“Attól még, hogy kicsi és szegény egyház vagyunk, van méltóságunk” – a plovdivi metropolita az “ukrajnai kérdésről”

Zavart okozott a Bolgár Egyházban Hilarion volokolamszki metropolita látogatása. A metropolita Szilveszter (Sztojcsev) püspökkel (Moszkvai Patriarchátus Ukrán Orthodox Egyháza) érkezett Bulgáriába, Veliko Tirnovóba, a „Bolgár és az Orosz Orthodox Egyházak történelme mint az akadámiai tanulmányok tárgya Bulgáriában és Oroszországban jelen korunkban” c. konferenciára érkezett, melyet a Moszkvai Patriarchátus szófiai képviselete és a veliko tirnovói Szent Kirill és Metód Egyetem szervezett. Úgy tervezték, hogy az Orosz Orthodox Egyház delegációját a Szent Szinódus a legmagasabb szinten fogadja, de valami mégsem a tervek szerint sikerült. Nyikoláj plovdivi metropolita, aki a Bolgár Egyházon belüli orosz befolyással való aktív szembenállást szorgalmazza, visszautasította, hogy részt vegyen a fogadáson. Ezzel kapcsolatban részletes magyarázatot adott Neofit patriarchának, melyet – valószínűleg nem véletlenül – nyilvánosságra hoztak a Bolgár Orthodox Egyház hivatalos weboldalán. Talán az sem véletlen, hogy mindezt a Görög Egyház Főpapi Zsinatának az ukrajnai egyházról hozandó döntését közvetlenül megelőzően tették.

Nyikoláj plovdivi metropolita magyarázata, hogy miért nem vesz részt az Orosz Orthodox Egyház delegációjának fogadásán

Őszentségének, Neofit bolgár patriarchának és szófiai metropolitának,
a Bolgár Orthodox Egyház – Bolgár Patriarchátus Szent Szinódusa elnökének,
a főtisztelendő metropolitáknak – a Bolgár Orthodox Egyház – Bolgár Patriarchátus Szent Szinódusa tagjainak,
a felszentelt klérusnak és az istenoltalmazta Plovdivi egyházmegye orthodox hívőinek

Szentséges atya, főtisztelendő atyák,

Önök tudják, hogy idén október 2-án értesítést kaptunk, hogy Őszentsége Neofit patriarcha meghívására jelenjünk meg október 9-én Szófiában a Szinódusi Palotában, hogy fogadjuk az Orosz Orthodox Egyház – Moszkvai Patriarchátus delegációját, melyet Főtisztelendő Hilarion volokolamszki metropolita vezet, és amely egy Veliko Trnovo-i konferencián való részvétel miatt érkezett Bulgáriába. Én már akkor zavart éreztem, mivel szokatlan, hogy a testvéri helyi orthodox egyházakból érkező vendégeket, akik gyakran felkeresik egyházmegyéinket, a Szent Szinódus teljes összetételében fogadja, hacsak valamilyen rendkívüli körülmények ezt meg nem kívánják. Én még nem hallottam, hogy valakit közülünk, aki metropolita-testvérét felkereste egy másik országban, teljes összetételében fogadott volna az adott helyi egyház Szent Szinódusa, élén a patriarchával! Ha valami ilyen történik, akkor az nem egyszerűen a vendég iránti tisztelet, hanem egy különleges jel, melyet a fogadó egyház mutat fel nem csak a küldő egyház iránt, hanem az egész orthodox világ számára is. Éppen az egyházi protokoll ilyen felfogása késztetett arra, hogy tartózkodjak e találkozón való részvételtől. Értem, hogy közben a Szent Szinódusban tervezett találkozót lemondták, a delegációt pedig más formában fogadták. Hála Istennek – mondom, különben senkit sem tudtunk volna meggyőzni arról, hogy a Bolgár Orthodox Egyház nem került függőségbe vagy külső befolyás alá.

Kérem, értsenek meg engem helyesen: ebben az esetben egyáltalán nem Főtisztelendő Hilarion volokolamszki metropolitával és az Orosz Orthodox Egyház őt kísérő klerikusaival szembeni tiszteletlenségről van szó. Hilarion metropolitával mindannyian többször találkoztunk már, és feltételezem, hogy nincs oka kételkednie az iránta való személyes testvéri érzelmeinkben. Ismertek érzéseink Őszentsége Kirill, Moszkva és egész Oroszország patriarchája iránt is, aki meglátogatta a szófiai és más egyházmegyéket, beleértve a plovdivit is, és nem hiszem, hogy oka lenne a csalódottságra vagy elégedetlenségre azon fogadással kapcsolatban, melyet a Bolgár Orthodox Egyház konkrétan a személye iránt tanúsított. Hanem arról, hogy azóta az ukrajnai orthodox egyház esete miatt a helyzet az orthodox világban úgy megváltozott, hogy az egyházszakadás veszélye már nem megalapozatlan. A legrettenetesebb az, hogy a Moszkvai és az Egyetemes Patriarchai Szentszékek közötti bármiféle feszültség az egyes helyi orthodox egyházak belső feszültségévé transzformálódik.

Valóban, az Ukrajnai Orthodox Egyház státuszának kérdése többször is felmerült a Szent Szinódus előtt, és véleményünket e témában várják a különféle felek, akik rámutatnak, hogy véleményünk különösen fontos, ezért elengedhetetlen, hogy azt minél hamarabb kimondjuk. Ez a hisztérikus sürgetés és feszült várakozás hívőinkben azt a benyomást kelti, hogy a Bolgár Orthodox Egyház olyan döntést hozhat egyik vagy másik „vitatkozó fél” mellett, melyet nem a Szent Lélek diktál a Szent Kánonok betűjével és szellemével összhangban, hanem külső nyomásgyakorlás hatására, lobbitevékenység és az Egyház zsinati irányító testületén, a Szent Szinóduson belül létrehozott dinamikus csoportok lobbizásának következtében születik meg.

Személyesen meg vagyok győződve arról, hogy a Bolgár Orthodox Egyház Szent Szinódusa akkor fog döntést hozni az „ukrán kérdésben”, amikor annak eljön az ideje, és e döntést a Szent Lélek fogja diktálni, és az helyes és méltó lesz egyházunkhoz. Ugyanakkor úgy vélem, hogy jelenleg az a legfontosabb, hogy eloszlassunk mindenféle kételyt és gyanút, melyeket az Egyház rosszakarói terjesztenek, hogy létezhet a lehetősége annak, hogy a Szent Szinódus külső nyomás, a Bolgár Egyházon kívül álló tényezők hatására hoz döntést. E célból szisztematikus, következetes és elvhű cselekedeteket kell végrehajtani, melyek segítségével meggyőzhetjük Bulgária orthodox népét, hogy patriarchánk és a Bolgár Orthodox Egyház metropolitái szilárdan védelmezik az orthodox dogmákat és kánonokat, a külső tényezők pedig megérezhetik, hogy a Bolgár Orthodox Egyház számára a dogmák és a kánonok soha nem lehetnek üzletelés tárgyai.

Kezdetben, úgy vélem, elengedhetetlen, hogy a megfelelő módon, de nagyon világosan közöljük testvéreinkkel az Orosz Orthodox Egyházból, valamint a Anyaegyházunkból, az Egyetemes Patriarchátusból, valamint a többi helyi orthodox egyházból, hogy az az idő, amikor a Bolgár Patriarchátus nyilvánosan kimondja és a többi helyi egyházzal közli az álláspontját, attól a helytől függ, melyet számunkra a diptichonban biztosítottak. Mivel az Egyetemes Patriarchátus és a Moszkvai Patriarchátus diptihonjai bizonytalanok a döntésben, hogy milyen helyet adjanak nekünk – a nyolcadikat vagy a kilencediket, – megjegyezzük, hogy miután a Rusz egyháza a Bolgár Autokefál Egyház misszionáriusainak köszönhetően vette fel a kereszténységet, az nekünk, jóval önmaga után, a kilencedik helyet biztosította a diptichonban, az álláspontunkat sem hallhatja meg korábban, csak azon patriarchátusok megszólalása után, melyeket diptichonjában a Bolgár Patriarchátus elé helyezett. Természetesen minden helyi egyház egyenlő, és egyik sem fontosabb vagy nagyobb és jelentősebb, mint a többi, és minden egyház bármikor kifejezheti saját álláspontját, amikor azt szükségesnek tartja. De úgy vélem, hogy számunkra e pillanatban a diptichon rendjének megtartása elvi jelentőségű. Ha valaki azt gondolja, hogy a véleményünk fontos és korábban el kellene hangzania, az emlékezzen arra, hogy a Bolgár Orthodox Egyház 927 óta autokefál. Ha erre nem emlékszik, az azt jelenti, hogy álláspontunk számára nem olyan fontos, ezért várja ugyanúgy a sorát, ahogy mi is alázattal várjuk a sorunkat, melyet számunkra kijelöltek. Biztos vagyok benne, hogy a többi helyi orthodox egyházak teljes megértéssel fognak viszonyulni a Bolgár Orthodox Egyház ezen – procedurális – álláspontjához. Biztos vagyok benne, hogy megértést fog tanúsítani az Egyetemes Patriarchátus is és az Orosz Orthodox Egyház is, melyek elöljárói iránti tiszteletünkről és testvéri szeretetünkről mindig tanúbizonyságot tettünk, és akik a maguk részéről soha nem mulasztottak el egyetlen lehetőséget sem, hogy megmutassák nekünk, hogy közöttük hol van a mi helyünk.

A fentieken kívül, úgy gondolom, hogy az „ukrán kérdés” megoldása érdekében első helyre a cselekvő keresztény szeretet kell helyeznünk. Az úgynevezett „ukrán kérdés” – az a kérdés, hogy kimondottan keresztényekként szeretjük-e Krisztusban való ukrajnai testvéreinket? Vagy készek vagyunk egy egyházi-egyházkormányzati kérdést teológiai és kánonjogi problémává fordítani bizonyos világi, átmeneti jellegű politikai megfontolások miatt? Hiszen éppen a Bolgár Orthodox Egyháznak kellene különösen érzékenynek és óvatosnak lennie e témában, és ezért jobb nem elsietni az állásfoglalást az „ukrán kérdésben”, hanem megadni az időt a jóval régebbi helyi egyházaknak, hogy elmélkedjenek a szeretet jelentőségén az egyházi életben.

Természetesen nem csak helyes, de kívánatos is, hogy Őszentsége Neofit patriarcha és közülünk is bárki talákozzék bámelyik helyi egyházból jövő testvéreinkkel, akikkel kánoni közösségben vagyunk. Nekem is voltak ilyen találkozásaim, melyekről a megfelelő módon tájékoztattam Őszentségét. De úgy vélem, hogy e szakaszban jó lenne, ha egy procedúrára alapuló egységes álláspontot foglalnánk el. Vagyis, mindahányszor szó esik az „ukrán kérdésről”, azonnal tájékoztatást adunk beszélgetőpartnerünknek a procedurális akadályról – a diptichonról, mely nem engedi meg, hogy előzetes állásfoglalást tegyünk. Ezen okból fogva nem tudunk egyik fél pártjára sem állni, még jelek szintjén sem, mivel a jeleket is állásfoglalásként magyaráznák. Feltételezem, hogy ez az üzenet méltó arra, hogy mindenki meghallja és tudatosítsa, nem utolsó sorban saját orthodox népünk, melyet kísértenek az egyház ellenségei és úgy vélik, hogy a téma megosztotta a metropolitákat.

Az elmúlt években a Bolgár Orthodox Egyház Szent Szinódusa bizonyos döntéseket hozott olyan kérdésekben, melyek megmutatták, hogy szilárdan állunk az orthodox hit kőszikláján, melyre maga Isten állította a bolgár népet. Így volt ez az ún. „Krétai Zsinat” esetében, a Vatikán Állam államfőjének bulgáriai látogatása során és néhány más esetben is, melyeknek a sajtó nem tulajdonított jelentőséget. Biztos vagyok benne, hogy jelen esetben Szent Szinódusunk olyan döntést hoz, mely mind tartalma, mind ideje, mind kihirdetésének módja szerint megmutatja, hogy az Egy, Szent, Egyetemes és Apostoli orthodox Egyház az egyetlen, aminek jelentősége van, nem pedig annak, hogy kit mennyiért vettek meg, hanem, hogy ki mennyire ragaszkodik az Igazsághoz. Lehet minket kicsinek és szegénynek tartani, de attól még, hogy kicsi és szegény egyház vagyunk, van méltóságunk, védjük a Bolgár Orthodox Egyház – Bolgár Patriarchátus méltóságát és megköveteljük, hogy ugyanazzal a tisztelettel viszonyuljanak hozzánk, amellyel mi is viszonyulunk a többiek iránt.

Végül: adjunk időt a Szent Léleknek, hogy mindent úgy rendezzen el az „ukrajnai kérdésben”, hogy az az Egy, Szent, Egyetemes és Apostoli Egyház legnagyobb javára és az orthodox népek üdvösségére legyen. Használjuk ezt az időt arra, hogy a Bolgár Orthodox Egyház – Bolgár Patriarchátus tekintélyének és méltóságának megszilárdításán munkálkodjuk.

Magamat főpásztori szent imáikba ajánlom, és maradok Szentséged és Főtisztelendőségeitek Krisztusban való testvére,

+ Nyikoláj, plovdivi metropolita

Forrás