Nem szavazták meg a csatlakozást a Moszkvai Patriarchátushoz

Szeptember 7-én tartották meg Párizsban a Nyugat-Európai Orosz Egyházközségek Érseksége (a volt Nyugat-Európai Orosz Exarchátus, Egyetemes Patriarchátus) Általános Gyűlését, mely egyetlen napirendi pontban szavazott: csatlakozzon-e az Egyetemes Patriarchátus által a közelmúltban feloszlatott és a helyi görög egyházmegyékbe beolvasztani kívánt emigráns orosz egyházi struktúra a Moszkvai Patriarchátushoz. A Gyűlésen 186 küldött vett részt Európa 10 országából. Az ülést Joann (Renneto) érsek nyitotta meg, akinek az egyetemes patriarcha – anélkül, hogy erre az érsek kérte volna – néhány nappal korábban elbocsátó levelet adott és kimondta, hogy nem tekinti a joghatóságába tartozónak. A fő beszámolót Jean Gueit atya (a nizzai székesegyház volt parókusa) tartotta, aki tagja volt a februári Általános Gyűlés által megalakított bizottságnak, melynek feladata volt, hogy kiutat keressen az Érsekség kánonjogi kríziséből.

Utána Alekszij Sztruve atya szólalt fel, aki rámutatott, hogy az Általános Gyűlés előkészítése során az Érsekség Szabályzatát többször durván megsértették. Többek között Joann érsek önkényesen minden napirendi pontot eltörölt a Moszkvai Patriarchátushoz való csatlakozás kérdése kivételével. Alekszij Sztruve atya arra kérte a küldötteket, hogy ne siessék el a döntést.

Utána a nyugat-európai kozákság egyik fő kozpontjának számító Anières egyházközségének papja szólalt fel (itt található az Érsekség párizsi székesegyháza után a második legnagyobb jelentőségű templom), aki kijelentette: „Törvénytelen, jogellenes dolgokkal kezdtük meg ma a Gyűlést. Az ebben vétkeseknek a törvény előtt kell felelniük… A Moszkvával folytatott tárgyalásokat az egyenlőség megsértésével tartották, jogi és erkölcsi szabálysértésekkel. Titokban folytatták, és ez csalást jelent. Ezért a franciaországi törvények szerint ezek a tárgyalások nem jelentenek semmit sem. Új embert kell választanunk, egy kijelölt adminisztrátort, aki új tárgyalásokba kezd Konstantinápollyal és más egyházakkal a jövőnkről. A most bemutatott dokumentumok jogi tekintetben semmit nem érnek, de erkölcsi tekintetben sem. Ma azt látjuk, hogy az Érsekség Tanácsában hónapok óta megsértik a napirendet, zsarolnak, nyomást gyakorolnak”.

Christophe D’Aloisio atya, brüsszeli parókus szintén arra kérte a küldötteket, hogy ne siessenek a döntéssel, hanem nyugodtan, sietség nélkül tekintsék át az európai orthodox egyházak által felajánlott lehetőségeket. Ismert, hogy sikeres tárgyalások zajlanak a Román Egyházzal is.

A Gyűlésen még 20 küldött szólalt fel, majd titkos szavazást tartottak a Moszkvai Patriarchátushoz való csatlakozás kérdéséről.

179 küldött szavazott, 7 fő tartózkodott. A szavazatok 58,1% a Moszkvához csatlakozás mellett, 41,9% pedig ellene szólt [ha a szavazójoggal rendelkezőket vesszük, akkor ez 55,9%: 104 szavazat a 186-ból]. Az Érsekség Szabályzata szerint azonban ilyen jellegű kérdésben csak a szavazatok kétharmados többségével lehet érvényes döntést hozni.

A szavazás eredményének bejelentése után Joann érsek a mikrofonhoz ment és bejelentette, hogy ő mindenképpen átmegy a Moszkvai patriarchátushoz, és erre szólította fel a vele egyetértő egyházközségeket is, ami kiváltotta több jelenlévő pap és világi tiltakozását, akik elmondták, hogy az érsek távozhat más joghatóságba, de ettől még az Érsekség nélküle is fennmarad. Erre Joann érsek így válaszolt: „Ha nem akartok velem jönni, akkor nyugdíjba megyek!”. János érsek ezután elveszítette az önuralmát és kiabálni kezdett: „Ha nem akarjátok, én akkor is Moszkvába megyek! Ti pedig meghaltok! Én vagyok a megmentőtök!”. Az érsek elindult az udvar felé, ahol ekkorra már sok hívő összegyűlt. Utána szaladt egy Moldáviából származó pap és felkiáltott: „Vladika! Ön a mi megmentőnk! Ne menjen el!”. Utána ment egy világi asszony és kijelentette: „Ha Ön távozik, akkor új érsekséget hoz létre. Mi maradunk a régiben!”

Joann érsek ezután Jean Gueit atyával tanácskozott, majd kijelentette, hogy marad és a másnapi Szent Liturgián Bartholomeosz egyetemes patriarchát fogja kommemorálni. Az Érsekség Szabályzata szerint az érsek köteles az egyetemes patriarcháról megemlékezni, ha továbbra is a francia törvényeknek megfelelően regisztrált egyházszervezet élén akar maradni. Az érsek kijelentette, hogy hétfőn átgondolja, milyen végleges döntést hozzon.

Az egyik legfontosabb probléma, amivel Joann érsek szembekerült, az egyházi vagyon kérdése. Ha Moszkvába távozik az őt támogató papokkal és hívőkkel, akkor új egyházi struktúrát kell létrehoznia, a vagyon azonban a francia törvények szerint az eredeti Érsekség tulajdonában marad.

Moszkva kísérlete, hogy nyomás gyakorlásával vegye rá az érsekség egyházközségeit a joghatóságához való csatlakozásra kudarcot vallott. Ki lesz ezért a felelős? Hogyan fog reagálni az egyetemes patriarcha arra, hogy Joann érsek – minden figyelmeztetés ellenére, miszerint elbocsátása után erre már nem ő, hanem a patriarcha által kinevezett helytartó, Emmanuil galliai metropolita jogosult – mégis elnökölt a rendkívüli Általános Gyűlésen?

Forrás