Keresztényüldözés a Közel-Keleten: Törökország, Szíria

Kereszténynek lenni a Közel-Keleten nem magánügy. A vallás ott nem úgy jelenik meg, mint a szekularizált Nyugaton, vagyis az élet más területeiről leválasztva, hanem etnikai, nyelvi, gazdasági és szociális tartalommal is bír – mondja a Jászberényi Sándor által készített interjúban Nacsinák Gergely orthodox pap és vallástörténész, aki sok tekintetben árnyalja a közel-keleti keresztényüldözésről, annak okairól a hazai közbeszédben kialakult képzeteket.

Fotó: 24.hu / Bielik István

Rámutat többek között: olyan közösségek zúzódtak szét, melyek kétezer éve, sőt még Krisztus előtt is ezen a helyen éltek, túlélték az arab inváziókat, a kereszteseket, a török birodalmat, a nyugati gyarmatosítást, és nem mellesleg megőrizték a nyelvet, ami a legközelebb esett a krisztusi dialektushoz. Fölhívja a figyelmet arra, hogy Törökország, amerre a legtöbb muszlim és keresztény menekült vette útját, maga is keresztényüldöző hatalom – mondhatni, hagyományosan az; de nincs ez másképp a Recep Tayyip Erdoğan által vezetett mai államban sem. Nacsinák Gergely kifejti, hogy nincs bizalma a politikai szinten zajló szerveződésekben, így az ún. keresztényüldözés elleni magyar államtitkárságban sem; beszél arról is, hogy Európa minden szekularizáció ellenére ma is a judeo-keresztény kulturális kódon és nyelvi jelrendszeren alapul, ezért a keresztény menekültek is „Európa-kompatibilisek”, hiszen azonosak a gyökerek.

A teljes interjú itt olvasható