A “Pravmir”-on olvastam cikkeket, ott a papok, ikonfestők mindent helyesen mondtak el.

Патриарх Кирилл и министр обороны Сергей Шойгу на освящении главного храма армии

Kirill patriarcha és Sojgu védelmi miniszter a templom felszentelésén

Szverdlovszk Megyében Szergij szchiigumen elfoglalt egy női monostort a koronavírus tagadásának jelszavával, kozákokból szervezett őrséget magának. Ön hogy viszonyul ehhez?

Úgy gondolom, hogy valamilyen pszichés zavarral rendelkezik, láttam az “ördögűzéseit”: ez valami rettenet. Röviden, exorcizmussal foglalkozik. Nem tudom, miért szentelték fel: ez az ember gyilkosság miatt ült. Ez valami nonszensz. Véleményem szerint nincs magánál, pszichiáterre lenne szüksége (véleményem szerint, természetesen). Lehetne szerzetes, nagyfogadalmas: élhetne a monostorban és imádkozhatna. Mélységesen ellenszenves a számomra az, amit csinál. Én nem fogok semmit sem elfoglalni (nevet). Ha kiűznek, elmegyek a világba, élni és dolgozni fogok. Nem olyan rég szenteltek fel, 2011-ben, ezért tudom, hogy nem fogok elveszni.

Forrás