EGY MÁSIK VALLÁS TEMPLOMA

Alekszander Sramkó atya (Minszk, Moszkvai Patriarchátus)

EGY MÁSIK VALLÁS TEMPLOMA

Каким будет главный храм Вооруженных сил России - Ведомости

Hajlamosak vagyunk arra, hogy sunyin kibékítsük a kibékíthetetlent. Amikor a keresztény templomban a kereszténységgel nyilvánvalóan összeegyeztethetetlent találunk, akkor joviálisan így szólunk: “egy másik vallás” vagy “a szomszédos vallás”. Úgy véljük, hogy így leleplezzük, de a valóságban csak önmagunkat mentjük fel. Hogy, úgymond, mi nem tartozunk ehhez a másik valláshoz, bár egy fedél alatt vagyunk vele. Hogy mi itt saját világunkban igaz kereszténységben élünk. Eközben pedig megbékélünk az “alteregóval“*. Számunkra ő “Krisztusban való testvérünk”. Még akkor is, ha mi a számára valami egészen mások vagyunk… Akárhogy is hajlongunk önnyugtató hamisságunkban, mi ehhez a “másik” valláshoz tartozunk, és egyáltalán nem kereszténnyé tesszük, hanem megerősítjük azt. Ha a fél hordó ürülékbe fél hordó mézet öntünk, az eredmény csupán egy egész hordó ürülék lesz.

 

Главный храм Минобороны с портретами Сталина и Путина

Éppen ezért nem tudjuk oly egyszerűen eltávolítani magunktól ezt az “alteregót”, éppen ezért éljük meg valójában oly erősen azt, ami vele történik. Hiszen együtt vagyunk vele, elszakíthatatlanul. Ő – mi vagyunk. Ezért megpróbáljuk megszelidíteni, megpróbálunk ráolvasni. Megédesíteni az ürüléket, hátha működik? Kiugrani ebből a hordóból? De hiszen itt-ott van méz is, hogy kívül mi van, azt pedig nem tudjuk…

Így hát beássuk magunkat. Mintegy eltávolítjuk magunktól, miközben át is öleljük. Igyekszünk “meggyőzni” az alteregót, hatni az úgymond feltételezett kereszténységére. Egyúttal beismerve, hogy mi magunk ugyanolyan “keresztények” vagyunk. Ahogy ezt Szavva Mazsukó atya teszi Sipkov [szinódusi hivatalnok] gúnyolódására. Hiszen nagyon jól érti, hogy ha most az egyszer Sipkov el is hallgatna, ez nem oldja meg a fundamentális problémát: az alteregó lényege szerint pusztít el minden valamennyire élőt. Még inkább, ha az alkotó. Csupán ideig-óráig képes megtűrni “a politika kedvéért”, de megfojtja az első lehetséges pillanatban. Mert egyszerűen nincs szüksége rá, zavarja.

Ő érti ezt, de szintén belép a “politikába”. Úgy tesz, mintha ez keresztény egyház lenne, ahol meg lehet beszélni a dolgokat olyanokkal, mint Sipkov, meg lehet őt győzni mindenféle bókokkal, hogy mind “testvérek” vagyunk, hogy itt “szeretet” van.

После удаления Путина из «главного храма» ВС РФ Владимир Легойда ...

De a szeretet bizalom és őszinteség, ahol pedig “politika” van, ott képmutatás és hazugság van. És mi közösségbe lépünk ezzel a hazugsággal, különben nem lehetséges a túlélés. Fejünkben más van akkor, amikor a barátainkkal, és más, amikor a vezetőséggel vagy az “opponensekkel” beszélgetünk. És te már azt sem tudod, hogy ki is vagy valójában.

Megértem, hogy nincs kiút. Ez a hazugság és az öncsalás csapdája, melyből nagyon kevesen képesek kimászni saját akaratukból. Mondván, igen, most “semmi nincs úgy, ahogy kell”, de a horizonton folyamatosan felrémlik és csábít valami “fényes, jóságos, örökkévaló”. Milyen lökés kell ahhoz, hogy felébredjünk ebből az édes álomból?

Honte», «chimère», «pseudo-temple pseudo-chrétien» - des prêtres ...

Holnap tervezik felszentelni az “Oroszországi Föderáció fegyveres erőinek főtemplomát”. Mi ez a templom? Csak nem keresztény? Hiszen Oroszországban egyetlen hitfelekezet sem rendelkezik az állam hivatalos vallásának státuszával. Tehát ez kimondottan valamilyen “más vallás” temploma. Amit minden megerősít, a külső épülettől a belső építészeti kivitelezésig. És az, aki ezt a templomot fel fogja szentelni, nem keresztény patriarcha, hanem az új vallás patriarchája. Ez nem annyira egy templom felszentelése, mintsem ezen új vallás patriarchájává szentelés lesz. E két patriarcha összeolvadása egy személyben már nem absztrakció, hanem szimbolikusan kialakult vonásokat ölt. Ahogy fentebb mondtam, az új vallás felold magában minden keresztényt, mindent eltölt önmagával, úgyhogy nem fog sikerülni “csak úgy beilleszkedni”. Ha nem csapjuk be önmagunkat.

Forrás

* Utalás a hitvalló életű Szergej Fudel gondolatára.