Hilarion metropolita: a túlélés tapasztalata a pandémia viszonyai közepette sok mindenre megtanítja az Egyházat

Az Örömhírvétel ünnepén mondott prédikációjában Kirill, Moszkva és egész Oroszország patriarchája a koronavírus járványt a történelemben példa nélkülinek nevezte. A járvány az orthodox keresztényeket a böjt idején érte el. Virágvasárnap előestéjén és a legszigorúbb böjti hét kezdetekor, amikor az Egyház Jézus Krisztus szenvedéseinek napjaira és halálára emlékezik, Hilarion (Alfejev) volokolamszki metropolita, a Moszkvai Patriarchátus Szent Szinódusa Külső Egyházi Kapcsolatok Osztályának vezetője arról beszélt, hogy az egész világot elborító járvány idején hogyan fogadja a Húsvétot az Orosz Orthodox Egyház és milyen tanulságokat vonhatunk le az izolációban töltött élet és szolgálat tapasztalatából.

Митрополит Иларион Михаил Метцель/ТАСС

Vladika, közeleg a Húsvét, de még nem vonták vissza a koronavírus világjárvány ellen foganatosított intézkedéseket és továbbra is fennáll a terjedésének veszélye. Hogyan szervezi meg a húsvéti istentiszteleteket az Orosz Orthodox Egyház?

Minden az adott ország járványügyi helyzetétől függ, ha pedig Oroszországról beszélünk, akkor az egyes régiókban kialakult helyzettől. Egyes országokban, mint Olaszország, Franciaország, Ukrajna, az istentiszteleteket zárt ajtók mögött végzik, vagyis a hívők jelenléte nélkül.

Oroszország egyes régióiban még semmilyen karantén-intézkedéseket nem hoztak a fertőzöttek hiányában: ott az istentiszteleteket a korábbiaknak megfelelően, mindenféle korlátozások nélkül végzik. Ugyanakkor érvényben vannak a higiéniai előírások, melyeket a patriarcha és a Szent Szinódus adott a március közepén nyilvánosságra hozott utasításban: az áldozáshoz használt kanalat alkoholos oldattal átitatott kendővel kell fertőtleníteni minden áldozó után, az áldozás utáni bort pedig egyszer használatos pohárban kell kiadni, stb.

Más régiókban, ahol bevezették az önizolációs rezsimet, a patriarchai utasítással összhangban a lelkipásztoroknak nyomatékosan javasolniuk kell a hívőknek, hogy maradjanak otthon és ne látogassák a szertartásokat. Eközben azok számára, akik mégis elmennek a templomba, a templomokban olyan jelöléseket kell alkalmazni, hogy a hívők biztonságos távolságban lehessenek egymástól. Oroszország sok városában ilyen rezsimben tartják meg a húsvéti istentiszteleteket. Vagyis ha beengedik a hívőket, akkor csak korlátozott számban. Egyes helyeken a húsvéti szertartásokat szabad térben fogják megtartani.

Végül pedig azon régiókban, ahol a legszigorúbb karantén-intézkedéseket vezették be, a húsvéti istentiszteleteket gyakorlatilag „zárt ajtók mögött” fogják megtartani, vagyis a klérus és a templomi alkalmazottak részvételével, de a hívők jelenléte nélkül.

Sok egyházközségben most megszervezték az istentiszteletek online közvetítését, hogy a közösség tagjait legalább részben kompenzálják a szolgálatokban való teljes részvétel akadályoztatása miatt.

Összességében az Egyház álláspontja most három elvre alapul. Az első: mindent meg kell tenni azért, hogy megvédjük az emberek életét. Ez azt jelenti, hogy meg kell tartani az egészségügyi intézkedéseket ott, ahol a hatóságok előírták azokat. A második: az istentiszteletek nem szűnnek meg, folytatódnak, még ha a hívőknek (vagy a hívők egy részének) nincs lehetőségük, hogy látogassák azokat. Harmadik: azok számára, akik nem tudnak elmenni a templomba, különösen az idősek számára, meg kell szervezni az otthoni lelkipásztori ellátást, beleértve a pap látogatását, aki meggyóntathatja és megáldoztathatja őket.

Az Egyház legfőbb missziója az emberi lelkekről való gondoskodás. De nem szabad elhanyagolnunk a testi egészségüket sem. Ezért szigorúan megtartjuk a hatóságok és az egészségügyi szolgálatok által előírt intézkedéseket. Eközben az Egyház nem vállal magára rendőri funkciókat. Ha a helyzet ezt megkívánja, nyomatékosan megkérjük a hívőket, hogy ne jöjjenek el a szertartásokra, de nem űzhetjük el őket, ha valaki mégis eljött. Ugyanakkor korlátozhatjuk a hívők számát az adott konkrét istentiszteleten, és ebben az esetben azok, akik nem férnek be, kénytelenek lesznek vagy másik templomot keresni, vagy hazamenni. De teljesen nem zárhatjuk be a templomokat, hacsak a konkrét régióban a járványügyi helyzet nem válik olyan bonyolulttá, hogy még ezt a legszélsőségesebb intézkedést is meg kell hoznunk.

Az Orosz Egyházban az ünnepet megelőzően általában megszentelik a tojásokat, a Pászkát és a kalácsokat – hogyan történik ez az izoláció közepette, amikor tiltják a tömeges rendezvényeket?

Minden attól függ, hogy milyen a járványügyi helyzet az adott konkrét régióban. Ott, ahol ez lehetséges, az emberek az utcán sorakoznak fel a kulicsaikkal egymástól legalább másfél méteres távolságban, a pap pedig a sor mellett elhaladva fogja megszentelni a tojásaikat, pászkájukat és kulicsaikat.

Idén a katolikusok otthon saját maguk fogják megáldani az ételt. Megengedett ez az orthodox hívőknek is különleges helyzetekben? Elméletben lehetséges lenne a húsvéti ételek „online” megáldása?

Azokban az esetekben, amikor a hívők nem tudnak eljönni a templomba, hogy megszenteltessék a kulicsokat, pászkákat és tojásokat, önállóan meghinthetik azokat szentelt vízzel. Nem merült fel az „online” megáldás lehetősége.

Az ételeket előzetesen is meg lehet áldani és utána az ünnepre elvinni a hívőknek? Fel lehet-e kérni erre az egyház önkénteseit, vagy már léteznek házhozszállítást vállaló szolgáltatók?

Sok egyházközségben működnek ifjúsági klubok és önkéntes csoportok, akik gondoskodnak arról, hogy az idős hívők ne maradjanak figyelem nélkül. Élelmiszert visznek a világtól elvágott idős embereknek és hazavihetik nekik a megszentelt kulicsokat, tojásokat és pászkákat.

A szovjet időkben alakult ki a hagyomány, hogy Húsvétkor és Virágvasárnap az emberek felkeresik elhunyt szeretteik sírját a temetőkben. Hogyan viszonyul ehhez az Orosz Egyház, különösen a pandémia idején.

Az egyházi szertartásrend nem írja elő a halottakról való megemlékezést a húsvét napjaiban. A halottakról való első megemlékezés -a Radonyica – mely idén április 28-ra esik. Ezen a napon el lehet menni a templomba, hogy halotti megemlékezést tartsanak, és a temetőbe is – ott ahol ezt a járványügyi helyzet lehetővé teszi.

Sok egyházközségben, például az önökében is, bevezették az istentiszteletek online közvetítését. Lehet-e valamilyen következtetést levonni e gyakorlat első tapasztalatai alapján arra vonatkozóan, hogy menyire igénylik ezt a hívők? Sok ember vesz rajtuk részt, és szigorú egyházi értelemben tekinthető-e ez a Liturgián való részvételnek?

A közvetítésekre nagyon nagy igény van. Nem fogok most számokat mondani, csak annyit, hogy azok száma, akik vasárnaponként és ünnepnapokon nézik a közvetítéseket, többszöröse a templom befogadóképességének. Mi egyébként a vasárnapi és ünnepi istentiszteletek közvetítését még jóval a koronavírus járvány kezdete előtt elkezdtük. És már akkor is volt rá igény. Amikor pedig megkezdődött a járvány, minden szolgálatot közvetíteni kezdtünk, többek között a hétköznapiakat is, reggel és este.

A Liturgián való teljes értékű jelenlét feltételezi az áldozást. Erről beszélek és írok egész életemben és minden hívőt arra hívok fel, hogy minden Liturgia során áldozzon. De nálunk létezik még egy forradalom előtti időkből eredő hagyomány, amikor ritkán áldoztak. A hívők jelentős része azért jön a templomba, hogy „végigállja a liturgiát”, de ugyanakkor nem áldozik, mert nem készült fel, vagy valamilyen más okból. Egyesek általában ritkán áldoznak. Úgyhogy: nincs semmi lényegi különbség aközött, hogy „végigállod” a Liturgiát a templomban, vagy távkapcsolatban veszel részt benne otthonról. De interneten keresztül áldozni sehogy sem lehet. Ha nincs lehetőség eljönni a templomba, akkor vagy meg kell várni a lehetőséget, vagy meg kell állapodni a pappal, hogy egyénileg áldoztasson, akár otthon is.

Említette, hogy rendkívüli esetekben karanténan lehetséges a telefonon vagy skypon keresztüli gyónás. Élnek ezzel a lehetőséggel az izolációba vonult vagy beteg hívők?

Azt nem tudom, hogy élnek-e ezzel a lehetőséggel a hívők. Említettem, hogy erre rendkívüli esetekben van lehetőség. Ez az én magánvéleményem, amivel egyesek nem értenek egyet. Például, ha valaki haldoklik vagy halála előtt gyónni szeretne, de nincs lehetősége, hogy a személyes találkozás érdekében papot hívjon, akkor ebben az esetben a haldoklónak kapcsolni lehet telefonon a papot, meggyónhasson és a pap telefonon felolvassa a feloldozó imát? Úgy gondolom, hogy ez lehetséges. Van aki úgy gondolja, hogy nem szabad: inkább haljon meg gyónás nélkül, mintsem hogy telefonon gyónjon.

Az egyházi kánonok természetesen semmit nem szólnak erről, mivel azokban az időkben, amikor azokat elfogadták, nem merült fel a kérdés, nem voltak telefonok. De én a válaszomban figyelembe vettem a precedenseket is. Például Venjamin (Fedcsenkov) metropolita a visszaemlékezéseiben leír egy esetet, ami az 1917-es februári forradalom idején történt. A tveri kormányzó, aki mélyen vallásos ember volt, látta, hogy házát körbevették a lázadók. Megértette, hogy az elkerülhetetlen halál vár rá. Halála előtt szeretett volna gyónni, de nem volt pap a közelében. Ekkor felhívta Arszenyij püspököt, aki telefonon fogadta a gyónását és elolvasta a feloldozó imát. Ezután a tömeg betört a kormányzó házába, kirángatta őt az utcára, ahol meggyilkolták.

Tudom, hogy a szovjet időkben is egyes papok gyóntattak telefonon, ha nem volt más lehetőség arra, hogy személyesen találkozzanak az illetővel.

A modern technikai eszközök kényszerű használata az egyházi gyakorlatban, többek között az istentiszteleteken és a gyónás szentségében – ez komoly lelkipásztori tapasztalat. Várható-e a jövőben ennek teológiai átgondolása – a téma tárgyalása a Főpapi Zsinaton, esetleg valamilyen koncepciók kidolgozása a missziós tevékenységhez?

Úgy vélem, hogy ilyen átgondolás lehetséges. Úgy gondolom, hogy a koronavírus körülményei közötti túlélés mindenképpen sok mindenre meg fog tanítani minket. Többek között arra, hogy hogyan kell viszonyulnunk a szent vezetőség utasításai iránt. Engem úgy neveltek, hogy ha a szent vezetőség valamire felszólít, akkor azt maradéktalanul betartom. Ha a patriarcha arra hívta fel a hívőket, hogy üljenek otthon, akkor én arra hívom fel a hívőket, hogy hallgassanak a patriarchára és üljenek otthon. De nálunk vannak olyan papok, akik azt mondják: a patriarcha szavai nem parancs, hanem kívánság, ezért meg is lehet fogadni, de figyelmen kívül is lehet hagyni. Mindezeket még becsomagolják olyan szavakba, hogy nem kell senkit sem elítélni: sem azokat, akik otthon maradtak, sem azokat, akik elmentek a templomba. Én úgy vélem, hogy az ilyen magyarázat, a szent vezetéssel szembeni rejtett ellenállás. És sajnálom, hogy vannak papok, akik a patriarcha szavai iránti ilyen viszonyulásra hívnak fel. Vannak ilyenek és ez ellen semmit sem tehetünk.

Egyes papok kihasználták a mostani helyzetet, hogy demonstrálják a vírussal szembeni félelemnélküliségüket, hitük szilárdságát. És a hívőket is arra szólítják fel, hogy ne féljenek. Nézeteim szerint az ilyen álláspont inkább áll közelebb a farizeizmushoz mintsem az orthodoxiához. A Jézus Krisztus korabeli farizeusok az utcasarkokon megállva imádkoztak, hogy lássák őket az emberek. Krisztus elítélte őket a magamutogató kegyességük miatt. Most nem a hitben való megingathatatlan kitartás demonstrálásának, hanem a másokról való gondoskodásnak jött el az ideje. Hiszen bárki lehet a vírus hordozója, még akkor is, ha ő maga nem betegszik meg. Ha te nem félsz attól, hogy megbetegszel, ez a te jogod, de nem tudod garantálni, hogy a vírus rajtad keresztül nem fog másokat megfertőzni. Most azt mondják, hogy az egyetlen módja annak, hogy minimalizáljuk a kockázatot a környezetünk számára, ha megtartjuk az önizolációt. De, ahogy mondani szokás, „nem lehet minden szájra kendőt kötni”.

Összességében elmondhatom, hogy – kevés kivétellel – a papok felelősen viselkednek, hallgatnak a patriarchára és főpapjaikra, és mindent megtesznek azért, hogy csökkentsék a megfertőződés kockázatát a hívők között.

Hogyan viselkedjenek a hívők ezen a Húsvéton? Hogyan ünnepeljenek otthon, milyen húsvéti szokásokat lehet elhagyni, és melyeket kötelező megtartania az orthodox keresztényeknek?

Ott, ahol erre lehetőség van, feltétlenül el kell menni a húsvéti istentiszteletre. Ahol erre nincs lehetőség, vegyünk részt a központi tévécsatornák által közvetített patriarchai istentiszteleten. Ezután leülhetünk a húsvéti asztalhoz. Fontos arra emlékezni, hogy a Húsvét – Krisztus Feltámadásának ünnepe. Minden hívőnek köze van hozzá. Szeretném azt kívánni, hogy minden orthodox keresztény, függetlenül attól, hogy a templomban, a templomudvaron vagy otthon fogadja az ünnepet, érezze meg Krisztus Feltámadásának örömét és az ujjongó kiáltásra: „Krisztus feltámadt!”, teljes szívével válaszoljon: „Valóban feltámadt!”.

Nemrég megjelent egy információ arról, hogy a Kegyelmi Tüzet (a görög hagyományban Szent Fénynek nevezik, az a láng, melyet a jeruzsálemi patriarcha gyújt meg Nagyszombaton a Szent Sír kápolnában – ford. megj.) nem hozzák el Jeruzsálemből Moszkvába. Kiválthat-e ez valamilyen különleges feszültséget azon hívők között, akik szeretnék érinteni a lángot, és hogyan lehet ezt elkerülni az izoláció körülményei között?

Úgy gondolom, hogy semmiféle feszültségtől nem kell tartani. Ha a Kegyelmi Tüzet elhozzák, akkor, ahogy korábban is, el fogják azt vinni a templomokba. De én már sokszor emlékeztettem arra, amikor erre kérdésre válaszoltam az elmúlt napokban, hogy a Húsvét a Kegyelmi Tűz nélkül sem lesz kevésbé kegyelemteli. A szovjet időkben senki sem hozta hozzánk a Kegyelmi Tüzet, mi pedig mindig ünnepeltük a Húsvétot és éreztük azt, amit Krisztus mondott az apostolainak: „Ti is most ugyan szomorkodtok, de majd viszontlátlak titeket: akkor örülni fog szívetek és örömötöket senki sem veszi el többé tőletek” (Jn. 16, 22). Senki sem veheti el tőlünk Krisztus Feltámadásának örömét, Krisztus közöttünk való jelenlétének örömét. Még a koronavírus sem.

Hilarion metropolitával Pavel Szkrilnyikov beszélgetett

Forrás: TASZSZ