Aranyszájú Szent János: Homília Krisztus születése napjára

Új és szokatlan titok tárul szemem elé, pásztorok énekét hallom, de nem csendes pusztai dalokat énekelnek, hanem diadalmas mennyei himnusz hangzik ajkukról. Angyalok dala cseng, arkangyalok énekelnek, kerubok magasztalják, szeráfok dicsőítik, mindnyájan együtt ujjongva köszöntik Istent a földön és az embert az égben. A Magasságbeli Isten intézkedéséből földre szállott, és az ember Isten jóságából újra elnyerte az eget. Ma Betlehem olyan, mint az égbolt; csillagok helyett éneklő angyalok a díszei, a nap helyett az Igazság Napja tündöklik ott. Ne kutassuk, hogy’ történt mindez, mert ahol Isten akarja, enged a természet rendje. Akarta, tehette, leszállt, üdvösséget hozott: Istennél minden lehetséges.

Ma, aki öröktől fogva van, születik, és aki van, azzá lesz, ami nem volt, mert Isten ember lett, bár maradt, ami volt, Isten. Mert nem istensége levetésével lett ember, és nem fokozódó növekedéssel lett emberből Isten, hanem mint Második Isteni Személy isteni természetének változatlanul maradásával, hogy szenvedhessen, emberré lett. Mikor megszületett, a zsidók nem hitték a csodás születést, a farizeusok rosszul értelmezték a szent könyveket, az írástudók a törvénnyel ellenkezőket beszéltek. Heródes kereste az Újszülöttet, de nem azért, hogy hódoljon előtte, hanem hogy megölje. Ma ugyanis mindent visszásnak láttak. A zsoltáros szavaival élve: Nem titkoljuk el gyermekeinktől, a jövendő nemzedéknek elbeszéljük az Úr dicséretét és hatalmát, és az Ő csodálatos dolgait, amelyeket cselekedett (77. zsoltár, 4).

Királyok jöttek, hogy csodálják az égi Királyt, miként jött a földre angyalok, arkangyalok, trónok, erősségek, uralmak és hatalmasságok kísérete nélkül; új és járatlan úton jött, tisztaságos méhből született. Hatalmának követeit, az angyalokat nem hagyta el, és megtestesülésével nem vétette le istenségét. Királyok jönnek a dicsőség égi Királyához, hogy leborulva imádják; katonák, hogy a Seregek Urának hódoljanak. Asszonyok csodálják Őt, aki asszonytól született, mert az asszonyi fájdalmat vidámságra fordította. Szüzek a Szűz Fiát szemlélik, hogy az, aki a tejjel bővelkedő anyai emlőket alkotta, mint kis gyermek hogyan táplálkozik anyja keblén. Csecsemők jönnek ahhoz, aki csecsemő lett, hogy kisdedek és csecsemők szájából szerezzen dicséretet (Mt. 21, 16; 8. zsoltár, 3). A gyermekek látják, akiért Heródes haragja miatt vértanúk lettek; a férfiak őt, aki emberré lett, hogy szolgák bajait orvosolja; a pásztorok a jó pásztort, aki életét adja juhaiért; a papok a Melkhisédek rendje szerinti papot (Zsid. 7, 17; 109. zsoltár, 4). A szolgák csodálják azt, aki szolga alakját vette fel, hogy a mi szolgaságunkat szabadságra cserélje (Fil. 2, 7); a halászok azt, aki halászokat emberek halászaivá tett; vámosok őt, aki vámosok közül evangélistát választott (Mt. 9, 9); bűnös nők, aki lábát bűnbánók könnyeivel engedi öntözni. Röviden egybefoglalva, az összes bűnösök eljöttek, hogy lássák az Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit; a bölcsek, hogy királyi pompával vegyék körül; a pásztorok, hogy köszöntsék; a vámosok, hogy az evangéliumot hirdessék; bűnös nők, hogy illatos kenetet hozzanak; a szamaritánus asszony, hogy az élet forrását szomjúhozza; a kananeus asszony, hogy megmutassa bizalommal teli hitét.

Mikor ezek mind ujjonganak, én is velük tartok. Énekelni akarok, és ünnepelni. Énekelek, de nem citerát pengetve, nem csörgőt rázva, nem fuvolán játszva, nem fáklyákat gyújtva, hanem Krisztus pólyáit véve kezembe. Ezek számomra remény, élet, üdvösség; ezek az én fuvolám, citerám. Ezekkel kezemben jövök, hogy ezek erejével ének fakadjon ajkamon, és az angyalokkal zengjem: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békeség, az emberek között jóakarat (Lk. 2, 14).

Aki idők előtt az Atyától kimondhatatlan módon született, ma miattam Szűztől született felfoghatatlanul. Míg azonban idők előtt isteni természetének megfelelően született az Atyától, ma Szűztől a természet rendjén felülemelkedve született, amint a Szent Lélek kegyelme előkészítette. Égi születése igazság, földi származása is valóság; igaz Isten született Egyszülöttként az Egyedülvalótól, ugyanő a földön Egyszülöttje az egyedül Szűznek. Amint az égi születésben anyát gondolni oktalanság, földi születésben atyát keresni káromlás.

Az Atya isteni természetnek megfelelően nemzé a Fiút, a Szűz pedig sérelem nélkül szülte, mert a Szent Lélektől megárnyékozva szült. Ezért nem lehet megérteni örök születését és nem lehet megmagyarázni az idők teljességében való eljövetelét (születését). Azt, hogy Szűztől született, tudom, azt, hogy az Atyától örök idők előtt, hiszem; a születés módját csendes elmélyedéssel, és nem hangos szóval kutatva, megtanultam tisztelettel szemlélni. Megtanultam, hogy Isten tevékenységében nemcsak a természet törvényeit kell figyelni, hanem hinni kell a Teremtő hatalmában. Ha házaséletet élő asszony szül, ez a természet rendje; mikor azonban férfit nem ismerő Szűz szülés után is szűz marad, ez meghaladja a természet rendjét. Ami a természet kereteiben történik, vizsgálhatjuk, de tisztelettel álljunk azelőtt, amire nem állnak a természet törvényei, nem azért, mert félelmetes, hanem mivel szóval kifejezni nem tudjuk, és méltó arra, hogy csendes tisztelettel álljunk meg előtte.

Anyát látok, aki gyermeket szült, imént világra jött csecsemőt, de nem értem a születés módját, mert nem működnek a természet törvényei, mikor Isten akarja. Ami történt, a természet rendjét felülmúlta, a természet erői pihentek; az Úr teremtő akarata működött. Mily végtelen kegyelem! Isten örök Egyszülöttje, aki felüláll az érzékek világán, az egyszerű és testnélküli magára veszi romlásnak alávetett látható testemet. Miért cselekedte ezt? Hogy a láthatókra megtanítson és a nem láthatóra elvezessen. Mivel az emberek jobban hisznek szemüknek, mint fülüknek és abban, amit nem láttak, könnyen kételkednek, Krisztus, hogy elejét vegye a kételkedésnek, jóságában testet öltött, hogy láthassuk. Szűztől születik, aki semmit sem tett, és nem közreműködött, hogy ez történjék, hanem csak eszköze volt a titokzatos Hatalomnak. Csak annyit tudott, amit kérdésére Gábor angyal válaszolt. Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek? Az angyal így válaszolt neki: A Szent Lélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged. (Lk. 1,34–35)

Amint a művész alkalmas anyagot találva gyönyörű remeket alkot: Krisztus lakást véve a Szűz szent testében (és lelkében) élő templomot épített magának, és emberalakot véve a Szűztől, ma megszületett, nem tartva lealacsonyítónak emberi természetünk rútságát. Nem volt számára megalázó, hogy magára vegye saját alkotását; sőt, alkotásának dicsősége is nagyon megnövekedett, mivel az Alkotónak öltönye lett. Teremtéskor kezébe véve az anyagot, alkotta az embert, és a bűnbeesés után ez a romlandó test nem tudott újjáalakulni, míg a Teremtő öltönye nem lett.

Forrás: PG 56, 358–388 in: Az egyházatyák szentbeszédeiből VI. Az egyházatyák beszédei az egyházi év ünnepeire. Szerkesztette: Radó Polikárp. Fordító: Pénzes Balduin, Barát Oros. Keresztény remekírók 15. kötet, Szent István Társulat, Budapest 1944.