Részletek a két patriarcha tárgyalásának jegyzőkönyvéből

Miről beszélt egymással az Egyetemes Patriarchátus és a Moszvkai Patriarchátus elöljárója? Milyen érvek és ellentétek és milyen viharos dialógusok hangzottak el Bartholomeosz és Kirill patriarcha isztambuli találkozója során idén augusztus végén?

Mindezeket a részleteket a tárgyalások orthodoxia.info által ma nyilvánosságra hozott jegyzőkönyvei tárják fel.

Bartholomeosz és Kirill tárgyalása nagyjából három óráig tartott, a két egyházi elöljáró érintette az egyházak közötti különbségek és ellentétek témáit, többek között az Orosz Egyház távolmaradását a krétai Szent és Nagy Zsinatról, valamint a patriarchátusok álláspontját az egyházközi és keresztényközi kapcsolatokról.

A dialógusból látszik, hogy az egyetemes patriarcha Ukrajnát nem tekinti Moszkva joghatósága részének és Moszkva nem tudja elfogadni ezt az álláspontot.

„Mi soha nem szűntünk meg azt tudatosítani, hogy egy ország és egy nemzet vagyunk. Lehetetlen Kijevet megkülönböztetni a mi országunktól, mert Kijev a kiindulópontja a történelmünknek. Az oroszok és az ukránok nemzeti öntudata az Orosz Orthodox Egyház egységének záloga” – mondta Kirill patriarcha, aki szerint a régió minden problémájának a forrása a Ferrara-Firenzei Zsinat után itt megjelent unió.

„Ha nem lett volna az Unió, az oroszok nem tudták volna püspökké szentelni Jóbot Konstantinápoly beleegyezése nélkül, nem tudták volna kimondani az autonómiájukat és senki nem tudta volna megmondani, hogy mennyi ideig tartott volna Konstantinápoly joghatósága e földeken” – állította Kirill patriarcha, aki hangsúlyozta, hogy az önálló ukrán nemzet eszméjét a 19. században az Unió hívei dolgozták ki azzal a céllal, hogy növeljék a befolyásukat az országban és kiszakítsák azt a cár hatalma alól.

Teljes nézetkülönbség

Olvasván a két egyházi elöljáró közötti dialógust, világossá válik, hogy Bartholomeosz és Kirill között teljes a nézetkülönbség az Ukrán Egyház mint egy önálló szuverén állam egyházának autokefalitása kérdésében.

Az alábbi dialógus tipikus példája e nézetkülönbségnek:

Egyetemes patriarcha: az ukránok nem érzik magukat jól Oroszország hatalma alatt és szeretnének teljesen szabadok lenni vallási és politikai értelemben és ezért kérték az Anyaegyházat, hogy segítsen nekik. Az Anyaegyház törvényesnek tartja a kérésüket és azt a politikát fogja követni, amelyet a Szent Szinódus legutóbbi ülése határozott meg.

(…) Janukovics volt elnök kivételével, akivel 10 évvel ezelőtt találkoztam, az összes többi elnök eljött és kérte, kérlelte az Egyetemes Patriarchátust, hogy adja meg az autokefalitást. Az elmúlt években nem csak Porosenkó elnök, de az ország parlamentje is hasonló döntést hozott…

Moszkvai patriarcha: Szentséges atya, mindazok, akiket megemlített, ugyanazon politikai erő részei.

Egyetemes patriarcha: De ők az ukrán nép képviselői.

Moszkvai patriarcha: Ők nem a nép képviselői. Államcsíny eredményeképpen ragadták meg a hatalmat a „Majdan” felkelés idején. Az autokefalitást abból a célból akarják, hogy saját hatalmukat erősítsék meg, melyet törvényellenesen szereztek. A nép meg fogja dönteni őket és el fogja zavarni őket a hatalomból, ezért törekednek  és akarják az autokefalitást, hogy megmaradjanak a hatalomban az Egyetemes Patriarchátus tekintélyének támogatásával.

A beszélgetés hasonló módon folytatódott:

Egyetemes patriarcha: Az Anyaegyháznak joga van, hogy Tomoszt adjon ki az Ukrán Orthodox Egyház autokefalitásáról.

Moszkvai patriarcha: Az Ukrán Egyház autokefalitásának megadása nem csak a Konstantinápolyi Egyház ügye, hanem az összes orthodoxé, következésképpen a mi egyházunké is.

Ekkor az egyetemes patriarcha emlékeztette a moszkvai patriarchát, hogy sem ő, sem pedig Hilarion metropolita nem látogathatnak Ukrajnába és hogy a papság nem kommemorálja őt [Kirill patriarchát] a szent szolgálatok során. „Ön ezt nem tekinti problémának? Ez nem meggyőző bizonyítéka annak, hogy önöket nem fogadják szívesen?” – kérdezte az egyetemes patriarcha.

„Szentséged összeköti e kérdéseket az ukrán nép irántam vagy a mostani politikai hatalom iránti viszonyával? Úgy gondolom, hogy ez két különböző dolog. Ma egy politikai erő, amely a lakosság 8%-át képviseli, ellenem van, de Ukrajna népe imáiban támogat engem” – felelte a moszkvai patriarcha, majd folytatta: „Éppen ők, nem pedig a politikusok az egyház”.

(…)

Egyetemes patriarcha: Szentséged arról beszél, hogy önöknél hívők milliói vannak és hogy önök ezért politikai erővel rendelkeznek. De mennyien vannak megkeresztelve e milliókból? Hányan járnak templomba az istentiszteletekre? Az Orthodoxia számára soha nem volt kritérium a hívők száma. Ellenkezőleg, a kritérium mindig a szent kánonok, a hagyomány és a kánoni rend volt.

Nagy ellentétek

A konstantinápolyi megbeszélés során felmerül az Egyetemes Patriarchátushoz való apelláció jogának kérdése és összességében az autokefalitást megadó Tomosz kiadása jogának kérdése is.

A fellebbezési joggal kapcsolatban az egyetemes patriarcha arra kérte a moszkvai patriarchát, hogy küldjék meg neki Filaret dossziéját, aki már többször fellebbezett az egyetemes patriarchátusnál és ügye felülvizsgálatát kérte. Bartholomeosz patriarcha a Khalkedoni Zsinat 9. és 17. kánonjaira hivatkozott, melyek szerint a Konstantinápolyi Patriarcha rendelkezik a hozzá fellebbezők ügyei felülvizsgálatának jogával. A moszkvai patriarchátus azonban nem ismeri el ezt a jogot.

„A mi megközelítésünk szerint az Egyetemes Khalkedoni Zsinat 9. és 17. kánonjai az Új Róma érsekének azt a jogot adják meg, hogy a saját joghatóságába tartozó metropoliták és exarchák fellebbezését fogadja. Ha jól emlékszem, a Pindalion [görög kánonjogi gyűjtemény – ford. megj.] így magyarázza e kánonokat. Ezeket a kérdéseket közösen meg kell tárgyalnunk” – mondta Kirill patriarcha.

Kirill ezután kifejtette az Orosz Orthodox Egyház hivatalos megközelítését és álláspontját az ukrán kérdésről: „Mi másképpen közelítünk e gyakorlathoz. Az Egyetemes Patriarchátus privilégiuma, hogy Tomoszt adjon ki az autokefál egyházaknak nem azért van, mert rendelkezik ilyen hatalommal, hanem azért, mert a helyi orthodox egyházak az ő addigi joghatóságának területén jöttek létre. Ukrajna az Orosz Egyház orosz földjének a része”.

A volokolamszki metropolita hazugságai

Különösen szigorú volt az egyetemes patriarcha Hilarion volokolamszki metropolita iránt, akit a moszkvai patriarcha előtt azzal vádolt meg, hogy ellenséges politikát folytat a Konstantinápolyi Patriarchátussal szemben és szisztematikusan hazudik.

Beszélt a metropolita közelmúltbeli interjújáról, melyben azt sugallta, hogy az egyetemes patriarchát megvették, ami nagyon szigorú reakciót váltott ki a konstantinápolyi szentszék elöljárójából: „Ön azt jelentette ki, hogy Porosenkó elnök megvásárolta az Egyetemes Patriarchátust. Közvetlenül Önt kérdezem: be tudja ezt bizonyítani? Ha nem tudja bebizonyítani, akkor ön rágalmazza az Anyaegyházát és átkot von önmagára” – mondta a patriarcha a metropolitának, majd hozzátette: „Megbocsáthatatlan, hogy ön tudatosan hazudik…”

Hilarion metropolita azt felelte, hogy az interjújában nem említette meg Porosenkót. „Azt mondtam, hogy a szakadárok, akik az Egyetemes Patriarchátust felkeresik, ismertek Oroszországban, és nem üres kézzel jönnek”.

Ekkor az egyetemes patriarcha így felelt neki: „Minden világos Önnel kapcsolatban”.

Ezt a feszült dialógust Kirill patriarcha szakította félbe, aki arra kérte Bartholomeosz patriarchát, hogy ölelje át szeretetével Hilarion metropolitát, erre az egyetemes patriarcha határozottan válaszolt: „Szentséges Testvérem, ezt sokszor megtettük, de ő folyamatosan agresszív és ellenséges a Konstantinápolyi Anyaegyházzal szemben. Kérem, hogy büntesse meg őt, hogy viselkedjen a tisztségéhez méltóan, mert most Önre nézve is károsan viselkedik”.

Moszvkai patriarcha: Fejlesztenünk kell a kapcsolatunkat a Vatikánnal és támogatnunk kell a pedofília kérdésében.

Különösen figyelemre méltók Kirill patriarcha szavai a keresztény-közi dialógusról. Az orosz egyházi elöljáró szerint egyházának nincs semmilyen vitás kérdése a Római Katolikus Egyházzal folytatott dialógusban, és hangsúlyozta, hogy e kapcsolatoknak „fejlődniük és szélesedniük kell” és hozzátette, hogy nem találkozik ilyen fogadó készséggel a protestánsok részéről, és kifejezte óvatosságát a nők és a homoszexuálisok felszentelésével kapcsolatban.

A moszkvai patriarcha kifejtette álláspontját a pedofília-botránnyal kapcsolatban is, ami ma a Római Katolikus Egyház egyik legkomolyabb problémája.

„Az a krízis, amit ma a Római Katolikus Egyház él meg, és a leküzdésére irányuló igyekezet, mindezek a kitalált történetek érintenek minket is”, mondta az orosz elöljáró, és hozzátette, hogy „a különféle állítások, miszerint harminc évvel korábban valamilyen püspök ezt vagy azt tett, mindenféle bizonyítékok nélkül, kárt okoznak az egyháznak és beteges légkört teremtenek. Ezek a vádak katasztrofálisak és nekünk támogatnunk kell katolikus testvéreinket és ki kell fejeznünk velünk a szolidaritásunkat.”

Forrás