„Az Orosz Orthodox Egyház kisebbségbe, ha nem izolációba kerül” – beszélgetés Szergej Csapnyinnal Moszkva és Konstantinápoly konfliktusáról

Az Orosz Orthodox Egyház és a Konstantinápolyi Patriarchátus Ukrajna miatti konfliktusa olyan mértékűvé vált, hogy arról már olyanok is tudomást szereztek, akik általában nem érdeklődnek az egyházi problematika iránt. Alekszander Borzenko, a „Medúza” újságírója Szergej Csapnyin publicistával és kiadóval, a „Moszkvai Patriarchátus Folyóirata” hivatalos egyházi folyóirat volt felelős szerkesztőjével és a „Dari” almanach főszerkesztőjével beszélgetett arról, hogy min vesztek össze a patriarchátusok és hová vezethet mindez.

Rövid összefoglaló azoknak, akik nem követték a konfliktust: Konstantinápoly autokefalitást – teljes egyházi függetlenséget – készül adni az új Ukrán Orthodox Egyháznak, melyet a két eddig nem kanonikusként számon tartott ukrán egyházi formáció (a Kijevi Patriarchátus és az Ukrán Autokefál Egyház) és részben az eddig kanonikusnak tartott formáció (a Moszkvai Patriarchátus Ukrán Orthodox Egyháza) alapján hoznának létre. Ma a legnagyobb kanonikus orthodox egyház Ukrajnában a Moszkvai Patriarchátus joghatóságába tartozik, és Moszkvában semmilyen változást nem akarnak, Konstantinápoly tevékenységét pedig „behatolásnak” és „szakadásnak” nevezik. Szeptemberben a Moszkvai Patriarchátus Szent Szinódusa úgy döntött, hogy Kirill patriarcha nem kommemorálja többé Bartholomeosz konstantinápolyi patriarchát az istentiszteleteken, a Moszkvai Patriarchátus püspökei pedig nem szolgálhatnak együtt közös istentiszteleteken a konstantinápolyi főpapokkal. Október 11-én a Konstantinápolyi Patriarchátus Szent Szinódusa úgy határozott, hogy megszünteti az 1686-os szinódusi határozat érvényességét a Kijevi Metropólia átadásáról a Moszkvai Patriarchátusnak és érvényteleníti a Moszkvai Patriarchátus határozatát Filaret Gyeniszenkó és Makarij Maletics papi rendből való lefokozásáról és anathemizálásáról (az Egyházból való kiközösítéséről) –  ők a két Moszkvától való függetlenségét kinyilvánító ukrán egyházi közösség vezetői. Válaszul Moszkva az eucharisztikus közösség teljes megszakításával fenyeget; erről már a Szinódus október 15-i ülésén határozhatnak.

A Moszkvai Patriarchátusban gyakran hangsúlyozzák, hogy a helyi orthodox egyházak egyenlőek egymás között, a Konstantinápolyi Patriarchátus elsőbbsége pedig inkább szimbolikus. Bartholomeosz konstantinápolyi patriarcha nem tekinthető a legfőbbnek. Hogyan épül fel ez a hierarchia?

Bartholomeosz patriarcha címe: Konstantinápoly – Új Róma érseke és egyetemes patriarcha. A helyes megnevezése az egyetemes patriarcha, és a világ országainak többségében az orthodoxok így is nevezik őt. De mivel mi állandóan harcolunk a görögökkel az elsőbbségért, ezért mi Oroszországban, az Orosz Orthodox Egyházban nem nevezzük őt egyetemesnek, úgy gondolva, hogy határozottan felül kell vizsgálni a Bizánci Birodalom korából származó titulusokat.

Jól értem, hogy a többi helyi egyház elismeri Bartholomeosz elsőségét, csak Moszkva ellenzi azt?

Igen, pontosan így van. Az egyetemes patriarcha elsőségét elismerik a többi ősi patriarchátusok – Jeruzsálem, Antiokhia és Alexandria, valamint a többi görög egyházak, Ciprus és Görögország egyházai, és az összes szláv egyház is – a Szerb, a Bolgár, a Lengyel, valamint a Román és a Grúz is. A legkomolyabb versengés és felhívás Konstantinápoly különleges helyzetének el nem ismerésére csak Moszkvából ered.

Hozhatunk egy ilyen példát. Úgy tartjuk, hogy létezik 15 helyi egyház, amit elismer a Moszkvai Patriarchátus és 14 helyi egyház, amit elismer az Egyetemes Patriarchátus. A különbség egy kicsiny egyház miatt van, amit Amerikai Orthodox Egyháznak nevezünk és az USA és Kanada területén működik. A Moszkvai Patriarchátus a múlt század 70-es éveinek elején adott neki autokefalitást, de Konstantinápoly a mai napig az Orosz Orthodox Egyházhoz tartozó metropóliának tekinti. Miért említem meg ezt? Ez volt az utolsó kísérlet arra, hogy ne az egyetemes patriarcha Tomoszával, hanem a moszkvai patriarcha Tomoszával adjanak autokefalitást. És látjuk, hogy az Egyetemes Patriarchátus Tomoszait az összes orthodox egyház elismeri, míg a moszkvai patriarcháét nem ismerik el a görögök.

El tudná mondani, hogy hogyan szabályozzák az ilyen kérdéseket az Orthodoxiában? Az egyházjogot hasonlíthatjuk valamiféle nemzetközi konvenciókhoz? A Konstantinápolyi Orthodox Egyház patriarchája tényleg eltörölheti a moszkvai patriarcha döntéseit?

Létezik a kánonjog – a kánonok és szabályok azon gyűjteménye, melyek alapján él az orthodox egyház a világ különböző országaiban. A kánonjog alapkorpusza, melyet az Egyetemes Zsinatok fogadtak el, kötelezőek minden helyi orthodox egyház számára. Ezen sajátos nemzetközi törvényeken kívül létezhetnek még nemzeti szabályozások is. A helyi egyházak szinódusai döntéseket hoznak, melyekkel szabályozzák helyi egyházuk belső életét.

Mivel a kánonjog az egyháztörténelem első évezredében a Bizánci Birodalomban jött létre, ezért az elsőbbség privilégiumát éppen a birodalom akkori fővárosának, Konstantinápolynak patriarchája kapta meg. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy Bizánc már több mint 500 éve nem létezik, a kánonjog azonban nem változott: éppen Konstantinápoly, mint a Bizánci Birodalom fővárosa rendelkezik az elsőbbséggel a többi püspök előtt.

Ma a helyi egyházak, elismerve történelmileg kialakult helyzetet, elismerik ezt a privilégiumot. Ezen privilégiumok egyike az úgynevezett apelláció (fellebbezés) joga: az egyetemes patriarchának joga van felülvizsgálni azon püspökök fellebbezését, akik úgy gondolják, hogy saját helyi egyházukban igazságtalanul ítélték el őket.

A törvényeket néha megváltoztatják – még az alkotmányokat és nemzetközi konvenciókat is. A kánonjog nem változik?

Temészetesen a kortárs világ reáliáinak figyelembe vételével sok minden elavult, de a kánoni szabályokat csak Egyetemes Zsinat változtathatja meg, mely ezer éve nem ült össze. Volt egy kísérlet az új zsinati mozgalom folyamatának megkezdésére, és 2016-ban össze is hívták Krétán az Összorthodox Zsinatot, de Kirill patriarcha demonstratívan távol maradt.

Ily módon patthelyzet alakult ki. Többek között az autokefalitással kapcsolatban is. Ezt szintén Egyetemes Zsinatnak kellene megadnia, de a Zsinat összehívásának perspektívái nagyon ködösek. Annak hiányában az autokefalitást az egyetemes patriarcha adja meg.

Mi történt október 11-én? A Konstantinápolyi Szinódus visszavonta az 1686-os döntést a Kijevi Metropólia Moszkvának történt átadásáról. Mit jelent ez?

A 17. század végén azon földeken, melyek ma Ukrajnához tartoznak, meglehetősen bonyolult helyzet alakult ki, mivel Dionisziosz konstantinápolyi patriarchának fizikailag nem volt lehetősége arra, hogy felszentelje a joghatóságába tartozó kijevi metropolitákat. Moszkva bonyolult tárgyalások és gazdag ajándékok segítségével elérte, hogy Dionisziosz átadta a kijevi metropoliták felszentelésének jogát a moszkvai patriarcháknak.

Dionisziosz azonban néhány feltételt is támasztott. A metropolitát magában Kijevben, a papság és a hívek képviselőinek részvételével tartott Zsinaton kell megválasztani, és az istentiszteleteken a kijevi metropolitának az első helyen a konstantinápolyi patriarchát, a második helyen pedig a moszkvai patriarchát kell kommemorálnia, a moszkvai patriarcha pedig megkapja a kijevi metropólia feletti egyházi bíráskodás jogát. Tulajdonképpen a jogosultságok ezen körét kapta meg 1686-ban Moszkva Konstantinápolytól.

Vagyis soha nem volt szó arról, hogy a Kijevi Metropólia területét átadják az Orosz Orthodox Egyháznak. Ez valójában a püspökszentelés problémájának technikai megoldása volt. Ez a gyakorlat, melynek keretében Moszkva megkapta a kijevi metropoliták felszentelésének jogát, nem volt valami kizárólagos dolog, meglehetősen hagyományos eljárás volt Konstantinápoly számára.

Mi történt ezután?

Ezután Ukrajna területei a Moszkvai Fejedelemség részévé váltak, és de facto a moszkvai patriarcha kormányzása alá kerültek – így volt kényelmesebb. Mindezt azért nem kérdőjelezték meg, mert létezett a területi elv: mivel egész Ukrajna az Orosz Birodalom része volt, ezért Konstantinápoly nem tartott igényt erre a területre. Ukrajna most független állam óriási egyházi közösséggel. Elkerülhetetlenül felmerül a kérdés, hogy miért nem lehet Ukrajnában autokefál, független orthodox egyház. Konstantinápoly, látva, hogy Moszkva 30 év alatt semmit nem tett a helyzet megoldása érdekében, élt a jogával és a kánonokkal összehangban hozta meg azokat a döntéseit, többek között Dionisziosz patriarcha 1686-os határozatának visszavonását is, melyek fontos szakaszai az autokefalitás közeljövőben történő elnyerésének.

Ha az Ukrán Orthodox Egyház elnyeri az autokefalitást, mi lesz az ukrajnai egyházközségekkel? Hiszen ezek közösségek, földek, vagyon. A Moszkvai Patriarchátusban folyamatosan arról beszélnek, hogy a Moszkvai Patriarchátus egyházközségeit erőszakkal fogják kiűzni, a hívők azonban készek egészen a vérontásig menő védekezésre.

Ma senki nem kérdőjelezi meg az Orosz Orthodox Egyház létét Ukrajna területén: a Moszkvai Patriarchátusnak alárendelődő egyházközségek Ukrajnában megmaradnak. A kérdés csak az, hogy ezt jogilag hogyan fogalmazzák meg. Valószínű, hogy a Moszkvai Patriarchátus egyházközségeit nem Ukrán Orthodox Egyháznak fogják nevezni, mint most, hanem mondjuk a Moszkvai Patriarchátus ukrajnai metropóliájának.

Ha összeadjuk az összes ukrajnai orthodox egyházközség számát – a Moszkvai Patriarchátusét, és a nem kanonikus Kijevi Patriarchátusét és Ukrán Autokefál Orthodox Egyházét – akkor nagyjából 18 ezer egyházközségről beszélhetünk. Az új egységes egyház létrejötte és az autokefalitás elnyerése után ezeknek az egyházközségeknek dönteniük kell, hogy hová akarnak tartozni. Lényegében ma a Moszkvai Patriarchátus egyházközségeinek két választási lehetősége van: vagy csatlakoznak az új Ukrán Autokefál Egyházhoz, mely a közeljövőben jön létre, vagy maradnak az Orosz Orthodox Egyházban. Ez egy nagy és bizonyára meglehetősen hosszadalmas folyamat lesz. Úgy vélem, hogy itt többféle fejlődési forgatókönyv létezhet, de a folyamat akár évekre is elhúzódhat.

Ami az erőszakos kiűzésekről és vérontásról szóló beszédeket illeti, nem kétlem, hogy lehetségesek, sőt valószínűek ilyen provokációk, de ezek kimondottan provokációk lesznek, nem pedig rendszerszintű cselekedetek. Mind Petro Porosenkó ukrán elnök, mint Bartholomeosz patriarcha, sőt a hierarchiájában visszaállított Filaret (Gyenyiszenkó) is – mind arról beszélnek, hogy kategorikusan elleneznek bármiféle erőszakot és küzdenek ellene. Természetesen azok elleni erőszakra gondolok, akik nem lépnek be az új autokefál egyház kötelékébe.

Ezek szerint a Moszvkai Patriarchátus Ukrajnában teljes izolációba kerül?

Igen, valószínűleg. A Moszkvai Patriarchátus Ukrán Orthodox Egyháza volt Ukrajna legnagyobb vallási közössége, több mint 12 ezer egyházközséggel. Ha az egyházközségek jelentős része csatlakozik az új autokefál egyházhoz, akkor a Moszkvai Patriarchátus Ukrán Orthodox Egyháza a kisebbség egyháza marad. Kétségtelen, hogy Kirill patriarcha, sőt a Kreml nézőpontjából ez gigantikus politikai vereségnek látszik.

Ön beszélt arról, hogy ezen folyamatnak politikai okai vannak. De létezik még az egyházi diplomácia is. El lehetett volna kerülni a konfliktust?

E konfliktus kialakulásában jelentős a Moszkvai Patriarchátus hibája, mivel az ukrán püspökök még 1991-ben azzal a kéréssel fordultak II. Alekszij Moszkva és egész Oroszország patriarchájához, hogy adjon nekik autokefalitást. Akkor gigantikus erőfeszítéseket tettek azért, hogy elfojtsanak minden autokefalitásra irányuló törekvést. Ezután gyakorlatilag „kiszorították” az Orosz Orthodox Egyházból Filaret metropolitát, aki új nem kanonikus orthodox egyházat hozott létre Kijevi Patriarchátus néven.

Ukrajnában szakadás alakult ki, az Orosz Orthodox Egyház pedig semmit sem tett, hogy orvosolja ezt a szakadást. Az elmúlt 30 év során a Moszkvai Patriarchátusnak volt lehetősége, hogy autokefalitást adjon az Ukrán Egyháznak és megállapodjon Bartholomeosz patriarchával, de semmit nem csináltak. Ezt látván, 2018-ban Bartholomeosz patriarcha kijelentette, hogy vállalja a felelősséget az orthodoxia egységéért, az ukrajnai szakadás gyógyítása érdekében.

A többi helyi egyház inkább támogatja ebben.

Így van, kétségtelenül, mivel a kánonjogi dokumentumok egyértelműen kimondják, hogy Bartholomeosz patriarchának joga van döntést hozni Ukrajna tekintetében.

Ha a Moszkvai Patriarchátus valóban teljesen szakít Konstantinápollyal, akkor hogyan fognak reagálni más orthodox egyházak? Szintén összevesznek Moszkvával?

Nem gondolom. Az egyházak többsége ezt a konfliktust kizárólag kétoldalúnak tekinti és nem kívánnak benne részt venni. Úgy vélem, hogy gyakorlatilag mind készek jóváhagyni Konstantinápoly döntését. Az Orosz Orthodox Egyház kisebbségbe, ha nem izolációba kerül.

Forrás