A Moszkvai Patriarchátus hívői kérik az eucharisztikus közösség visszaállíását

Szentséges Atya!

Aggodalommal és értetlenséggel fogadtuk a hírt arról, hogy Ön felfüggeszti Bartholomeosz egyetemes patriarcha kommemorálását a Liturgián. Az Ön döntése számos kérdést is felvetett, melyekre a mai napig nincsenek válaszok. A legfőbb kérdést sokan így fogalmazzák meg: az Ön döntése hogyan egyeztethető össze az Evangéliummal?

A Hegyibeszéd jelenti továbbra is az utat mutató csillagot minden keresztény számára. Ennek kezdete jól ismert: a Boldogságok, melyek Máté Evangéliuma V. fejezetének elején olvashatók. A Boldogságok minden orthodox liturgián elhangzanak.

Ugyanezen V. fejezet végén olvashatunk az ellenség iránti szeretet szavait:

„Hallottátok a parancsot: szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket (tegyetek jót haragosaitokkal) és imádkozzatok üldözőitekért (és rágalmazóitokért). Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és bűnösöknek.” (Mt. 5, 43-45).

Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy ezek milyen súlyos szavak, hogy ez mennyire valószínűtlen, sőt, teljesíthetetlennek tűnő parancsolat. És mégis, nem találunk benne semmiféle mellébeszélést és kivételt: ez a parancsolat ugyanannyira kötelező a világiak, mint az egyházi elöljárók számára. E parancsolatot minden kereszténynek meg kell tartania, függetlenül betöltött rangjától és viselt címétől. Megértjük, hogy néha ezt milyen kétségbeejtően nehéz megtenni, de e parancsolat ellen cselekedni és erről nyilvános bejelentést tenni hitünk alapjai megtagadásának látszik.

Az Ön testvéréért, Bartholomeosz patriarcháért mondott imádság nyilvános, a Szent Szinódus jegyzőkönyvében rögzített elvetéséről beszélünk.

Az egyetemes patriarcha közelmúltbeli döntései külön részletes kommentárt kívánnak, de meg vagyunk győződve arról, hogy azok nem az Orosz Orthodox Egyház ellen irányulnak és nem jelentenek Egyházunkra semmiféle fenyegetést. Bartholomeosz patriarcha cselekedeteinek fájdalmas felfogása csak abban az esetben lehetséges, ha az Orosz Orthodox Egyházról alkotott egyetlen lehetséges elképzelésnek a Birodalom Egyháza koncepciót tekintjük. De ez ma történelmi mítosz, ami már rég nem felel meg a valóságnak. Az egyházi berendezkedés a volt Szovjetunió területén kialakult számos független államában – az orthodox hagyománnyal teljes összhangban – igényt tarthat az autokefál státuszra. Ebben Ukrajna kétség kívül az első.

Bartholomeosz patriarcháért való imádság elvetésénél is inkább elkeserített minket a Szent Szinódus ezt követő határozata az Egyetemes Patriarchátussal való eucharisztikus közösség megszakításáról. Figyelmesen megismerkedtünk e döntés részletes magyarázatával, de nem tekinthetjük azt kielégítőnek.

Megintcsak nem tudtuk felfedezni e döntések mögött az evangéliumi motivációt.

Kérjük Önt, hogy ne tegye a papságot és a világiakat váltópénzzé a Bartholomeosz patriarchával fennálló politikai vitáiban!

A Moszkvai Patriarchátus hivatalos képviselői által a Szinódus nyilatkozatához fűzött kommentárok valóságosan rettenetesek és szégyenteljesek. Igor Jakimcsuk protoijerek azt állítja, hogy a Szent Szinódus döntésének megszegéséért a világiaknak gyónniuk kell és bűnbánatot kell tartaniuk.

Ez legalábbis teljesen téves állítás. Nézzük meg, mit is jelent a valóságban. Az Orosz Orthodox Egyház a most elfogadott döntések után is a korábbiakhoz hasonlóan elismeri az Egyetemes Patriarcha püspökei és papjai által végzett szentségek kegyelmi voltát. Ez azt jelenti, hogy a Szent Titkokból velük együtt részesülhet minden keresztény, aki az Orthodox Egyház tagjának vallja magát. Mi lehetne ebben bűn? Mi miatt kellene bűnbánatot tartani? Amiatt, hogy a hívők a Megváltó parancsa nyomán, miszerint „ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre”, részt vesznek az Eucharisztia Szentségében? Hát nem éppen erre a részvételre hív minket az Egyház?

Az Orosz Orthodox Egyház hivatalos képviselői bűnbánatot akarnak előírni nekünk, ha részesülünk a Szent Titkokból? Ha ez így van, akkor ez nem egyszerűen abszurdum. Ez katasztrófa.
Szentséges Atya! Kérjük Önt, hogy ne tegye az Eucharisztia nagy és üdvözítő Szentségét az egyház-politikai küzdelem eszközévé.

Nyilvánvaló, hogy az ukrán autokefalitás bonyolult problémájában a teológiai érvek mellett léteznek politikai vonatkozások is. Figyelembe vette-e ezeket, amikor döntést hozott az eucharisztikus közösség megszakításáról? Hiszen hosszútávú perspektívában az Ön döntését elkerülhetetlenül vissza kell vonni. És sokkal valószínűbb, hogy az Egyetemes Patriarchátus Szinódusának döntését nem fogják visszavonni.

Mindannyian értjük, hogy Konstantinápoly döntése radikálisan átrajzolja Európa orthodox térképét, de valljuk be becsületesen: ez a döntés nem ok, hanem következmény. Ukrajna Oroszországtól való egyre növekvő elidegenedésének valódi oka: a folytatódó háború Donbasszban [Kelet-Ukrajnában – ford. megj.], mely Oroszország katonai és anyagi támogatásával zajlik. Az Orthodox Egyház számára ez a háború kétszeresen rettenetes: ebben a háborúban orthodoxok gyilkolnak orthodoxokat. Egyházunk megtett-e mindent, hogy befejeződön ez a háború? Sajnos, nem.

Az ukrán autokefalitás 2014-től elkerülhetetlenné vált. És ebben az új helyzetben új erőegyensúlyt és érdekegyensúlyt kell keresni. Nem kell attól félni, hogy az új autokefál Egyház hívei Ukrajnában elkezdik erőszakkal elvenni a templomokat – ez nem sikerülne nekik. Ahogy az sem sikerülhet, hogy bárkit is megfélemlítéssel és erőszakkal tartsanak meg a Moszkvai Patriarchátus kötelékében.

Reméljük, hogy az Orosz Egyház számára valódi példaként és lelkesítésként jelenik meg az atya evangéliumi képe a tékozló fiú példabeszédéből. A szerető atya elengedi fiát a „távoli országba”, és gondolkodás nélkül, szeretetből kiadja a neki járó örökséget. Hangsúlyozzuk, hogy e példabeszéd szimbolikájában kimondottan fontos az erőszakról való lemondás, a fiú erővel és az atya akaratával történő visszatartásának vágyáról való lemondás.

Fontos az a képesség, hogy saját jóakaratunkból engedjük el azt, aki nem akar velünk maradni és így megőrizzük a vele való kapcsolatot. Megőrizzük a szeretetet.

Szentséges Atya! Kérjük Önt, hogy vonja vissza a Konstantinápolyi Szent Egyházzal való eucharisztikus közösség megszakításáról hozott döntését.

Reménységgel és hittel, hogy meghallja hangunkat.

Petíció