Andrej Zubov professzor nyílt levele Vahtang Kipsidzének

Andrej Zubov professzor nyílt levele Vahtang Kipsidzének, a Moszkvai Patriarchátus Sajtóosztálya hivatalnokának

Kedves Vahtang, úgy írok Önnek, mint a Moszkvai Patriarchátus azon osztályvezető-helyettesének, aki elítélte és gyakorlatilag kigúnyolta Patriarchátusunk papjait, akik tegnap nyílt levélben lelkipásztori tanáccsal és intéssel fordultak a hatalomhoz és Oroszország erőszakszerveihez.

Ön diákom volt a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében, Ön és Konstantin, az oszét származású barátja az én segítségemmel tették meg első tudatos lépéseiket az Egyházban. Jól emlékszem, hogy önök mindketten megpróbálták kibékíteni az oszétokat és grúzokat abban a kegyetlen konfliktusban, ami 2008-ban kialakult. Ez tiszteletet és dicséretet érdemel. Nem kevés órát töltöttünk el spirituális és politikai beszélgetésekkel, próbáltuk erkölcsi tartalommal megtölteni a keresztény ember viszonyulását a politika iránt. Emlékszem, hogyan kért Ön tőlem tanácsot, hogy tanulmányai befejeztével jelentkezzen-e munkára a Moszkvai Patriarchátus Külső Egyházi Kapcsolatok Osztályára. Emlékszem a válaszomra: „Menjen, Vahtang, de ne felejtse el, hogy számtalan kísértéssel fog szembesülni. Ha ezek meghaladják az erejét, akkor inkább távozzon, ha azonban képes azokat hitével és igazsággal leküzdeni, akkor teljesítheti a misszióját”.

Azon levél alapján, amit tegnap olvastam, Ön nem volt képes leküzdeni a kísértést, hanem alávetette neki magát. Ez a kísértés: hogy ne a Krisztusban való lelkiismeret szerint éljünk, hanem a hatalomnak, evilág urainak a kedvét keressük.

Nézze meg: a levelet aláíró papok között vannak ősz hajú idős papok, akik hitüket még a szovjet korszakban megvallották és szenvedtek hitvallásuk miatt. Ők az igazság szerinti élet példáját mutatták fel a Szeretet Istenének való több évtizedes feddhetetlen áldozatos szolgálatukkal. Vannak fiatalok is, az Ön kortársai, egyesek, mint Ön, régi diákjaim. Ismerek közöttük magas szintű teológust, buzgó lelkipásztort, az irgalmasság ügyének cselekvő munkásait.

Jelen életkörülményeink között (és Ön ezt nagyon jól tudja) nehéz döntést hoztak arról, hogy megírják és aláírják ezt a nagyszerű levelet, melyet teljesen a keresztény igazság szellemében fogalmaztak meg. Ez a levél teljes mértékben összhangban van a 2000. évi Főpapi Zsinat által elfogadott „Orosz Orthodox Egyház szociális koncepciójának alapjai”  dokumentum szellemiségével és betűjével, melynek egyik kidolgozója, mint Ön is tudja, én voltam.

Hogy nem szégyelli magát, hogy azt javasolja e papoknak, hogy fogadjanak egy jó ügyvédet az ártatlanul elítéltek védelmére? Hát Ön nem tudja, hogy a lelkipásztorok feladata nem ügyvédek felfogadása, hanem, hogy Isten Igazságára emlékeztessenek?

Ön a levelet megfogalmazó lelkipásztorokat azzal vádolja, hogy „könnyű utat választottak”, miközben Ön maga is tudja, hogy hazudik. Az ő hitet megvalló útjuk nehéz. Napjaink Moszkvai Patriarchátusának reális életében bármelyikük nagyon sokat veszíthet, számíthat a rejtett bosszúra és az egyházi vezetés igaztalan ítéletére. Ők mégis vállalták ezt, követvén lelkiismeretük hangját, Annak a hangját, Aki nem tért ki se jobbra, se balra, hanem Isten Igazságát és a Mennyei Atya akaratát követte.

Kötelességük volt figyelmeztetni a legfelsőbb hatalmat, a különféle rangú bírókat és az erőszakszervek munkatársait, hogy a hamis tanúzással, a megfélemlítéssel, az erőszakkal, igaztalan ítélet meghozatalával ezek az emberek súlyos bűnt követnek el, melyért a Megvesztegethetetlen Bíró trónja előtt kell számot adniuk. E figyelmeztetés: lelkipásztori kötelesség és a papi eskü teljesítése. A levelet aláírók teljesítették a kötelességüket és megtartották az esküjüket.

Az Ön álláspontja, nyilvánvalóan, sokkal könnyebb. Azt mondva, amit a felsőbbség megkövetel, Ön nem kockáztat semmit sem. Nem az övék, az Ön útja „könnyű”. De ez: az a könnyebbség, amelynek látomása Baltazár lakomáján jelent meg. Ön, kedves Vahtang, és ezt tanári kötelességemből eredően kell Önnek megmondanom, mint korábbi tanítója, túlságosan könnyűnek bizonyulhat az Úr előtt ahhoz, hogy beléphessen az Ő Országába mind evilágban, mind pedig az eljövendő világ örökkévalóságában.

Kedves barátom, ne vásároljon az ideiglenes jólét árán dicstelenséget már most, a földi Egyházban, elveszítvén örökségét a Mennyei Egyházban. Kérem Önt, Vahtang, gondoljon a lelkére.

Andrej Zubov professzor

Andrej Zubov professzor

Andrej Boriszovics Zubov (1952. január 16., Moszkva) – történész, vallástörténész és politológus, a történettudományok doktora. 2014. márciusáig a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézete professzora, és az egyetem „Egyház és Nemzetközi Kapcsolatok” tudományos központjának igazgatója. Az intézményből az orosz állami külpolitikától eltérő és azt kritikával illető megnyilvánulásaiért, erkölcstelenség, az ifjúság megrontásának vádjával elbocsájtották. A Moszkvai Patriarchátus Szent Szinódusa Bibliai-Teológiai Bizottságának és az Orosz Orthodox Egyház „Zsinatközi Tanácsának” tagja, az Orosz Orthodox Egyház Társadalmi Koncepciója zsinati dokumentum egyik szerzője. A kilencvenes években a Moszkvai Teológiai Akadémián vallástörténelmet oktatott. Jelenleg is professzor az Theológus Szent János Orthodox Intézet Filozófiai-Teológiai Karának „Vallástudományi, filozófiai és hittani tanszékén”. Az elmúlt 25 év orosz egyházi életének egyik jelentős értelmiségi személyisége. Fontos szerepe volt a Külföldi Orosz Orthodox Egyház és a Moszkvai Patriarchátus közötti egyesülés előkészítésében és a tárgyalási folyamatban.

Forrás