„Sztálinból nagyon jó – egyházi vagy állami – vezető lehetett volna”

Sztálinból nagyon jó – egyházi vagy állami – vezető lehetett volna” – jelentette ki Makszim Kozlov protoijerej, a Moszkvai Patriarchátus Szent Szinódusa Oktatási Bizottságának elnöke január 8-én a „Business Online” kiadványnak adott interjújában, melyet a Moszkvai Patriarchátus hivatalos weboldala is megjelentetett.

A Sztálinról szóló kérdésre válaszul Makszim atya megemlíti Denisz Dragunszkij kortárs író „Építész és szerzetes” c. könyvét, mely az alternatív történelem zsánerében született. „Ebben Hitler építés lesz, Sztálin pedig főpap, miután leküzdi a forradalmi kísértéseket, – meséli a protoijerej. – Majd egy bizonyos pillanatban megismerkednek, találkoznak és így alakul a konfrontáció a szüzsében. A könyvben jelen van a gondolat, hogy Sztálinból nem rossz főpap vált volna”.

 (http://www.patriarchia.ru/db/text/5559900.html).

Az Oktatási Bizottság elnökének imponálnak a „vezetői, a globális látásmódra és a stratégiai döntések meghozatalára való képességek”, melyekkel Sztálin rendelkezett. Feltételezve, hogy valaki szándékosan térítette el őt a keresztény vallástól, Makszim atya egyetért azzal, hogy ha ez nem történt volna meg, akkor Sztálinból jó főpap lett volna. „Mivel Isten által minden ember – folytatja a Moszkvai Patriarchátus vezető hivatalnoka –  az üdvösségre van rendelve – születésekor mindenki megkapja a lehetőséget, hogy felnőjön a szentség szintjére. Hiszen mi nem vagyunk kálvinisták, akik úgy vélik, hogy egyesek a kárhozatra, mások az üdvösségre vannak eleve elrendelve. Következésképpen Sztálinnak is volt lehetősége”.

„Az Orosz Egyház legjobb pedagógusainak erőfeszítést kellett volna tenniük, hogy őt a helyes irányba tereljék – folytatja Makszim atya Sztálinról. – Ezért így válaszolnék a kérdésre, hogy helyes volt-e kizárni Sztálint a szemináriumból vagy sem”.

Azt, hogy a XX. század elején a szemináriumokban jelen voltak a forradalmárok és a bolsevikok, Makszim protoijerej ezen intézmények rendi jellegével magyarázza. „Ez, a maga részéről, – mondja, – meghatározta a szemináriumok sajátos és nem teljesen helyes atmoszféráját… Most a helyzet határozottan más… Nem ismerek olyan szeminaristát, akit kényszerítettek volna a szemináriumba, – ilyen manapság elképzelni sem lehet.”